Az Egyenlítőnél a forgási sebesség 1674,4 km/h (465,1 m/s). Összehasonlításképpen: egy utasszállító repülőgép utazósebessége repülés közben 800-900 km/h.
A Föld a Nap körül is kering, átlagosan 29,76 km/s sebességgel. Ez a sebesség nem állandó, hanem 30,27 km/s (perihéliumban, azaz napközelben) és 29,27 km/s (aféliumban, azaz naptávolban) között ingadozik. De közel sem ezek az egyetlen mozgások, amelyeket a Föld a térben végez.
A Naprendszer – az összes bolygójával együtt – a galaxis középpontja körül kering, átlagosan 230 km/s (828 000 km/h) sebességgel. Úgy tartják, hogy a Naprendszer 230 millió földi év alatt tesz meg egy teljes fordulatot (ez egy galaktikus év). A Naprendszer mozgását ezen az animáción lehet szemléltetni:
A 828 000 km/h szinte elképzelhetetlen sebesség. De még ez sem a teljes kép, ha az Univerzum térbeli sebességeinek és vektorainak összességét nézzük.
A galaxisunk, a Tejútrendszer is mozog az Univerzumban. Ezt a sebességet körülbelül 630 km/s-re, vagyis mintegy 2,3 millió km/h-ra becsülik. Az elmélet szerint az Univerzum tágul, így minden galaxis tart valamerre.
A galaxisunkhoz sebesen közeledik a szomszédunk, az Androméda-köd. Van olyan vélemény, mely szerint a galaxisok össze fognak ütközni, és az Androméda elnyeli majd a mi galaxisunkat. De ez nem mostanában lesz, hanem 4,5 milliárd év múlva.
Hogy miért mondom el mindezt? Azért, mert minden mozgó tömeg tehetetlenséggel (inerciával) rendelkezik. Minél nagyobb a sebesség, annál nagyobbak a tehetetlenségi erők fékezéskor. A Föld 2,3 millió km/h-s térbeli sebessége mellett pedig a tehetetlenségi erők óriásiak lehetnek.
F = m*a, ahol a gyorsulás a sebesség változása. Ebből az következik, hogy a Földön minden kilogramm tömeg legalább 630 000 Newton tehetetlenségi erővel rendelkezhet. Ez az egy kilogramm tömeg ilyen sebesség mellett 64 242,11 kilogramm súllyal bírna (ha 0 km/s-re fékeződne le). Fékezésről beszélni persze abszurd, mivel lehetetlen egy galaxist azonnal megállítani. Viszont a gravitációs zavarok (perturbációk) során is jelentős tehetetlenségi erőknek kellene fellépniük.
A fizikában a tehetetlenségi erő nincs vonatkoztatási rendszerhez kötve. Például egy keretrendszerben felpörgetett giroszkóp megőrzi eredeti helyzetét, függetlenül attól, hogyan fordul el vagy mozdul el az a test, amelyhez a kereteket rögzítették. Ha pedig erőhatást fejtünk ki a giroszkóp forgástengelyére, akkor az precesszálni fog, miközben megpróbálja visszaállítani az eredeti helyzetét.
A gravitációs erő egy másik típusú erő: az anyag tulajdonsága, vagy Einstein szerint a tér görbülete. A fizikában nincs egyértelmű modell a gravitációra, és e kölcsönhatás közvetítő részecskéjét sem találták még meg (erre a jelölt a Higgs-bozon).
Képzeld el tehát, hogy a gravitációs kölcsönhatás hatással van a mozgó tömegre. Fékező vagy gyorsító tehetetlenségi erők lépnek fel (attól függően, milyen irányú a vektor). Elég lenne kilogrammonként a Newton töredékének megfelelő erő is ahhoz, hogy a Földön mindenki megérezze ezt a 2,3 millió km/h-s sebesség mellett.
Bármilyen bolygóegyüttállás (amikor az ekliptika síkjában egy vonalba rendeződnek) összeadja a gravitációs erőket, és vonzást vált ki. Egy bolygó bármilyen librációja (a pályamozgástól való eltérése) irdatlan méretű tehetetlenségi erőkhöz vezetne. Ilyen sebesség mellett a bolygók felszínén meg kellene indulnia a tömegek áthelyeződésének. A légkör folytatná eredeti mozgását – a levegő egy része kirepülne az űrbe. De legalábbis hurrikánok törnének ki. Az óceánokban állandó cunamik pusztítanának. A tehetetlenségi erők még a magas hegyeket is úgy törhetnék össze, mint a gyufaszálakat.
Ez a tehetetlenségi modell azonban a valóságban még ennél is sokkal bonyolultabb. Minden mozgási sebesség (a Föld forgási szögsebességétől a Tejútrendszer mozgásáig) egymásra rakódik, és egy eredő mozgásvektort alkot, amely minden pillanatban más és más. A vektorok dinamikus összegződése során ezek másodpercenként változnak. Ez a tehetetlenségi erők komplex, dinamikus változását jelenti. A körkörös mozgásoknál ráadásul centrifugális erők is fellépnek.
Mindebből mi azonban csak az árapály-jelenséget érzékeljük, amelyet a feltételezések szerint a Hold és kisebb mértékben a Nap okoz. Alapvetően minden a Föld térbeli, abszolút nyugalmára emlékeztet. A Föld mintha nem venné észre a tehetetlenségi erőket és azok dinamikus változását.
Ezzel az információval adok egy érvet a laposföld-hívőknek, és felteszek egy kérdést az asztrofizikusoknak: hogyan lehetséges ez? Miért nem hatnak a Földre, a többi bolygóra és a csillagokra a tehetetlenségi erők az Univerzumban végzett bonyolult, többvektorú mozgás közben? Különösen e mozgások gravitációs perturbációi során.
Feltételezhetjük, hogy a gravitációs zavarok elhanyagolhatóan kicsik, és sem a bolygók, sem a csillagok nem érzékelik őket. Vagy a sebességek valójában sokkal kisebbek, mert tévesen számítjuk ki a távolságokat. Esetleg a gravitációs és tehetetlenségi erők valamilyen árnyékolása zajlik a tér anizotrópiája (egyenetlensége) miatt. Vagy a Föld lapos és nem mozog sehová. 🙂
