Köztudott, hogy a világ országainak büntetés-végrehajtási szabályai szerint a férfiaknak és a nőknek a rácsok mögött szigorúan elkülönítve kell tölteniük a büntetésüket.
- Venezuelában azonban ezt a szigorú elvet már régóta súlyosan sértik. A férfiak és a nők itt gyakran nem egyszerűen csak egy börtönbe kerülnek. Hanem egyenesen egy cellába! Hogyan és miért történik mindez? Nézzük meg lépésről lépésre!
Kezdésként csak képzeld el ezt a tipikus jelenetet: fiatal és gyönyörű lány vagy, aki egy apró butaság miatt került rács mögé. Talán tőrbe csaltak. Talán az éhség miatt próbáltál meg ellopni egy darab kenyeret. Aztán az éjszaka közepén arra a hangos vitára ébredsz, amit a celládban hirtelen felbukkanó alakok folytatnak. Ráadásul rajtad vitatkoznak: az a kérdés, kié leszel először. A kocka el van vetve. Esélyed sincs a menekülésre vagy a szabadulásra…
Ilyen a dél-amerikai Venezuela modern börtöneinek zord valósága. A spanyol El País lap így magyarázza a helyzetet:
- Venezuela börtönei egyszerűen túlzsúfoltak. A maracaibói Sabaneta börtönbe az eredetileg tervezett 800 rab helyett majdnem 8 ezret zsúfoltak be. Mindez azért van, mert az országban már évek óta elképesztő méreteket öltött a bűnözés. Egyszerűen nincs hova tenni a bűnözőket. Ezért a rabokat oda teszik, ahol legalább egy ágynyi szabad hely akad. Így fordulhat elő, hogy férfiak és nők egymás melletti, vagy akár egyazon cellába kerülnek.
Egy másik probléma, hogy a nyomorgó Venezuelában nagyon kevés a kifejezetten nőknek fenntartott büntetés-végrehajtási intézet. Egyszerűen nincs rájuk pénz. A női bűnözők száma pedig napról napra nő. Emiatt kezdték el a tolvajnőket a hagyományos férfibörtönökbe „beültetni”.
Végül pedig, bár papíron a férfiakat és a nőket külön épületszárnyakban is elhelyezhetik a venezuelai börtönökben, a valóságban a rendet túlságosan is gyakran maguk a rabok – a hallgatás szabályai által összefogott, befolyásos bűnözői klánok tagjai – irányítják. Ők szinte felfegyverkezve sétálgatnak szabadon az egész területen, beleértve a női részlegeket is. Őröket pedig a közelben sem látni. Különösen a sötét, hosszú éjszakákon nem.
– Például az elvileg szegregált El Rodeo börtönben maguk a rabok alakítják ki a saját szabályaikat – írja az El País. – A maffiafőnökök, az úgynevezett „apák” (los padres) döntik el, hogy az újoncok közül ki, hol és kivel fog egy cellába kerülni. Éppen ezért, amint bekerülnek a csinos, fiatal lányok, a banditák azonnal szétosztják őket a saját celláikba. A nők úgy próbálnak védekezni, ahogy tudnak. A Ciudad Bolívar-i Vista Hermosa börtönben például a rabnők 20-30 fős baráti csoportokba verődnek, és vadmacskaként, keményen visszaverik a tapogatózó férfiakat.
Az is előfordul, hogy a venezuelai börtönökben a banditák szó szerint „megvásárolhatják” a női cellákba való bejutást. Egy bizonyos összegért cserébe – az őröktől vagy maguktól a bűnözői klánoktól. A legszebb lányok pedig ugyanezen apák ágyasaivá válnak – egészen addig, amíg rájuk nem unnak.
Az El País hozzáteszi:
- A börtönvezetés a rabnők férficellákba dobásával egyúttal „át is neveli” őket. Különösen a legelvetemültebb bűnözőnőket. Vagy épp ellenkezőleg: azzal jutalmazzák a „legszófogadóbb” férficellákat, hogy a rettegéstől sikoltozó hölgyeket ültetnek be hozzájuk.
Ez a politika azonban törvényszerű eredményhez vezet: a venezuelai börtönökben egyre gyakrabban kell valóságos szülészeteket kialakítani. Valamint egyfajta óvodákat, ahol a koszos medencékben olyan maszatos kisgyerekek pancsolnak, akikről senki sem tudja, kitől is fogantak.
- „Elképzelni sem tudom, ki a gyermekem igazi apja – vallja be az elítélt tolvajnő, Carmen Hernández. – Azon az éjszakán akaratom ellenére egy férficellában találtam magam. És egyszerre tíz kiéhezett férfi rontott rám… Én voltam számukra a jutalom egy olyan szívességért cserébe, amit a börtönvezetésnek tettek.”
Ilyen kegyetlen hát az úgynevezett Venezuelai Bolivári Köztársaság börtönrendszere, amely cseppenként szívja ki az emberekből a lelket…
