Mi az a visszahúzó áramlat, miben rejlik a veszélye, és hogyan éld túl – cikkünkből kiderül.
Görögország, Kréta, 2024 júliusa. Egy apa a tengerbe veti magát a lányáért, akit elsodor a víz a parttól. A szárazföld alig 90 méterre van. A víz felszíne nyugodtnak tűnik, hullámok szinte nem is látszanak ezen a szakaszon. Ám három perc múlva mindketten fuldokolnak a kimerültségtől, képtelenek leküzdeni ezt a rövid távolságot. Visszahúzó áramlatba kerültek – abba a láthatatlan „folyóba”, amely statisztikailag több embert öl meg a strandokon, mint a cápák, a medúzák és a viharok együttvéve.

A visszahúzó áramlat (angolul rip current) egy keskeny (általában legfeljebb 20, néha 50 méteres), a parttól a nyílt tenger felé tartó, rendkívül gyors vízsugár. Sebessége elérheti a másodpercenkénti 2 métert is.
Összehasonlításképpen: a többszörös bajnok Michael Phelps 200 méteres pillangóúszásban 1,79 m/s sebességet produkált csúcsformában. Rövidebb távokon persze előfordulnak ennél kicsit jobb eredmények is. Ez az áramlat még a világ legjobb sportolóinál is gyorsabb, mit is mondhatnánk akkor magunkról, átlagos nyaralókról.

Egy tapasztalt úszó maximum 1,5 m/s sebességgel halad, az átlagemberek pedig sokkal lassabban. Szemből, erőből lehetetlen legyőzni ezt az áramlatot.
Miért alakul ki a visszahúzó áramlat?
A hullámok folyamatosan vizet zúdítanak a partra, a feleslegnek pedig valahová távoznia kell. A víz keres egy gyenge pontot a homokpadok között, ahol a meder kissé mélyebb, és egy keskeny csatornán keresztül visszaáramlik a tengerbe. Így jön létre egyfajta víz alatti „tölcsér”, amely ciklikusan működik: 5–15 percig vadul áramlik, majd lecsendesedik, aztán kezdődik elölről.
Ezért leggyakrabban viharok után, vagy nagy hullámzás idején alakul ki, amikor nagy tömegű víz halmozódik fel a partközelben.
Hogy néz ki? Első pillantásra sehogy. Csak akkor veszed észre, ha jobban megfigyeled. Látható például egy sáv nyugodt víz, a szokásos hullámok és hab nélkül – ez a legbecsapósabb, mert hívogatónak tűnik. Gyakran kicsit sötétebb vagy zavarosabb a színe a felkavart homok miatt. A tapasztalt tengeri medvék azt mondják: „Ha a tenger gyanúsan sima egy keskeny sávban a hullámok között, oda jobb nem bemenni.”

A visszahúzó áramlatok általában nem viszik ki az embert a végtelenbe. Nem visznek el mondjuk kilométerekre. Átlagosan mindössze 90-100 méterről van szó, ami egy kezdőnek persze nem kis távolság, de azért leküzdhető lenne.
Miért válik mégis halálos távolsággá ez a 90 méter?
Mindenről a pszichénk tehet. A megfelelő biztonsági technika (erről később lesz szó) gyakorlatilag garantálja a túlélést, de az ösztöneink ellenünk dolgoznak.
Az első 30 másodpercben azt gondolod: „Mi a fene, miért nem haladok a part felé?”. Kitör a pánik. Elkezdesz vadul tempózni visszafelé, a part irányába, de csak egy helyben kapálózol, vagy távolodsz.
Két perc múlva már teljesen kimerülsz, a légzésed akadozik, az izmaid beállnak. Minden erődet felemészti egy olyan küzdelem, amelyet fizikailag lehetetlen megnyerni az áramlat sebessége ellen.
Hogyan éld túl a visszahúzó áramlatot?
A statisztikák szerint Ausztráliában a legtájékozottabbak az úszók, hiszen ők az óceán mellett élnek. Itt a legmagasabb a túlélők aránya.

