Belépsz a repülőgépbe. Fáradt vagy, a válladon a táska, a fejed tele gondolatokkal a poggyászról, az átszállásról, meg a taxiról, ami majd vár. A fedélzet bejáratánál pedig ott egy mosolygós légiutas-kísérő. A frizurája tökéletes, az egyenruhája makulátlan, barátságosan bólint. És… a keze a háta mögött van.
Első ránézésre ebben nincs semmi különös. Ki tudja, talán csak egy udvarias gesztus, a testtartás része, vagy az öltözködési szabályzat írja elő. De ha jobban megfigyeled, szinte minden légiutas-kísérő ugyanígy csinálja. A turistaosztályon, a business osztályon, a fapadosoknál és az Emiratesnél is. Gondolkodtál már azon, hogy vajon miért?
Spoiler: nem csak udvariasságból mosolyog. Éppen szkennel téged.
Ahogy haladsz a folyosón, ő nem csak köszön. Azonnal és profin felmér téged. Igen, talán nem hiszed el, de miközben te azzal vagy elfoglalva, hogy ne üsd meg a melletted lévőt a bőröndöddel, a légiutas-kísérő már el is készítette rólad a rövid pszichológiai profilodat. Észreveszi:
- részeg vagy-e, vagy csak fáradt;
- ideges vagy, esetleg gyanúsan viselkedsz;
- segítségre van-e szükséged, vagy fordítva: te vagy az, aki segíteni tud másokon;
- van-e repülésfóbiád (a szemedből, a légzésedből, a mozdulataidból látja);
- minden rendben van-e a gyerekeiddel, a holmidal, a járásoddal.
Ez nem paranoia, hanem a szakmai felkészítés része. A légiutas-kísérők megtanulják felismerni a karaktertípusokat, mert vészhelyzetben nem lesz idő gondolkodni. Cselekedni kell majd – gyorsan, pontosan, határozottan. Szóval ez az „üdvözlés” valójában az első mini-castingod a túléléshez.
Oké, de miért van a kezük a hátuk mögött?
Itt kezdődik a legérdekesebb rész. Azt hiszed, csak a tartása ilyen szigorú? Nem. Az egyik kezében egy mechanikus számláló van. Pont olyan, mint amilyet a biztonsági őrök használnak klubokban vagy tömegrendezvényeken. Egy sima „klikker”. Minden utas – egy kattintás. A következő – még egy kattintás.
Az egész egyszerű és zseniális. Miért nem lehet egyszerűen megbízni az elektronikus listákban? Mert a rendszerek meghibásodhatnak. A fedélzeti adatbázis nem mindig pontos. A hibák pedig itt sokba kerülnek – lehet, hogy valaki nem tud felszállni a gépre, vagy éppen valaki más helyére ül.
Az utasok kézi számlálása egy régi légiközlekedési szabvány, amit mindenkinek megtanítanak. Ez a biztosíték a technika, a meghibásodások és az emberi figyelmetlenség ellen.
Szóval, amikor a fedélzetre lépsz, és meglátsz egy mosolygó hölgyet a háta mögé tett kézzel, tudd, hogy ő nem csak udvariasan fogad. Dolgozik. Nagyon pontosan és nagyon figyelmesen.
És azt is megjegyzi, ki tud segíteni
A repülésben van egy íratlan szabály: ha valami történik, a személyzet először nem a kollégákhoz fordul, hanem azokhoz az utasokhoz, akiket előzőleg „erőforrásként” jelöltek meg. Ez lehet:
- egy sportos srác melegítőben;
- egy volt katona, orvos vagy ápoló;
- egy magabiztos lány, aki nem esik pánikba;
- vagy egyszerűen egy erős, beszámíthatónak tűnő ember, akiről a légiutas-kísérő ránézésre eldöntötte: ha baj van, ő segíteni fog.
Te ezt nem veszed észre. De a fejében már ott van ezeknek az embereknek a listája. Ez egy informális tartalék. Evakuálás, ájulás, verekedés vagy pánik esetére. Igen, ilyesmi is előfordul – gyakrabban, mint gondolnád.
Többet tudnak, mint amennyit elmondanak
A légiutas-kísérő munkája nem csak az italok felszolgálásából áll. Ez egy kemény túlélőiskola, az udvarias mosoly és a szigorú egyenruha mögé rejtve. Képesek:
- újraélesztést végezni,
- tüzet oltani az utastérben,
- levezetni egy szülést a levegőben,
- megfékezni az agresszív utasokat,
- és több száz embert evakuálni 90 másodperc alatt.
És mindeközben nyugodtnak, csinosnak és barátságosnak maradni. Szóval amikor azt kérdezed: „Elhallgatnak előlünk valamit?” A válasz: igen. Elrejtik az aggodalmat, a fáradtságot, a félelmet, néha még a fedélzeti vészhelyzetet is. Azért, hogy te biztonságban érezd magad.
Konklúzió
Legközelebb, amikor felmész a lépcsőn, visszanézel a napfényre, beszívod a kerozin illatát és belépsz az utastérbe, jusson eszedbe: nem csak egy „egyenruhás lány” fogad. Ő egy olyan ember, aki az első 3 másodpercben már felmérte:
- ki vagy,
- milyen állapotban vagy,
- hol ülsz,
- és hogyan fogsz viselkedni, ha valami nem a terv szerint alakul.
És mindezt profin, szótlanul, nyugodtan teszi, hátratett kézzel. A háta mögött pedig kattintgat: klikk… klikk… klikk…
