Joggal gondolhatnánk tehát… miért lennének ott villámok?
A tudomány azonban ismét meglepett minket. A Marson tényleg vannak valódi villámok. A tudósok nemrégiben először találtak meggyőző bizonyítékot arra, hogy a Marson léteznek elektromos kisülések – amolyan mini villámok.
A kutatók azonban évtizedeken át épp az ellenkezőjét hitték.
A helyzetet a Perseverance marsjáró változtatta meg. Ez az első olyan szerkezet, amelyet teljes értékű mikrofonnal szereltek fel, így képes rögzíteni a környezeti zajokat.
Két marsi év alatt (ami valamivel több mint két földi év) a tudósok 55 alkalommal rögzítettek az elektromos impulzusokra jellemző, jellegzetes recsegő hangot. Ezek erős széllökések, forgószelek és kisebb porviharok idején jelentkeztek.
A statikus elektromosság mikrokisülésére hasonlító jellegzetes recsegés túl kivehető volt ahhoz, hogy bármi mással össze lehessen téveszteni. Ráadásul a mechanizmus több mint érthető.
Az elektromosság a Marson máshogy keletkezik, mint a Földön. A mi bolygónkon a villámok hatalmas viharfelhőkben jönnek létre, amikor a jégrészecskék egymásnak ütköznek. A Marson viszont ezeket a részecskéket a mikroszkopikus porszemek helyettesítik, amelyek elképesztő energiával súrlódnak egymáshoz a porörvényekben.
A marsi légkör szén-dioxidban gazdag és nedvességmentes, ami ideális feltételeket teremt a töltés felhalmozódásához. Minden egyes porszem apró elektródává válik. Amikor a töltés elér egy kritikus pontot, rövid elektromos kisülés következik be. A Perseverance pontosan ezeket a kisüléseket hallotta.
A marsi villámok felfedezésének komoly következményei vannak. Az elektromos kisülések elpusztíthatják a talajban található szerves molekulákat, megváltoztathatják az ásványok szerkezetét, valamint befolyásolhatják a légköri CO₂, az oxigén és a hidrogén összetételét. Ez az ősi élet nyomainak kutatása szempontjából döntő jelentőségű.
A kisülések tönkretehetik az érzékelőket és az elektronikai egységeket, további kockázatot jelenthetnek az űreszközök le- és felszállásakor, valamint felhalmozódhatnak a napelemeken és egyéb felületeken.
A marsi porviharok a bolygó egyik legnagyobb rejtélyét jelentik. Az elektromos aktivitás megértése segíthet modellezni a viharok dinamikáját és fejlődését.
Ez a felfedezés nemcsak egy másik bolygó időjárásának megértésében segít, hanem azoknak a feltételeknek a feltérképezésében is, amelyek mellett létezhetne élet, vagy ahol az emberi civilizáció megvethetné a lábát.
