Nemrég meséltem nektek a különleges dél-afrikai busman-szan népcsoportról. Az emberiség azon részéről, amely százezer évvel ezelőtt nem indult el meghódítani a horizontot, hanem, mondjuk úgy, otthon maradt.
A busmanoknak azonban vannak édestestvéreik is a híres koiszan csoporton és a dél-afrikai (kapoid) rasszon belül. Ők a hottentották, akik saját nyelvükön khoekhoen-nek nevezik magukat. A mai történetem pontosan róluk szól majd.
Maga a hottentotta európai elnevezés a régi holland hottentot szóból ered, ami „dadogót” jelent.
Így keresztelték el a holland telepesek (a búrok) a hottentottákat a beszédükre jellemző csettintő hangok miatt. Ezek a hangok egyébként valószínűleg már az emberiség legősibb alapnyelvében is jelen lehettek.
A hottentották a közép-koiszan nyelvcsalád khoikhoi ágához tartoznak. Három fő népcsoportot foglalnak magukba: a namákat, a haillomokat és a damarákat. A legnagyobb csoport, a Namíbiában élő nama népesség, körülbelül 250 ezer főt számlál.
Megjegyzem, hogy egyes hottentotta csoportok, mint például a damarák, már alaposan összekeveredtek a bantukkal és a busmanokkal. Így külsőleg erősen különbözhetnek a klasszikus törzstársaiktól.
Néhány hottentotta pedig már az európaiakkal is keveredett. Ezzel egy érdekes etnikai csoportot, a basztereket adták a világnak.
Hogy néznek ki a hottentották?
A hottentották abban különböznek a busmanoktól, hogy a bőrük árnyalata világosabb: nem rézvörös, hanem inkább sárgás, mint a megsárgult falevelek.
A hottentották bőre hajlamos a korai ráncosodásra, emiatt még e népcsoport viszonylag fiatal tagjai is idősnek tűnhetnek. Bár maguk a hottentották magasabbak a busmanoknál, ők is alacsony termetűek (a férfiak átlagosan 165 cm magasak). Arcukra a hegyes áll és a keskeny, mandulavágású szem jellemző.
A busmanokkal ellentétben a hottentottáknak csapottabb a homlokuk, erőteljesebb a szemöldökívük és nagyobb a koponyájuk.
A hottentotta hölgyek különlegessége a rendkívül hangsúlyos hátsó fertály. És a speciális „hottentotta kötény”. Szóval, a „hátsó homlokzat” különleges felépítése, amit szteatopégiának (zsírfarúságnak) neveznek. Ez a fenék fokozott zsírtartalmát jelenti, miközben a combok és a derék szinte kilencven fokos szöget zárnak be egymással.
A híres szobrocskákból, a neolitikus Vénuszokból ítélve úgy 10-15 ezer évvel ezelőtt minden nő rendelkezett ezzel az érdekes sajátossággal. Ez volt a legősibb szépségideál, ami azért nem semmi!
Minden hottentotta rendelkezik egy rendkívül érdekes élettani sajátossággal: ezek a srácok szó szerint képesek valamiféle hibernációba (anabiózisba) esni. Vagyis a hideg beálltával le tudják lassítani az életfunkcióikat.
Összességében úgy tűnik, mintha a hottentották magukban hordoznák az összes fő emberi rassz vonásait, miközben újakat is szereztek mellé.
Vagyis valószínűleg éppen a dél-afrikai rassz volt az első emberi rassz, amelyből az összes többi kialakult. Így mi, emberek, mindannyian a hottentották és a busmanok leszármazottai vagyunk. Csak az elmúlt évezredek során, távol Afrika anyánktól, egy kicsit megváltoztunk.
Hol élnek a hottentották?
A busmanokhoz hasonlóan korábban a hottentották is szinte egész Dél-Afrikát benépesítették.
Mintegy ezerötszáz évvel ezelőtt azonban ezeket az apróságokat ugyanúgy a sivatagokba és a bozótba szorították az északról érkező hatalmas hódítók: a bantu törzsek, vagyis a zuluk, a xhoszák és a Dél-Afrikai Köztársaság más számos bantu népének ősei.
A következő hatalmas csapást a 18-19. században már más gyarmatosítók, a fehér európaiak mérték a hottentottákra. Ők őszintén azt hitték, hogy ezek a furcsa kis lények nem is emberek, hanem közelebb állnak a majmokhoz.
Meg kell jegyeznem, hogy a hottentották azért korántsem voltak jámbor kiscicák. Igenis megpróbálták megvédeni magukat. 1510-ben például Afrika legdélibb csücskénél, a Jóreménység foka közelében csapdába csaltak és lemészároltak egy nagy (közel százfős), Francisco de Almeida tapasztalt parancsnok által vezetett portugál osztagot.
Nem véletlen, hogy az európai gyarmatosítók undorító módon elkezdték a hottentotta nőket az Óvilágba hurcolni, hogy cirkuszokban és emberi állatkertekben mutogassák őket. Így járt például a híres Saartjie Baartman is, akit Londonban tettek közszemlére.
Ma a hottentották kisebb közösségekben, úgynevezett kraalokban élnek Namíbiában és a Dél-Afrikai Köztársaságban. Településeik bőrökkel fedett vesszőkunyhókból állnak, a széleken pedig karámok találhatók a jószágok számára.
