Sokan valószínűleg egy fejlett kultúraként képzelitek el az ókori görögöket, ami nagyban befolyásolta az emberiséget. Aktívan fejlesztették az orvostudományt és a filozófiát, nagyszerű költőket és gondolkodókat adtak a világnak, akiket a mai napig idézünk. De a mindennapokban elég furcsa és undorító szokásaik voltak.
Ebben a cikkben érdekes tényeket tudhatsz meg az ókorról. Hogyan vallottak szerelmet a görögök, és hogyan boldogultak WC-papír nélkül? A cikk végére pedig megérted, miért rendeztek ünnepségeket a férfi fallosz tiszteletére.
9. Az ókori orvoslás
Az ókori Görögországban az orvostudomány még csak gyerekcipőben járt. Ez sok furcsa és egyenesen undorító gyógymódot eredményezett. Az orvosok például megkóstolták a beteg fülzsírját, hogy „ízleléssel” megállapítsák a betegséget.
A női fájdalmakra azt javasolták, hogy kenjék be magukat sárral, vagy egyenek állati ürüléket. A nem kívánt terhesség ellen pedig azt, hogy „időben” tüsszentsenek. Kár, hogy nem írták le, hogyan csinálták ezt pontosan.
A különösen ravasz gyógyítók menet közben találták ki a gyógyszereket. Például a sportolóknak „varázslatos” keveréket kínáltak az izomfájdalmak enyhítésére, amit izzadságból készítettek.
A srácot bekenték olívaolajjal, és elküldték edzeni. Aztán lekaparták az olajat a ráragadt szennyeződéssel együtt, és azt javasolták, hogy igya meg vízzel.
8. A WC-papír helyettesítése
A 16. századig Görögországban nem volt WC-papír. Ezért az emberek a kezük ügyébe eső tárgyakat használták. A legkézenfekvőbb megoldást, a leveleket kihagyták, mivel sok fát szentnek tartottak, és úgy gondolták, hogy az Istenekhez tartoznak.
Általában kavicsot, követ vagy kerámia edények cserepeit használták. Ne kérdezd, hogyan törölték ki magukat velük. Én sem tudom.
A tehetősebb emberek megengedhették maguknak a pálcára tűzött szivacsot. Ismeretesek olyan esetek is, amikor mohát téptek le. Vagy valahogy megszárították a földet, puha, nem törékeny formát adva neki. Nem csoda, hogy az akkori idők legelterjedtebb betegsége az aranyér volt.
7. Kedvenc tanítvány
A görögök pártfogókká váltak a fiatal fiúk számára. A polgári normák szerint ez jó cselekedetnek számított. Hiszen a pártfogó segített a fiatalembernek belépni a felnőtt életbe: oktatást és készségeket adott neki, amikkel ő maga is rendelkezett.
Igaz, „tiszta véletlenül” a fiúk szépek és vonzóak voltak. És kicsit közelebb kerültek a tanárhoz…
A tanárok azzal magyarázták, hogy a fizikai kontaktuson keresztül jobban átadják az élettapasztalatot. Az emberek úgy tettek, mintha elhinnék. És nem számított, hogy a pártfogás pontosan akkor ért véget, amikor a fiúnak kinőtt a bajsza, és elvesztette „fiatalos vonzerejét”.
6. Szerelmi vallomások
A bölcs görögök, akik a tudomány és az oktatás fellegvárának tartották magukat, meglepően egyszerűen kezelték a szerelmi vallomásokat. Semmi hosszú vers, ami a lány szemének van szentelve.
Semmi virágcsokor. Elég volt egy almát a lányhoz dobni és azt mondani: „Tetszel nekem” vagy „Gyere hozzám feleségül”. A lényeg, hogy óvatosan dobják, mert különben a boldog menyasszony szem nélkül maradhat.
A fiúknak pedig az idősebb férfiak élő kakast ajándékoztak. Lehetséges, hogy a hús annak a szimbóluma volt, hogy a férfi készen áll felelősséget vállalni a partneréért: etetni, gondoskodni róla, és tudást adni neki.
