Az olvadékvíz, ezer és ezer patakként az óceánba ömölve, letépi a fehér takarót a kontinensről, és érezhetően megemeli a Világóceán szintjét. Mindez hatással lesz azokra a területekre, amelyeknek a felszíne nem fekszik elég magasan a tengerszint felett.
A lehetséges következmények arra késztetik a tudományt, hogy méterekben számolja ki az óceán szintemelkedését. És nem csak ez van. Az a gondolat, hogy a bolygón létezik egy emberi szem elől rejtett kontinens, valahol lenyűgöző a maga módján.
És íme, az Antarktisz ismét a tudományos kutatások középpontjába került. A Brit Antarktisz Szolgálat (BAS) vezetésével egy nemzetközi tudóscsoport alaposan kidolgozta és kiegészítette a kontinens jég alatti domborzatának térképét. Az új verzió, amely a Bedmap3 nevet kapta, pontosított adatokat tartalmaz a jég vastagságáról, a domborzat sajátosságairól, és – úgymond kellemes bónuszként – frissíti az előrejelzést arról, hogy mi fog történni a világunkkal, ha ez a jeges csoda elolvad. Ha elolvad persze. Ne gondoljunk rögtön a legrosszabbra.
Az Antarktisz jege: rejtett kontinens a jégtakaró alatt.
Az Antarktisz a paradoxonok kontinense. Területe több mint 14 millió négyzetkilométer, de szinte teljes egészében évszázados jég borítja.
Több évszázados! 2018-ban az antarktiszi Ong-völgyben kifúrtak és elemzésre küldtek egy 9,5 méter hosszú jégmagot – egy jéghengert. Az alumínium, berillium és neon izotópjainak elemzése kimutatta, hogy itt a víz 3 és 5,1 millió évvel ezelőtt fagyott meg. Merészebb feltételezések több tízmillió éves számokat említenek.
Az Antarktisz jégpáncéljának átlagos vastagsága meghaladja a 2 kilométert, néhány helyen pedig eléri az 5 kilométert is.
Jégpáncél nélkül az Antarktisz másképp nézne ki. Többé-kevésbé egybefüggő kontinensként csak a keleti része maradna meg, míg a nyugati rész számos nagy és kis szigetre esne szét, amelyeket tengerszorosok és még kisebb belső tengerek választanának el.
De a lehetséges modell még nem vesz figyelembe egy fontos tényt: a hatalmas jégtakaró súlya nélkül a föld tektonikusan emelkedni kezdene.
A Nyugat-Antarktiszon található a Transzantarktiszi-hegység – a Föld egyik leghosszabb hegylánca, amely átszeli a kontinenst. E hegycsúcsok közül sok már most is kiemelkedik a gleccserek felszíne fölé masszív sziklák és jégtornyok formájában, de a jég vastag takarója alatt még grandiózusabb képződmények rejtőznek.
A Transzantarktiszi-hegység legmagasabb pontja a 4528 méter magas Kirkpatrick-csúcs. Az is figyelemre méltó, hogy a lejtőjén található a Hanson-formáció – homokkő- és tufarétegek, amelyekben egykor az Antarktisz területén sétáló dinoszauruszok fosszíliáit találták meg.
Hiszen nem mindig volt néma, hideg sivatag, ahogy nem is mindig a Déli-sarkon helyezkedett el.
A jég alatti Antarktisz egyik fő földrajzi jellegzetessége a Bentley-árok – a Föld legmélyebb szárazföldi pontja, amelyet nem tölt ki folyékony víz.
Ez olyan, mint egy mini-Mariana-árok, csak a kontinens belsejében. Az alja 2540 méterrel a tengerszint alatt fekszik, és a Nyugat-Antarktisz jégtakarója alatt van elrejtve. Összehasonlításképpen: a Bajkál-tó legmélyebb pontja 1187 méterrel a tengerszint alatt található.
Az antarktiszi jégpáncél alján jég alatti tavak találhatók, amelyek közül a legnagyobb a Vosztok-tó.
A 4000 méter vastag jégréteg alatt helyezkedik el, és a következő paraméterekkel rendelkezik:
- Méretek: minimum 250 x 50 km
- Terület: minimum 12 500 négyzetkilométer
- Víz vastagsága, azaz a tó mélysége: 1200 m
- A tengerszint alatt 500 méterrel található.
- A víz hőmérséklete: -3 °C és +10 °C között. Feltételezik, hogy a Vosztokot az Antarktisz belső geotermikus forrásai fűtik.
2007-re a legdélebbi kontinensen 140 jég alatti tavat számoltak össze. A tudósok úgy vélik, hogy a víz ezekben a tavakban évmilliók óta el van szigetelve a külvilágtól, és egyedi életformák létezhetnek ott. Bár vannak számítások, amelyek szerint a Vosztok vizének 13 300 évente teljesen meg kellene újulnia: egy részét „magával viszi” a felette lévő jégtakaró mozgása.
Bármi is él ott, annak nagyon ellenállónak kell lennie: például a Vosztok lakóinak 300 atmoszféra nyomáson kellene létezniük – 300-szor nagyobb nyomáson, mint a Föld felszínén. Cserébe a tó elképesztő mennyiségű oxigént kínál – a „vosztoki” víz 50-szer intenzívebben telített vele, mint egy átlagos folyó, az újabb jégtömegek állandó süllyedése és olvadása miatt.
Kimutatott-e valami újat az Antarktisz kutatása?
A fő hír az, hogy megváltozott a legvastagabb jégréteg helye. Korábban azt feltételezték, hogy az Adélie-föld nevű szektorban található.
De a legújabb kutatás kimutatta: az Antarktisz maximális „bundája” a szomszédos Wilkes-földön halmozódott fel. Ebben a névtelen kanyonban megfagyott jég vastagsága eléri a 4757 métert.
Összességében világossá vált, hogy az antarktiszi jégtakaró vastagabb, mint eredetileg gondoltuk, és nagyobb mennyiségű jeget tartalmaz, amely a tengerszint alatti sziklás aljzaton nyugszik.
A térkép azt mutatja, hogy az antarktiszi jégtakaró teljes térfogata 27,17 millió köbkilométer. A jég átlagos vastagsága 1948 méter.
Ha az antarktiszi gleccserek elolvadnak, a Világóceán szintje 58 méterrel emelkedik, ami számos tengerparti város elárasztásához vezetne világszerte.
Vannak érdekes térképek, amelyek a 65 méteres emelkedés eredményét mutatják (ha egyáltalán elolvad a jég):
Elsőként a Maldív-szigetek, Banglades és az indonéz Jakarta – egy 11 millió lakosú város, amelynek fele már most is a tengerszint alatt fekszik, és évente tovább süllyed – fogja érezni a bajt. Hollandia is félhet.
Más kérdés, hogy ez megtörténik-e, hiszen kissé öntelt dolog azt gondolni, hogy az emberi gondolkodás lépést tud tartani a Föld terveivel. Szerinted az emberiség készen áll egy ilyen jövőre?
