Az Iryo magántársaság Málagából Madridba tartó nagysebességű vonatának hátsó kocsijai – mintegy tíz perccel a Córdoba városából való indulás után – kisiklottak egy egyenes pályaszakaszon, és átkerültek a szembejövő vágányra. Pár másodperccel később a szemből érkező, Madridból Huelvába tartó Renfe Alvia járat frontálisan belerohant a kisiklott kocsikba.
Az ütközés erejét jelzi, hogy a második vonat első két kocsija lerepült egy 4–5 méter magas töltésről, és gyakorlatilag összeroncsolódtak. A baleset egy távoli, nehezen megközelíthető olajfaligetes vidéken történt, ami tovább nehezítette a mentést.
Áldozatok és sérültek
A legfrissebb hivatalos adatok szerint a katasztrófában legalább 40-en vesztették életüket – köztük az egyik, mindössze 27 éves mozdonyvezető is. További több mint 150 utas megsérült, közülük eleinte mintegy 75 főt kellett kórházba szállítani, és egy tucatnyi sérült állapota kritikus volt. Hétfő reggel még 48 sérültet ápoltak kórházban, közülük 12-t az intenzív osztályon, de sokakat már hazaengedtek; keddre 39-re csökkent a kórházi ellátásra szorulók száma.
A két vonaton összesen közel 500-an utaztak, így sajnos félő volt, hogy az áldozatok száma tovább emelkedik, mivel a teljesen összeroncsolódott kocsik között további holttestek is lehetnek. Ez a tragédia a legsúlyosabb vasúti baleset Spanyolországban 2013 óta, és a negyedik legsúlyosabb az ország történetében.
A katasztrófához tragikus emberi történetek is kötődnek. Egy hatéves kislány például családjából egyedüliként élte túl az ütközést – szülei, testvére és egy unokatestvére is a Huelvába tartó vonaton utaztak, és mind életüket vesztették.
Akadt ugyanakkor olyan szerencsés utas is, aki épp azért menekült meg a vonatról, mert lekéste azt: egy fiatal férfi a sikeres vizsgája utáni ünneplés miatt maradt le a Huelva felé induló járatról, így nem szállt fel – utólag elmondta, sokkot kapott, amikor másnap értesült a történtekről.
A hatóságok reakciója és mentés
Pedro Sánchez spanyol miniszterelnök még vasárnap éjjel részvétét fejezte ki az áldozatok hozzátartozóinak, és háromnapos nemzeti gyászt rendelt el a tragédia miatt. Hétfőn Sánchez lemondta tervezett davosi útját, és a helyszínre látogatott, Óscar Puente közlekedési miniszterrel együtt.
A kormány minden lehetséges erőt mozgósított: a mentésbe bekapcsolódott a katonaság egy 37 fős speciális egysége is, és az andalúz hatóságok 16 igazságügyi orvosszakértőt küldtek a helyszínre a gyors azonosítás érdekében. A mentőcsapatok éjjel-nappal dolgoztak, de a hegyes-dombos terep és a roncsok nehezítették a túlélők kimentését – a súlyosan összeroncsolódott szerelvényekbe csak darukkal és nehézgépekkel lehetett beférkőzni. Hétfő reggelre az összes túlélőt sikerült kimenteni, ezután már sajnos többnyire csak holttesteket emeltek ki a romok közül.
A hatóságok válságközpontokat állítottak fel a környező nagyobb vasútállomásokon (Madridban, Córdobában, Huelvában és Sevillában), ahol információs pontok és pszichológiai segítő csoportok várták az érintett utasok hozzátartozóit. A baleset helyszínéhez legközelebbi településen, az ötezres Adamuzban ideiglenes fogadóközpontot hoztak létre a sértetlenül megmenekült utasoknak; a helybéliek élelemmel és takarókkal siettek a bajba jutottak megsegítésére a hideg éjszakában.
Az andalúziai katasztrófavédelem arra kérte a baleset túlélőit, hogy haladéktalanul értesítsék családtagjaikat vagy a hatóságokat – a tragédia után mintegy 43 eltűnt személyről érkezett bejelentés, mielőtt sikerült volna felkutatni vagy azonosítani mindenkit. A megrendítő baleset hírére a spanyol királyi pár is Córdobába utazott, és számos európai vezető – köztük Emmanuel Macron francia elnök és Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke – fejezte ki együttérzését Spanyolországnak és az áldozatok családjainak.
Vizsgálat és lehetséges okok
A katasztrófa körülményeit szakértői bizottság vizsgálja. Rendkívül szokatlan balesetről van szó – ezt maga a közlekedési miniszter is kiemelte, hiszen a kisiklás egy teljesen egyenes, modern pályaszakaszon történt, amelyet alig fél éve, 2025 májusában újítottak fel mintegy 700 millió euróból. Ráadásul a balesetet szenvedett Iryo szerelvény is újszerű, mindössze 3 éves olasz gyártmányú nagysebességű vonat volt, amelyet három nappal korábban, január 15-én még átvizsgáltak a menetrend szerinti karbantartáson.
