Amiről jobb hallgatni, még ha megkérdezik is: 7 arany tipp

Mindannyian jártunk már úgy, hogy beleragadtunk egy beszélgetésbe, ami olyan volt, mint a futóhomok. Minél többet beszéltünk, annál mélyebbre süllyedtünk, és annál nehezebb volt kimászni belőle.

Néha nem az ment meg minket a kínos helyzetektől, a megsértett érzésektől vagy akár a tönkrement kapcsolatoktól, amit mondunk, hanem az, amit nem mondunk.

Kéretlen tanácsok, felesleges igazságok és kéretlen törődés – folyamatosan arra törekszünk, hogy „jót tegyünk”, olyasmit nyújtva, amire senkinek nincs szüksége. Meglepő módon gyakran úgy tűnik, hogy jobban értjük mások életét, mint maguk az életük főszereplői. Sőt, meggyőződésünk, hogy a nyílt, kemény kritika (amit mi igazságnak nevezünk) segíthet másoknak az új magasságok elérésében.

Őszintén hisszük, hogy a személyes tapasztalataink és véleményünk, sőt, olyan intim részletek is, mint például egy viszkető pattanás a fenekünkön, érdekesek a környezetünk számára. De valójában ez nem így van. Mindenkinek megvan a saját tapasztalata és a saját problémái, és senkinek nincs szüksége arra, hogy megosszuk vele a saját történeteinket.

A hallgatás, ahogy mondják, aranyat ér. De tudni, hogy mikor kell tartanunk a szánkat? Ez művészet.

Tehát, ha nem akarsz olyan ember lenni, akit az emberek elkerülnek, íme 7 aranyszabály arról, hogy mit érdemes inkább megtartani magadnak – még akkor is, ha megkérdeznek.

1. Soha ne vitasd meg egy anyával a gyerekeit

Még akkor is, ha megkérdeznek, járj el óvatosan. A gyereknevelés mélyen személyes ügy, és minden anya a saját gyermekében látja önmaga folytatását. A gyermek kritikája könnyen úgy értelmezhető, mint a saját maga kritikája.

A pszichológusok régóta megfigyelték, hogy az anyák gyakran úgy érzékelik a gyermekeikre vonatkozó megjegyzéseket, mint a saját sikereik vagy kudarcaik tükröződését. Ezért ahelyett, hogy rámutatnál arra, hogy a gyerek mit csinált rosszul, mutass együttérzést és megértést. Egy olyan egyszerű mondat, mint „Nagyszerűen kezeled ezt a nehéz feladatot”, sokat jelenthet.

2. Ne bánj a szakemberekkel úgy, mint ingyenes tanácsadókkal

Épp most ismerkedtél meg egy ügyvéddel, orvossal vagy pszichoterapeutával egy partin, és kísértést érzel, hogy tanácsot kérj. Ne engedj neki. Ezek a szakemberek gyakran kerülik, hogy megemlítsék a munkájukat hétköznapi környezetben, mert tudják, hogy mindenki azonnal elkezd mesélni nekik a családi problémáiról vagy az egészségügyi gondjairól.

Ezek az emberek nem azért jöttek a partira, hogy ingyen dolgozzanak. Tiszteld a határaikat.

Ahogy Paulo Coelho író bölcsen megjegyezte: „Te sem dolgoznál ingyen, ezért ne várd el, hogy mások megtegyék.”

Az egészségügyi problémáid várhatnak az orvossal való találkozóig.

3. Ne oszd meg a múltbeli kapcsolataid részleteit a jelenlegi partnereddel, pláne ne hasonlítsd össze az exeddel.

Bár természetes a vágy, hogy megosszuk a jelenlegi partnerünkkel a múltunk darabkáit, vékony a határvonal a nyitottság és az összehasonlítás között. A volt partnereddel kapcsolatos részletek túlzott terjesztése – jók, rosszak vagy intimek – felesleges bizonytalanságot kelthet.

A pszichológusok gyakran azt tanácsolják, hogy koncentrálj a jelenre és építsd a közös jövőt, ahelyett, hogy a múlton rágódnál.

4. Ne erőltesd rá másokra az érdeklődési körödet.

Épp most jöttél vissza a nyaralásból, vagy befejeztél egy sorozatot, és alig várod, hogy megosszd minden részletét. Mielőtt belevágnál egy négyórás diavetítésbe az utazásodról, vagy a cselekmény részletes ismertetésébe, állj meg egy pillanatra.

Kérdezd meg magadtól: valóban örülni fognak az emberek, ha ezt hallják? Az emberek gyakran értékelik a főbb pontokat, nem pedig a kimerítő részleteket. Ossz meg néhány kiemelkedő pillanatot, a többit pedig tartsd meg magadnak. A barátaid hálásak lesznek érte.

5. Ne kezdj el kritizálni, még akkor sem, ha nagyon objektív, és őszintén érdeklődnek a véleményed iránt.

Amikor valaki megkérdezi a véleményedet – legyen szó a munkájáról, a ruhájáról vagy egy nagyszerű ötletéről – ne térj át azonnal a hibákra. Kezdd azzal, ami tetszett. Ez összhangban van az „elsőbbségi hatás” pszichológiai elvével, amely szerint az első dolog, amit hallunk, alakítja a benyomásunkat.

Például ahelyett, hogy azt mondanád: „Ez szörnyű”, próbáld meg ezt mondani: „Tetszik, milyen energia van benne, és talán ha ezt a részt kicsit javítod, még jobb lesz.” A konstruktív visszajelzés épít, a kemény kritika rombol.

6. Őrizd meg a titkokat

Néha belebotlunk olyan dolgokba, amiket nem kellett volna látnunk – a barátnőd férjét vacsorázni egy másik nővel, vagy a szomszéd gyerekét kétes társaságban. El kellene menned, és azonnal elmesélned, amit láttál? Nem, ha nem kérdeznek.

Az embereknek joguk van a saját szintű tudatosságukhoz. Ha nem kívánt információkat osztasz meg, olyan sarokba szorítod őket, amire lehet, hogy nem állnak készen. Néha a hallgatás a legjobb választás.

Ahogy mondják: „Az igazság nem mindig szabadít fel; néha más fájdalmával béklyóz meg.”

7. Ne válaszolj olyan kérdésekre, amiket senki sem tett fel.

Mindannyian ismerünk olyan embert, aki nem tudja megállni, hogy ne adjon tanácsot, vagy ne ossza meg a véleményét, amit senki sem kérdezett. De a kéretlen tanácsot úgy is lehet értelmezni, mint kontrollt vagy leereszkedést.

Ne légy ilyen ember. Mielőtt belekezdenél egy monológba, kérdezd meg magadtól: „Valaki kérdezett engem? Helyénvaló ez? Hasznos ez? Érdekes ez?” Ha a válasz nemleges, tartsd meg magadnak.

„A hallgatás aranyat ér.” De hallgatni nem azt jelenti, hogy bezárkózol magadba, vagy elfojtod a gondolataidat. A lényeg, hogy válaszd ki a megfelelő időt és helyet a megosztásra.

Ahogy az ősi közmondás tartja: „Két fülünk és egy szánk van, ezért kétszer annyit hallgathatunk, mint amennyit beszélünk.” Ezek valóban bölcs szavak.

Tehát legközelebb, amikor kísértést érzel, hogy csevegj, állj meg egy pillanatra.

Mit gondolsz erről? Mit tennél még hozzá? Mondd el hozzászólásban!