Miért viseltek a tengerészek régebben ennyire széles szárú nadrágot a hagyományos nadrágok helyett?

Azonban kevesen tudják, hogy ezeknek a nadrágoknak az eredeti fazonját nem tervezők vagy táncosok találták ki, hanem egyenesen a vitorlás flotta matrózaitól kölcsönözték.

Ha valaha is láttad már régi tengerészek egyenruháját, biztosan felfigyeltél a szokatlanul kiszélesedő nadrágszárukra. Ez a fazon első ránézésre nem tűnik a legpraktikusabbnak a hajón végzett munkához, de valójában jó okkal választották. Régen a tengerészek nagyra értékelték ezt a fazont a kényelme, biztonsága és vészhelyzet esetén mutatott funkcionalitása miatt.

Szóval miért is vált a trapéznadrág a tengerész egyenruha szerves részévé?

Ebben a cikkben részletesebben is megvizsgáljuk.

A trapéznadrág története

Maga a „trapéz” elnevezés a francia „cloche” szóból származik, ami magyarul „harangot” jelent. Ez a kifejezés a bő nadrág jellegzetes fazonja miatt alakult ki, amely (ahogy már sejtetted) harang alakú.

A francia név ellenére a trapéznadrágról szóló első feljegyzések 1813-ból származnak, amikor az Egyesült Államok Haditengerészeténél hivatalosan is bevezették az egyenruhát, amely magában foglalta a csípőtől bővülő kék nadrágot és az elöl gombos sliccet (ahogy a fenti képen is látható).

Oroszországban, Franciaországban és Nagy-Britanniában a tengerészek körében ez a nadrágdivat csak sokkal később terjedt el.

Miért volt szükségük a tengerészeknek trapéznadrágra?

A történészek biztosak abban, hogy ez a nadrágfazon nem véletlenül alakult ki.

Az ilyen nadrágok ugyanis kényelmet és mozgásszabadságot biztosítottak a matrózoknak, ami kritikus fontosságú volt a hajón végzett mindennapi feladatok elvégzése során. A tengerészek könnyedén felmászhattak az árbocokra, dolgozhattak a vitorlákkal és manőverezhettek. Ehhez a nadrág nem szoríthatta, dörzsölhette vagy akadályozhatta őket a mozgásban.

Ezenkívül a bő szabás lehetővé tette a nadrágszárak könnyű felhajtását, ami különösen hasznos volt a fa fedélzetek sós vízzel történő mosásakor. Így a matrózok elkerülhették a sókéreg kialakulását a nadrágszárakon.

És ha a tengerésznek sekély vízben kellett partra szállnia, a nadrágot gyorsan fel lehetett tekerni, hogy ne ázzon el feleslegesen.

De a legfontosabb ok, amiért ilyen nadrágot viseltek, elég szokatlan…

A tengerész szakma mindig is azzal a kockázattal járt, hogy valaki a vízbe esik, különösen vihar vagy hajótörés idején. Ezért a tengerészek ruházatát nemcsak a kényelem, hanem a kritikus helyzetekben való túlélés szempontjából is tervezték.

És ilyenkor mutatkozott meg igazán a trapéznadrág előnye:

• Ha egy matróz a vízbe esett, és a nadrágszára valamibe beakadt (például más, vihar idején a fedélzetről a vízbe esett tárgyakba), akkor a lehető leggyorsabban le kellett vennie a nadrágját. A bő szárnak és az elöl gombos sliccnek köszönhetően a nadrágot szó szerint másodpercek alatt le lehetett venni, még a cipő levétele nélkül is.

Hasonlóan átgondolt volt az egyenruha többi eleme is: a flanel ingnek szándékosan bő volt a nyakkivágása, hogy a tengerész könnyen levehesse a fején keresztül, még vízben is, a tengerészek cipőjén pedig nem voltak fűzők, hogy azt is minél gyorsabban le lehessen venni.

• Ezenkívül a trapéznadrágok pamutszövetből készültek, amely nedvesen megduzzadt, és így megtartotta a levegőt a szálak között. Ez lehetővé tette a matrózok számára, hogy a nadrágot rögtönzött mentőmellényként használják: levették a vízben, a szárukat egy speciális csomóval összekötötték, majd felfújták, hogy a nadrág segítsen a víz felszínén maradni a segítség megérkezéséig.

Bár a trapéznadrág kényelmes és funkcionális volt, idővel a gyakorlati szükségessége csökkent. A XX. században azonban a trapéznadrág új életre kelt, amikor a kontrkultúra és a divat szimbólumává vált. Népszerű volt a hippik körében, akik hímzésekkel és élénk mintákkal díszítették, kifejezve ezzel a szabadság és a berögzült normákkal szembeni lázadás szellemét.

Sok ismert zenész és együttes, mint például a Beatles, a Queen és a Rolling Stones is hozzájárult a stílus népszerűsítéséhez. Talán ezért van az, hogy sokan nem is tudják, hogy ezeket a nadrágokat eredetileg a katonai tengerészeknek találták ki, nem pedig a táncparketten ugrándozó divatmajmoknak.