A rendelkezésre álló adatok szerint egyik mozdony sem lépte túl a sebességhatárt: a Malaga–Madrid Iryo járat kb. 110 km/h-val ment a kisiklás pillanatában, a szemből jövő Alvia pedig ~205 km/h sebességgel, ami jócskán a 250 km/h-s limit alatt van azon a pályán. Emberi mulasztás vagy vezetői hiba lehetőségét gyakorlatilag kizárták a szakértők – a vonalon modern automata biztosítórendszer működött, de a két esemény között mindössze ~20 másodperc telt el, így esély sem volt az ütközés megakadályozására.
A nyomozás eddigi eredményei valószínű műszaki hibára utalnak. Helyszíni vizsgálatok szerint megrepedt az egyik sín hegesztési illesztése, és ez okozhatta a vonat kisiklását. A pálya 318,7-es kilométer-szelvényénél talált törött sínvarrat egy kisebb rést hagyhatott a síndarabok között, amely a folyamatos igénybevétel alatt egyre nagyobbra nyílt – a baleset estéjén pedig feltehetően emiatt ugrott le az Iryo vonat 6. kocsija a vágányról.
Az irányíthatatlanná vált kocsi ezután ráborult a szomszédos vágányra, pont egy érkező szerelvény elé, elindítva a tragikus láncreakciót. Szemtanúk – több hátsó kocsiban utazó túlélő – elmondták, hogy már közvetlenül a kisiklás előtt furcsa rázkódást és rendellenes vibrációt éreztek a szerelvényen. A vasúti pálya szemléjén a helyszínre vezényelt igazságügyi szakértők dokumentálták is a sín megtört hegesztését és a vágány hiányzó darabját, ami az ütközés kulcselemének tűnik.
A spanyol hatóságok ugyanakkor óvatosságra intenek a végső következtetésekkel kapcsolatban. Óscar Puente közlekedési miniszter hangsúlyozta, hogy egyelőre nem biztos, hogy a sín repedése a baleset oka volt – az is lehet, hogy csak az ütközés következtében tört el, és nem előtte. Mindenesetre a vizsgálat tovább folytatódik, bevonva a vasúttársaság és a pályafelügyelet szakembereit is, hogy pontosan rekonstruálják a történteket. Felmerült a rossz minőségű pályaszerkezet, sőt a szabotázs lehetősége is (utóbbi az interneten keringő találgatás egy lengyelországi esetre utalva), de jelenleg semmi sem utal idegenkezűségre. A baleset okáról szóló első hivatalos jelentés hetek múlva várható, miután a feketedoboz-szerű adatmentőket is kielemzik.
Érdekesség, hogy már a baleset előtt is voltak figyelmeztető jelek az érintett pályaszakasszal kapcsolatban. A mozdonyvezetők szakszervezete (SEMAF) tavaly augusztusban levélben hívta fel a pályahálózat-üzemeltető ADIF figyelmét arra, hogy Cordobánál, éppen annál a szakasznál súlyos pályahibák vannak: megsüllyedt, egyenetlen sínpálya, kátyúk és buckák, valamint lógó felsővezetékek okoztak sorozatos műszaki hibákat és vonatkimaradásokat – de érdemi beavatkozás nem történt.
A spanyol vasút korábban a közösségi médiában legalább nyolc alkalommal jelentett be üzemzavarokat az adamuzi részen (főleg jelzőberendezési és áramszedő-hibákat), az ellenzéki Néppárt pedig a parlamentben is firtatta a pálya állapotát. A kormány mindannyiszor azt válaszolta, hogy megoldották az adott problémákat – mindazonáltal a mostani katasztrófa nyomán várhatóan nagyító alá veszik az infrastruktúra karbantartását és az ellenőrzési protokollokat is.
Következmények
A tragédia azonnali következményekkel járt Spanyolország közlekedésére. A Madrid–Andalúzia közötti frekventált nagysebességű vasútvonalat azonnal lezárták, a szerelvények közlekedését a hatóságok határozatlan időre felfüggesztették a helyreállításig. Az első napokban több mint 200 vonatjáratot kellett törölni a régióban a baleset miatt, sok ezer utas utazási terveit felborítva. Az Iryo és a Renfe társaság válságstábot hozott létre: igyekeznek alternatív útvonalakat és pótlóbuszokat biztosítani az érintett utasoknak, és segítséget nyújtanak a sérülteknek, valamint az áldozatok családtagjainak (beleértve a biztosítási kártérítések gyors intézését is).
Spanyolországot sokkolta a katasztrófa, hiszen a nagysebességű AVE-hálózatot eddig a világ egyik legbiztonságosabbjának tartották. 2013 óta nem történt ilyen súlyos vasúti szerencsétlenség az országban. Szakértők szerint ha a kisiklott Iryo szerelvénnyel nem jött volna szembe egy másik vonat, akkor a baleset feltehetően nem követel halálos áldozatokat – ez a szerencsétlen egybeesés azonban az utóbbi évtizedek egyik legsúlyosabb európai vasúti katasztrófájához vezetett.
A vizsgálat lezárultáig számos kérdés vár még válaszra, de a spanyol kormány ígéretet tett arra, hogy minden részletet nyilvánosságra hoznak és levonják a szükséges tanulságokat, hogy hasonló tragédia ne fordulhasson elő többé.
