Leginkább úgy tűnik, hogy a lepel egy szobrot borított. Mégis, a lepelhez kapcsolódó rejtélyek száma csak nő. A tudósok szerint az a sugárzás, amely ezeket a körvonalakat létrehozta, olyan modern technológiát igényelne (és még azzal sem lenne ilyen!), amely egyszerűen nem létezhetett 2000 évvel ezelőtt. Próbáljuk meg kibogozni a lepel rejtélyeit, amely a modern tudomány minden vizsgálódási kísérlete ellenére továbbra is titokzatos maradt.
Cícero Moraes brazil kutató, a törvényszéki 3D-rekonstrukció specialistája úgy döntött, hogy szakértelmét a torinói leplen is kipróbálja – azon a híres, 4,37 méter hosszú lenvásznon, amelyen egy férfialak lenyomata látható. A keresztények ezt Jézus Krisztus halotti lepleként tisztelik.
Moraes ráillesztette a szövet digitális másolatát egy emberi test háromdimenziós modelljére. És mi történt? A lenyomat nem egyezett. A kép torz volt, az arányok nem stimmeltek. Ezután megpróbálta ugyanezt a szövetet egy domborműre – egy lapos, reliefszerű szoborra – illeszteni. És ekkor minden a helyére került, mint egy kirakós darabjai: az egyezés tökéletes volt.
„Az arcszerkezet egyezése a domborműről vett lenyomattal tökéletes” – jelentette ki Moraes.
Ez a felfedezés hideg zuhanyként érte azokat, akik hittek abban, hogy a szöveten Krisztus eredeti lenyomata látható. De a helyzet korántsem ilyen egyszerű.
Ha a kép nem egy testről származik, akkor miért olyan régi a szövet? Itt lépnek a képbe az olasz Kristálytani Intézet tudósai. A széles szögű röntgenszórás módszerét alkalmazták, és az eredmény: időszámításunk szerinti I. század. Vagyis Krisztus keresztre feszítésének ideje.
Azonban az 1988-as radiokarbonos vizsgálat a XIII–XIV. századra datálta. Hol a bökkenő? Lehetséges, hogy a vizsgált minták beszennyeződtek az 1532-es tűzvész során. Kiderült, hogy a szövetet az 1532-es tűz után több darabból varrták össze, beleértve középkori betoldásokat is. Ez okozhatta a radiokarbonos kormeghatározás hibáját.
Ráadásul a szöveten valódi emberi vér nyomait találták – a sebek anatómiailag pontos elhelyezkedésével, amelyek megfelelnek a keresztre feszítés szenvedéseiről szóló leírásoknak: szúrásnyomok a csuklókon, a lábfejeken és az oldalon. A vérben antigének és fehérjék vannak, amelyek igazolják a biológiai eredetet.
Mégis, ezen a lelet körül továbbra is rengeteg a rejtély.
A lepel a kereszténység történetének egyik legkutatottabb tárgya. És mégsincs válasz.
Ultraibolya sugárzás, ami nem létezhet
Most jön a legfurcsább rész. Az olasz ENEA (Új Technológiák, Energia és Fenntartható Gazdasági Fejlődés Nemzeti Ügynöksége) kutatói kiszámolták: ahhoz, hogy a szöveten egy ilyen kép nyomódjon át, egy elképesztően erős ultraibolya felvillanásra lett volna szükség.
Nagyjából 34 milliárd wattra!
Ez egy modern atomerőmű szintje.
Az egyik kutató így viccelődött:
„Vagy egy nukleáris Jézus volt, vagy valaki olyan technológiákat ismert, amelyekről a mai napig fogalmunk sincs.”
A tudósok megpróbáltak létrehozni egy ilyen képet modern lézerek segítségével. Majdnem sikerült. A probléma csak az, hogy a lézerek nem képesek úgy létrehozni ezt a képet, hogy ne károsítanák a szövetet. Márpedig a kép ott van, és nagyon régen keletkezett.
Mi lehet ez valójában?
Nukleáris sugárzás. Igen, az hagyhatna ilyen nyomot. De ehhez XXI. századi technológia kellene, nem pedig az időszámításunk kezdetéről való. Honnan származhatott? Rejtély.
Földrengés. Olasz kutatók a kép keletkezését egy i.sz. 33 körüli, Jeruzsálemben történt nagy erejű (kb. 8,2-es erősségű) földrengéssel hozták összefüggésbe. A kőzetek törésekor ebben a pillanatban valóban felszabadulhattak neutronok, amelyek reakcióba léptek a szövetben lévő nitrogénnel. Így jelenhetett meg a kép annak a tárgynak (valószínűleg szobornak) a körvonalai mentén, amelyet a lepellel letakartak.
A szöveten lévő mirha, aloé és egyéb anyagok olajos nyomai a napfény hatására kémiai dehidratációt és a cellulóz oxidációját idézték elő.
Igen, ez megtörténhetett. De van egy kis gond – a sima napfény nem elég, ehhez hatalmas erejű koncentrált sugárzás kell.
Minden hipotézis ugyanabba az alapvető problémába ütközik: honnan származott ez a kolosszális energia – 34 milliárd watt? Ez egy atomerőmű termelésével összevethető teljesítmény, és egyetlen ismert természeti folyamat sem képes ezt biztosítani úgy, hogy közben a szövet épségben maradjon.
Ezt a rejtélyt a modern tudomány a mai napig nem fejtette meg.
Ehhez jön még egy paradoxon: a szöveten olyan növények virágporát találták meg, amelyek kizárólag Palesztinában nőnek.
A tűz, amely nem tudta elégetni
1532-ben a lepel túlélt egy szörnyű tüzet. Az ezüst ereklyetartó megolvadt, a tűz átégette a szövetet. Az égésnyomok megmaradtak – a mai napig láthatók. Hogy megmentsék az ereklyét, a szerzetesek a megmaradt darabokból varrták össze, megerősítve a széleket.
A leplen megmaradtak a megolvadt ezüst nyomai, de maga a lepel nem égett el.
És akkor mi van?
Igen, a kép származhat egy domborműről. Igen, a szövet lehet ősi. Igen, senki nem érti, hogyan keletkezett. De lehet, hogy ez nem is annyira fontos?
Őszintén szólva nem értem, miért van ekkora felhajtás a lepel körül. Kiderült, hogy nincs köze Krisztushoz? Na és, ez nem cáfol meg semmit, és nem bizonyít semmit.
Ha a keresztények valaha is szimbólumnak tekintették, vagy a tény megerősítésének, hogy Jézus létezett, akkor ezeket a „tényeket” érdemes elvetni. Magában a kereszténységben Jézus és követői is sokszor hangsúlyozták: a hithez nincs szükség ereklyékre. A pogányoknak (a többistenhívő primitív vallásoknak, akik hittek abban, hogy az istenek felelnek ezért vagy azért az elemért, stb.) van szükségük valamiféle bálványokra és tárgyi bizonyítékokra.
Az ateisták számára sem változott semmi különösebben – aligha hitte el bármelyik ateista komolyan Jézus isteni származását és a rajta lévő takarót.
Ahhoz pedig kétség sem férhet, hogy az ókorban, figyelembe véve a kereszténység őrületes népszerűségét, történtek hamisítások és manipulációk. Végtére is, a modern kereszténységet nem Krisztus és nem az apostolok találták ki, hanem hétköznapi emberek az egyetemes zsinatokon, amelyeket évszázadokkal Jézus halála után tartottak. Elvileg bármit kitalálhattak volna, ezért kaptuk a kereszténységnek pont ezt a verzióját.
