Ebben a kozmikus társulásban a Tejút a két „nehézsúlyú” egyike, a szomszédunkban lévő Androméda-galaxissal (M31) együtt.
Ez a két csillagrendszer bonyolult, de kiszámítható gravitációs kölcsönhatásban áll egymással. Az elterjedt leegyszerűsítéssel ellentétben nem csupán egymás felé közelednek, hanem egy pontos keringési táncot járnak a közös tömegközéppontjuk körül, amely a galaxisok közötti térben található.
A legutóbbi mérések eredményei szerint az Androméda-galaxis 2,537 ± 0,039 millió fényév távolságra van tőlünk. A teljes tömege, beleszámítva a hatalmas sötétanyag-halót is, 1,5-2 billió Naptömeggel egyenlő (a Nap tömegének 1,5-2 billiószorosa). A Tejút tömege valamivel kisebb – 1,2–1,9 billió Naptömeg, ami ezt a párost közel azonos tömegű társakká teszi a Lokális Csoporton belül.
Baricentrum: a galaktikus keringés láthatatlan tengelye
Ahhoz, hogy megértsük a két nagy tömegű objektum keringésének mechanizmusát, a csillagászoknak meg kell határozniuk a rendszer baricentrumát, vagyis a tömegközéppontját. Más szavakkal, a baricentrum egy olyan képzeletbeli pont a térben, amely körül mindkét objektum kering.
Összehasonlításképpen: a Föld-Nap rendszerben a baricentrum szinte magának a Napnak a közepén helyezkedik el (attól 449 kilométerre), mivel központi csillagunk tömege 333 000-szeresen haladja meg a Földét. A Nap csak kissé „imbolyog” e pont körül, míg bolygónk kénytelen teljes keringést végezni.
A Tejút és az Androméda esetében azonban más a helyzet. Mivel ezeknek az óriásoknak a tömege összemérhető, a közös baricentrumuk nagyjából egymillió fényév távolságra található a Földtől. Ebben a pontban nincsenek sem csillagok, sem bolygók – csak ritkás, galaxisok közötti gáz és magányos törpegalaxisok, amelyeket az óriások gravitációja irányít.
Az elkerülhetetlen kozmikus randevú
Bár ezek a galaxisok jelenleg a közös középpontjuk körül keringenek, a sorsuk már megpecsételődött. Kezdeti pályájuk és a galaxisok közötti anyaggal való dinamikus kölcsönhatásuk miatt a Tejút és az Androméda feltartóztathatatlanul közeledik egymáshoz.
Nagyjából 4,5 milliárd év múlva kerül sor az első közeli találkozásukra. A végső egyesülésük egyetlen óriási elliptikus galaxissá (amelyet a csillagászok nem hivatalosan már „Tejdromédának” vagy „Andromédaútnak” is neveznek) pedig további néhány milliárd évet fog igénybe venni.
A Lokális Csoport kozmikus útja
Ha mindezt nagyobb léptékben nézed, láthatod, hogy az egész Lokális Csoport csupán egy kis része egy nagyobb kozmikus struktúrának, a Virgo-szuperhalmaznak. Ez pedig csak egy „elővárosa” egy még kolosszálisabb képződménynek, a Laniakea-szuperhalmaznak (melynek neve hawaii nyelven „mérhetetlen mennyországot” vagy „tágas eget” jelent).
A Laniakea körülbelül 100 000 galaxist foglal magában, amelyek több száz csoportba és halmazba szerveződnek, és nagyjából 520 millió fényév átmérőjű. Ez az egész gigantikus képződmény egy olyan térség felé mozog, amelyet Nagy Vonzóként (vagy Nagy Attraktorként) ismerünk – ez egy gravitációs anomália, amelynek pontos természete egyelőre rejtély.
Sőt, ezen a léptéken túl még ennél is grandiózusabb szerkezetek találhatók – galaktikus falak, filamentumok és üres területek (voidok), amelyek az Univerzum kozmikus hálóját formálják.
Tehát a válasz arra a kérdésre, hogy „Mi körül kering a Tejút?”, igen összetett: a legközelebbi léptékben – az Andromédával közös baricentrum körül; nagyobb léptékben – a Lokális Csoport tömegközéppontja körül; ezután – a Laniakea-szuperhalmaz galaxisainak áramlásával együtt; és végső soron – részt vesz az egész látható Univerzum grandiózus kozmikus keringőjében.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
