Egy olyan egyszerű dolog, amit elméletben egy csavarhúzóval is ki lehetne váltani, az űrhajósok kezében sokkal inkább valamilyen idegen technológiának tűnik. Vajon miért nem használhatnak az űrhajósok közönséges elektromos szerszámokat a barkácsboltokból?
Nos, ennek több oka is van. Az egyik elég nyilvánvaló. Próbáltál már valaha vastag téli kesztyűben biciklizni? A fékek karját meghúzni és a váltót kapcsolni így iszonyú nehéz. Még egy síbotot is kényelmetlen benne tartani. Éppen ezért a sportkesztyűk ára és kialakítása is más. Az űrruha kesztyűinek ujjai pedig ráadásul hihetetlenül merevek, mivel levegővel vannak felfújva és nagyon vastagok.
Éppen ezért egy közönséges elektromos szerszám használata szinte lehetetlen bennük. Biztosan használtál már te is vagy sarokcsiszolót, vagy csavarhúzót. Képzeld csak el, hogy hatalmas, vastag kesztyűkben kellene becsavarnod velük egy csavart.
Az okok itt még nem érnek véget, de kevésbé nyilvánvalóvá válnak. Az egyszerű ergonómia mellett a „földi” szerszámokkal már problémák is akadnak.
A legtöbb közönséges kenőanyag például felforr a vákuumban. Minden szerszámban van kenőanyag, és még ha szétszedéskor úgy is tűnik, hogy nincs, biztos lehetsz benne, hogy volt. Ez azt eredményezi, hogy a szabványos gördülő- és siklócsapágyak másképp fognak működni. Gyorsan tönkremennek, a felületük pedig károsodik. Hőelvezetés ilyenkor nincs. A csapágy a kevés kenőanyag és a túlmelegedés miatt meghibásodik, a motor pedig túlterhelődik.
A következő meglepetés a hideghegesztéssel kapcsolatos. A fém alkatrészeket gyakran vákuumhegesztéssel rögzítik. Ez azt jelenti, hogy minden olyan fém alkatrészpár, ahol nincs elválasztó réteg, az elektrosztatikus kölcsönhatás és a hatékony elektroncsere miatt összetapad. A fém alkatrészek egyszerűen összehegedhetnek, és egy átlagos eszköz mozgó alkatrészei nemcsak rosszul kezdhetnek működni, hanem teljesen be is szorulhatnak.
Ráadásul a kozmoszban intenzív ultraibolya sugárzás is van, ami gyorsan lebontja a szerszámban lévő műanyagot. Ez nem a legfontosabb tényező, de néhány űrséta után egy közönséges fúróval jelentős mértékű fény okozta törékenységre számíthatsz a burkolat műanyagában, melynek következtében az eszköz végül meghibásodik: egyszerűen szétesik a kezedben, ahogy az a régi műanyag poharakkal is történik, amiket nyáron kint felejtesz a kertben.
Azt gondolhatnád, hogy egy speciálisan az űrbe tervezett szerszám drága és nem praktikus. Azonban a szerszám ára eltörpül az űrrepülés költségeihez képest, ráadásul 15 percnyi autóútra sincs egyetlen barkácsbolt sem a Nemzetközi Űrállomáson. Ez azt jelenti, hogy jobban megéri több pénzt áldozni egy nagyon megbízható szerszámra, mint egy olcsóbbat választani, aztán a meghibásodott eszközt cserélni, és hat hónapig egy törött szerszámmal dolgozni, mire a következő teherszállító járat elhozza a pótlást.
De van még valami. A használatával és az alkalmazásával is akadnak problémák.
Súlytalanságban és vákuumban egy egyszerű forgó szerszám az űrhajóst a csavar (vagy bármi más) forgásával ellentétes irányba forgatná, amit megpróbál meghúzni vagy meglazítani. Egy ellentétes irányban forgó tehetetlenségi tömeg beépítése megoldja ezt a problémát és kiegyensúlyozza a rendszert. Gondolom, ilyen megoldást nem láttál még a Bauhausban kapható fúrókban.
Egy csavar vagy csavarfej letörése itt a Földön kicsit bosszantó, de igazából nem nagy ügy. Viszont a kozmoszban, ahol egy csavar cseréje csak hat hónap múlva lehetséges, és speciális csavarkiszedő eszközök sincsenek, nagyon óvatosnak kell lenni.
Az űrben használt szerszám pontosan programozható. Beállíthatod a maximális nyomatékot, a forgási sebességét, sőt még azt is, hogy pontosan hány fordulatot tegyen, mielőtt automatikusan kikapcsol. Ezek a beállítások rendkívül fontosak, hiszen még az autód kerekeit is nyomatékkulccsal kell meghúzni és ellenőrizni a meghúzási nyomatékot. Túl erősen sem szabad meghúzni, mert tönkremehet, túl gyengén meghúzva pedig kilazulhat az úthibákon.
Ráadásul ezek a beállítások távolról is megadhatók, így a Földön lévő repülésirányító központ megnézheti annak a konkrét rögzítőelemnek a műszaki paramétereit, amelyet az űrhajós megpróbál meglazítani vagy meghúzni, és távolról beprogramozhatja a szerszámot a megfelelő nyomatékhatárra, és például egy fordulattal kevesebbre, mint amennyi a rögzítőelem teljes kicsavarásához szükséges (hogy ne essen ki és ne repüljön el az űrben). Ez egyben azt is elkerülhetővé teszi, hogy az űrruha hatalmas kesztyűjében kelljen a szerszám vezérlőivel babrálni.
Pontosan ezért használnak az űrben speciális eszközöket, amelyek figyelembe veszik a munkakörnyezet egyedi jellemzőit, és széles beállítási tartománnyal rendelkeznek.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
