Antarktika felett teljes a csend. És ez nem a véletlen műve. Habár nincs közvetlen tiltás a kontinens feletti repülésre, a polgári utasszállítók gyakorlatilag soha nem repülnek át a területe felett.
Miért dönt úgy a repülés, hogy inkább távol marad a Déli-sarkttól?
Valójában a repülőgépek eljutnak az Antarktiszra, de csak a speciális járatok. Ezek feladata, hogy tudósokat és felszereléseket szállítsanak a kutatóállomásokra. Kevés ilyen járat van, és az egész kontinensen mindössze három futópálya szolgálja ki őket.
Ezek a repülőterek a rendkívül kiszámíthatatlan időjárás miatt bizonytalanul üzemelnek. Menetrend szerinti polgári útvonalak viszont egyáltalán nincsenek az Antarktiszon keresztül. Ennek több oka is van.
1. Az Antarktisz jogi státusza
1959-ben írták alá az Antarktisz-egyezményt – egy nemzetközi megállapodást, amely a kontinens használatát kizárólag békés, főként tudományos célokra korlátozza.
A dokumentum nem tiltja közvetlenül a repülést, de szigorú környezetvédelmi kereteket szab meg, és minimalizál mindenféle beavatkozást a természeti környezetbe.
Habár a polgári repülés közvetlenül nem károsítja az ökoszisztémát, jelenléte ezeken a szélességi körökön potenciális veszélyeket teremthet – mind biztonsági, mind környezeti terhelés szempontjából. Ezért az államok és a légitársaságok inkább előre elkerülnek minden kockázatot, beleértve a jogiakat is.
2. Zord éghajlat
Antarktisz a bolygó egyik legbarátságtalanabb helye. A hőmérséklet itt rendszeresen –50 °C alá süllyed, és egy esetleges meghibásodás vagy kényszerleszállás esetén a személyzet és az utasok olyan körülmények között találnák magukat, amelyekre fizikailag nincsenek felkészülve.
- Vészhelyzet esetére egyszerűen hiányzik a szükséges infrastruktúra: nincs orvosi segítség, nincsenek óvóhelyek, és nincs elérhető evakuálás sem. Ilyen körülmények között már néhány órás tartózkodás is tragédiával végződhet.
- Nem csoda, hogy a légitársaságok egyszerűen nem terveznek olyan útvonalat, amely érintené ezt az övezetet.
3. Navigációs problémák
A sarkvidéki régiók régóta ismertek a tájékozódási nehézségekről. A Déli-sark közelében a mágneses mező sajátosságai miatt a hagyományos navigációs műszerek meghibásodhatnak vagy torz adatokat adhatnak.
A repülőgépek elektronikus rendszerei – beleértve az robotpilótákat, az útvonaltervezőket és a navigációs egységeket – ilyen körülmények között kevésbé megbízhatóvá válnak. Ez jelentősen növeli a hibák és leállások kockázatát, különösen a földi támogatás nélküli, hosszú repülések során.
4. Műszaki korlátozások
A mínuszok nemcsak az emberekre, hanem a gépekre is hatással vannak. A hideg levegőben a motorok fokozott terhelésnek vannak kitéve, romlik az üzemanyag égése, egyes rendszerek pedig befagynak vagy instabillá válnak. Még a modern utasszállítókat sem tervezték ilyen tartós hidegben és nyomáskülönbségek melletti üzemelésre.
Természetesen léteznek technológiák az extrém körülmények közötti repüléshez – fűtőberendezések, jégtelenítő rendszerek, megerősített üzemanyag-szivattyúk. Mindez azonban plusz energiát és üzemanyagot igényel, ami gazdaságilag nem teszi kifizetődővé az Antarktiszon átvezető járatokat.
Összegzés
Az Antarktisz feletti repülés nem tilos, de a gyakorlatban tényleg nem repül arra senki. Az okok a környezetvédelmi, műszaki és éghajlati tényezők kombinációjában rejlenek. A légitársaságok számára egyszerűbb, biztonságosabb és kifizetődőbb, ha a hatodik kontinenst megkerülve jelölik ki az útvonalat. Így az Antarktisz „fehér folt” marad nemcsak a szárazföldi térképeken, hanem a légiforgalmi utak globális térképén is.
