Sziasztok! Mivel a legutóbbi bejegyzésem nagy népszerűségnek örvendett, ezért úgy döntöttem, hogy folytatom a kanadai élet bemutatását. Röviden magunkról: Magyarországról származunk, de a családunkkal 5 éve Kanadában élünk.
A lényegre térve, Magyarországon természetesen albérletben laktunk. Egy tipikus panelházban, nem is érdemes bőven ragozni. Akkoriban azt hittem, ennél már nem lehet rosszabb. Egy 50 éves házban, egy apró lakásban, ráadásul a fizetésem harmadát elvitte a bérleti díj. Teljesen kizártnak tartottam, hogy ennél még lejjebb lehessen menni…
De persze, ahogy mondani szokás, minden csak viszonyítás kérdése. Az amerikai lakásokról most nem beszélnék, pedig ott is akadnak furcsaságok bőven, de ma Kanadáról lesz szó! Az utóbbi pár évben Kanadát sokszor egy paradicsomi helyként emlegették a bevándorlók számára, ahol minden tökéletes.
Összességében tényleg nem rossz itt (különben nem is lennénk itt), de hogy mennyire jó, az már nézőpont kérdése. Ezzel elsősorban a buktatókra és a rejtett csapdákra akarok rávilágítani.
Szóval egy olyan országban, ahol minden ennyire szuper, biztos a lakások is nagyszerűek, nem? Hát, nem feltétlenül rosszak, de akadnak dolgok, amik miatt néha még a magyarországi panelházak után is sóvárog az ember. Igen, igen, Kanadában is előfordulnak ilyenek, erről lesz szó ma.
Kezdjük valami banálissal – az árakkal!
Ha Magyarországon egy szerényen felújított, kis lakást szeretnél bérelni egy lakótelepen, az nagyjából a nettó átlagbér harmadába fog kerülni. Itt nem úszod meg ennyivel, talán csak vidéken, de egy nagyvárosban minimum a fizetésed fele rá fog menni. Ráadásul csak egy apró stúdiólakást kapsz felújítás nélkül, és olyan „extrák” nélkül, mint a tűzhely, hűtőszekrény, mosógép vagy bútorok. Ezekért mind külön kell fizetni.
Jelenleg a fizetésünk kétharmadáért bérelünk lakást, ami nagyjából ugyanakkora, mint amit Magyarországon a harmadáért kaptunk (négyzetméterben).
Előre is elárulom, hogy a lakhatás itt alapvetően nagyon drága, mind bérelni, mind venni. A helyiek számára ez olyan, mint Magyarországon a benzin ára – mindenki megszokta.
Második pont – Helyi optimalizáció:
Úgy tűnik, a kanadaiak valamikor régen elgondolkodtak, hogy miért kellene külön konyhát, étkezőt és nappalit fenntartani, ha mindezt össze is lehet vonni egyetlen helyiségben?
Így alakult ki, hogy a konyha, az étkező és a nappali leggyakrabban egy nagy helyiség, amit színnel, bárpulttal vagy valami hasonlóval osztanak fel. Nekem ez nem tetszik, bár van, akinek igen. Szerintem ezeket a zónákat szobákkal kell elválasztani, mint a régi magyar panelházakban.
Igen, igen, a képen nem egy óriási konyhát láttok, hanem az optimalizálás eredményét. Emlékezzetek arra is, hogy a lakások ritkán bútorozottak, és a bútorzatért általában külön kell fizetni.
Harmadik pont – Erkély hiánya:
Fontos megjegyezni, hogy az új kanadai panelházakban már van erkély, de ezek a lakások drágábbak. A legtöbb régi típusú társasházban nincs erkély, pedig néha mennyire jó lenne kimenni és friss levegőt szívni!
Negyedik pont – Nagyon gyenge fűtés:
Hallottam egy pletykát, hogy Kanadában nincs központi fűtés. Ez részben igaz, van ahol van, van ahol nincs. Természetesen a nagyvárosokban van, de gyakran előfordul, hogy nem minden ház csatlakozik hozzá.
De ne gondoljátok, hogy ha nincs központi fűtés, az emberek tüzet gyújtanak a lakásban. Ilyenkor minden háznak van saját fűtése, ami egy hatalmas bojlerhez hasonlít. Mi is ezt használjuk.
Ennek van egy hátránya: a gyenge fűtés. Télen a lakásban 17-19 fok van, meleg ruhában járunk a lakásban, és egy kicsit ismét a magyar panelházakra vágyunk.
Ötödik pont – Bejárati ajtók: Az én házam nem az én váram?
A bejárati ajtók többsége még csak nem is fából készült, hanem valamilyen üreges rétegelt lemezből, amit kellő elszántsággal kézzel is át lehet ütni.
Talán ez csak az én beképzelésem, de acélajtó nélkül nem érzem magam komfortosan, főleg ha a lépcsőházban zaj van. Hogy lehet így azt mondani, hogy „az én házam az én váram”?
Hatodik pont – Unalmas albérleti dekoráció:
Az albérletekben a dizájn és a dekoráció maximálisan semleges. Pasztellszínű falak, egyszerű, fakó színű bútorok (ha külön fizettél érte), és így tovább. A cél, hogy a lakás semleges legyen, és bárkinek megfeleljen. Ez azonban lakhatatlanná teszi a lakást, mintha nem is otthon lennél.
Természetesen a bérbeadók nem engedik, hogy bármilyen minimális változtatást is végezz a lakáson, hiszen nekik később újra ki kell adniuk.
Ezt nem a teljes lista, hosszan lehetne folytatni. Azonban ezzel nem azt akarom mondani, hogy Kanadában minden nagyon rossz. Valójában rengeteg előnye is van, azaz olyan dolgok, amelyekben a kanadai lakások jobbak, és ezekről a következő cikkben fogok majd írni! Írjátok meg a véleményeteket kommentben!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