Az ausztrál adatok elképesztőek: két évtized alatt minden tragédiára több ezer sikeres megmenekülés jutott, mert az emberek ismerték a szabályokat. A titok? Egy egyszerű algoritmus ismerete, amit minden európai turistának is tudnia kellene.
A túlélés algoritmusa:
- Állj meg! Ne próbálj meg egyenesen a part felé úszni szemben az árral. Csak feleslegesen pazarolod az értékes erődet.
- Oldalra ússz! Ez a kulcs. Ússz a parttal párhuzamosan, balra vagy jobbra. Emlékszel, a cikk elején írtam, hogy az áramlat keskeny? Így van – gyakran elég 20–30 métert oldalra úszni, hogy kijuss a szűk csatornából a nyugodt vízbe.
- Irány a part. Ha érzed, hogy az áramlat megszűnt húzni, csak akkor fordulj a part felé, és a hullámok segítségével ússz ki.
- Spórolj az erőddel. Ha nagyon nehéz a helyzet, feküdj a hátadra, lélegezz egyenletesen, és maradj a felszínen. A visszahúzó áramlat nem húz lefelé a mélybe – ez a legfontosabb különbség a vízörvényhez képest. Csak kifelé sodor. Ha nem bírsz úszni, sodródj, várj és pihenj.
- Hívj segítséget. A felemelt kéz és a kiabálás a legjobb szövetségeseid.

A gyerekek esetében ez persze egészen más. Ha egy gyereket sodor el az áramlat, az első szabály: azonnal szólj a vízimentőknek! A második: ne ugorj utána üres kézzel, dobj neki bármilyen úszóeszközt (matracot, labdát). Csak akkor menj be te magad a vízbe, ha nincs más lehetőség, és viszel magaddal valamit, ami fenntart. A statisztika könyörtelen: az áldozatok jelentős része olyan szülő, aki a gyermekét próbálta menteni, és végül mindketten odavesztek.
Hol számíthatsz veszélyre magyarként?
Bárhol, ahol hullámzás van és homokos a part, de íme a leggyakoribb európai helyszínek:
- Görögország: Különösen a szigetek északi, szelesebb partjain (pl. Kréta, Lefkada, Zakynthos). A híres strandokon gyakran vannak nagy hullámok.
- Bulgária: A Fekete-tenger híresen alattomos. A Naposparton gyakoriak a vörös zászlós figyelmeztetések éppen az erős áramlatok miatt.
- Olaszország és Spanyolország: A hosszú, homokos partokon (pl. Jesolo környéke vagy a Costa Brava) viharos időben pillanatok alatt kialakulhatnak.
- Horvátország: Bár itt sziklásabb a part, a homokos öblökben vagy nagy vihar esetén itt is résen kell lenni.
A számok nem hazudnak: Európában is százak kerülnek bajba évente emiatt.
Tanulságos történetek
- Görögország, 2023 nyara. Két angol turista Krétán figyelmen kívül hagyta a piros zászlót (ami a fürdés tilalmát és magas veszélyt jelez). A hullámok besodorták őket. Szerencséjükre emlékeztek a szabályra: nem pánikoltak, hanem a parttal párhuzamosan kiúsztak az áramlásból. Kimerülten, de élve értek partot.
- Bulgária, 2022. Egy fiatal lányt sodort el a víz a Fekete-tengeren. A barátja utána ugrott menteni, de mindkettejüket elragadta az ár. A vízimentőknek kellett beavatkozniuk – ők tudták, hogyan közelítsék meg őket oldalról.
- Olaszország, Bibione. Egy idős úr matraccal sodródott ki. Ő a legbölcsebb taktikát választotta: mivel nem volt ereje úszni, egyszerűen hagyta magát sodródni, és integetett. A vízimentők motorcsónakkal vették fel 200 méterre a parttól.
A tanulság minden történetben ugyanaz: aki ismerte a szabályokat és tisztelte a tengert, megmenekült. Aki megpróbálta „legyőzni a természetet”, az az életével játszott.




