5. Barátságból kötött házasság
A görögök voltak az elsők, akik felhagytak a többnejűséggel, de szigorúan ügyeltek arra, hogy a férfi 35 éves kora előtt megházasodjon. Az ellenállást büntették. Az ilyen férfit kitették a térre, hogy szégyenkezve magyarázza a járókelőknek, hogy miért agglegény még mindig.
Talán épp ezért sokan egyszerűen lemondtak az „igazi szerelem kereséséről”, és olyan nőket vettek feleségül, akikhez baráti kapcsolat fűzte őket. A szenvedélyes éjszakákat pedig mulatóházakban töltötték.
Ez nem számított hűtlenségnek. Hiszen Görögországban négyféle szerelem létezett, ahol a ragaszkodás és a szenvedély különálló érzéseknek számítottak, amelyeket különböző emberek iránt lehet érezni.
4. Üzletember nők
Házasságkötés után a lány teljesen a férjétől függött. Tilos volt földdel rendelkezniük, örökölniük, vagy elmondaniuk a véleményüket. Nem mehettek ki az utcára kíséret nélkül. És még a nevüket sem mondhatták ki nyilvánosan.
Az egyetlen módja annak, hogy függetlenné váljanak, az volt, hogy megnyissák a saját „üzletüket”. Az ilyen lányt hetérának hívták. Gyermekkorától kezdve speciális iskolában tanult: zenét, táncot, társalgást, filozófiát, sőt politikát is.
Hogy a jövőben érdekes társaságával szórakoztassa a férfiakat. És mindenféle trágárság nélkül. Ez tiszteletre méltó szakmának számított, amit jól megfizettek.
3. Meztelen sportolók
A leendő harcosokat kemény körülmények között nevelték. 7 éves korukban a fiúkat elvitték a katonai táborba. Naponta végeztek testgyakorlatokat, kard- vagy lándzsahasználatot tanultak. Szalmával bélelt fekhelyen aludtak. Az élelmet maguknak szerezték be. Minden gyengeségért súlyosan megbüntették őket.
Az edzéseken teljesen meztelenül vettek részt. Azt mondják, így szoktatták hozzá őket, hogy inkább a testükre, mint a páncéljukra támaszkodjanak. És ezzel levetkőzték magukról a túlzott szerénységet is. A fiatalemberek korán a csatatéren találták magukat. És csak 30 éves koruk után volt joguk elhagyni a szolgálatot, és családot alapítani.
2. Pletykák Spártáról
De a harcosok kegyetlen nevelése ellenére néhány történelmi tény hamisnak bizonyult. Például a gyenge gyermekeket nem ölték meg. A régészek ásatásokat végeztek a temetkezési helyen, és nem találtak csontokat. A spártaiak nem „alsónadrágban” harcoltak, hanem könnyű páncélzatban: sisakban, mellvértben és lábszárvédőben.
Az osztag sem 300 főből állt, mint ahogy a filmekben mutatják. A rabszolgákkal együtt, akik a katonákat kísérték, és nyilvánvalóan ágyútöltelékként szolgáltak, 900-an voltak. A teljes hadsereg pedig több mint 7000 főt számlált, és kisebb népcsoportokból állt.
1. Falloszfesztiválok
Athénban minden évben ünnepséget rendeztek Dionüszosz, a termékenység istene tiszteletére. Természetesen az emberek nem találtak jobb megszemélyesítést az isten számára, mint a férfi falloszt. Férfiak és nők vonultak az utcákra hatalmas szobrokkal és a „férfiasság” ábrázolásaival. Dalokat énekeltek, és pajzán vicceket meséltek.
Érdekes, hogy az ünnep után sem tűntek el ezek a látványosságok. Az emberek egyszerűen kiállították otthon a falloszokat és a női melleket, amik ettől egy idő után az otthoni kényelem szimbólumaivá váltak. Úgy tűnik, hogy a virágok nem boldogultak ezzel a feladattal.
Melyik ókori tény tűnt számodra a legfurcsábbnak? Esetleg ismersz még hasonlókat? Írd meg a véleményed a hozzászólásban!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
