Az eddig megingathatatlannak hitt elméletek hirtelen összeomlottak az új adatok súlya alatt.
Minden Zambiában kezdődött, a Kalambo-vízesés közelében végzett ásatásokkal, ahol kutatók olyan leletekre bukkantak, amelyek felforgatták a kőkorszaki emberekről alkotott elképzeléseinket.
A Liverpooli és Aberystwyth-i Egyetem tudósainak egy csoportja ősi faszerkezeteket és szerszámokat fedezett fel ezen a lelőhelyen. Az elvégzett vizsgálatok meghökkentő eredményeket hoztak: a leletek kora 476 000 év! Összehasonlításul: a tudomány számára korábban ismert legrégebbi kövületek „mindössze” 300 000 évesek voltak. Így ez a felfedezés közel félmillió évvel repített vissza minket egy olyan korba, amelyről eddig csak halvány elképzeléseink voltak.
Ezeket a faszerkezeteket valószínűleg őseink a mindennapi életükben használták. Nemcsak magas szintű fejlettségükről tanúskodnak, hanem azt is megmutatják, hogy az ősemberek sokkal találékonyabbak voltak, mint ahogy azt korábban feltételeztük. Ez a felfedezés megkérdőjelezi azokat a korábbi elméleteket, melyek szerint az ember csak később kezdett összetett szerkezeteket építeni és fejlett szerszámokat alkotni.
Az ásatási területen a régészek nem találtak emberi maradványokat, ami egy új hipotézis kulcsává vált. A tudósok azt feltételezik, hogy a Kalambo-vízesés közelében felfedezett szerkezeteket és szerszámokat a Homo heidelbergensis készítette – egy faj, amely körülbelül 700 000–200 000 évvel ezelőtt népesítette be bolygónkat.
Ezeket az ősembereket erőteljes szemöldökív, lapos arcvonások és nagyméretű koponya jellemezte, melynek térfogata jelentősen meghaladta azokét, akiknek maradványait korábban megtalálták.
A talált leletek között ásóbotot, éket és bevágásokkal ellátott farönköket is találunk – ezek mindegyike meglepően jó állapotban maradt fenn. Az ilyen ősi tárgyak ilyen szintű megőrződését a terület egyedi adottságai tették lehetővé. A leleteket agyagos üledékrétegek vették körül, oxigénmentes környezetet teremtve, ami szinte teljes mértékben megakadályozta a károsodásukat.
Ezek a leletek újabb bizonyítékát szolgáltatják a Homo heidelbergensis magas szintű találékonyságának. Nem csupán felhasználták a környezetüket szerszámok készítésére, de valószínűleg képesek voltak összetett tervezésre is. Minden egyes felfedezett szerszám nemcsak gyakorlati készségekre, hanem fejlett kognitív képességekre is utal. Ez a faj most a tudósok figyelmének középpontjába került, akik arra törekszenek, hogy megértsék, milyen messzire juthattak el képviselői a fejlődésükben, és hogyan kapcsolódnak vívmányaik a modern ember evolúciójához.
A tudomány sokáig azt állította, hogy a korai emberfajok kizárólag nomád életmódot folytattak, élelem és biztonságos menedék után kutatva vándoroltak helyrő-helyre. Ám a Kalambo-vízesésnél tett nemrégi felfedezés megváltoztatta ezt az elképzelést. A megtalált szerkezet arra utal, hogy az ősemberek valószínűleg sokkal hosszabb ideig élhettek letelepedett életmódot, mint ahogy azt korábban feltételeztük.
Már az a tény, hogy szerszámokat és faszerkezeteket alkottak is arra utal, hogy az életmódjuk nem merült ki a vadászatban és gyűjtögetésben. Ez a felfedezés számos kérdést vet fel társadalmi berendezkedésük és képességeik fejlődésével kapcsolatban.
A régészek azt feltételezik, hogy a megtalált építmény egy nagyobb település része lehetett. A farönkökből álló vázát szerszámokkal kimunkált illesztések kötik össze, ami fejlett építési jártasságról tanúskodik. Ez jóval összetettebb munka annál, mint amit egy nomád csoport elvégezhetett volna, akiket korábban képtelennek tartottak az ilyen szintű tervezésre. Minden egyes farönköt alaposan megterveztek, a szerkezet minden elemét úgy méretezték, hogy tartós és ellenálló legyen, kibírva a környezet viszontagságait – az erős szeleket és a nedves klímát.
A főépítmény mellett a régészek ösvényeket és kisebb, vélhetően gazdasági rendeltetésű építményeket is felfedeztek. Ezek szolgálhattak tűzifa tárolására vagy állatok elhelyezésére. A tér ilyen megszervezése tudatos, egy helyben történő élettervezésre utal. A Kalambo-vízesés ideális helyszín volt a letelepedett életmódhoz: a vízhez való hozzáférés, a növényzet bősége és a természeti erőforrások kedvező feltételeket teremtettek az ottlakáshoz.
Ezek a leletek elgondolkodtatnak: vajon mennyire lehettek fejlettek ezek az ősemberek? Lehet, hogy alábecsültük az értelmi képességeiket, társadalmi szervezettségüket és túlélési stratégiáikat. A Kalambo-vízesésnél tett felfedezés nemcsak átírja az ősember történelmét, de azt is megmutatja, milyen keveset tudunk még valójában a múltunkról.
A Kalambo-vízesésnél nemrégiben feltárt régészeti leletanyag arra késztette a tudományt, hogy újraértékeljen mindent, amit az őstörténetről addig tudott. Korábban úgy vélték, hogy a Homo heidelbergensis vívmányai a durván megmunkált fadárdákra és a tűzgyújtás mesterségére korlátozódtak. Az új adatok azonban azt mutatják, hogy ez a faj sokkal találékonyabb és fejlettebb volt, mint azt valaha is képzeltük volna.
A régészek nemcsak megmunkált farönkökből készült szerkezeteket találtak, hanem olyan pontossággal megmunkált szerszámokat is, amelyek magas szintű intelligenciáról és kézműves tudásról árulkodnak. Ez a felfedezés valósággal eltörli a „kőkorszak” lebecsülő kifejezést, amely őseinknek primitív életmódot tulajdonított. Mint kiderült, a Homo heidelbergensis nemcsak túlélni tudott, hanem alkotni is. Házaik tartósak és funkcionálisak voltak, szerszámaik pedig a természeti anyagok ügyes felhasználásának és a kreatív hozzáállásnak az eredményei.
A tudósok kiemelik, hogy az ilyen tárgyak elkészítésének képessége fejlett képzelőerőre és tervezési jártasságra utal. Az akkori emberek olyasmit alkottak, ami korábban nem létezett, valóra váltva elképzeléseiket. Ez nem csupán az intelligenciának a bizonyítéka, hanem annak is, hogy őseink rendelkeztek azzal a teremtő szellemmel, amely a későbbi civilizációkat alapozta meg.
Már önmagában az a tény is valóságos csodának számít, hogy ezek a leletek mind a mai napig fennmaradtak. Az agyagos üledékek és az oxigénmentes közeg szinte tökéletesen megóvták őket az idő vasfogától. Ezek a leletek nemcsak új képet festenek számunkra a korai emberről, de arra is emlékeztetnek minket, hogy még az évezredek múltán is változatlan maradt bennünk a találékonyság és az alkotás iránti vágy.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
