Kétezer-ötszáz évvel ezelőtt az emberek, úgy tűnik, egyáltalán nem voltak butábbak, mint ma. Sőt, inkább fordítva. Képzeld csak el, hogy hirtelen áram nélkül maradunk. Ráadásul nem is csak egy-két órára kapcsolják ki, hanem egyáltalán nem lesz. A számítógépekről, tévékről és mosógépekről már nem is beszélve. Mit csinálnánk hűtőszekrény nélkül? Hol tárolnánk az élelmiszerkészleteinket?
Az ókori perzsáknak nemhogy valami vacak vízi- vagy hőerőművük nem volt, de még egy egyszerű dízelgenerátorral sem rendelkeztek. Ennek ellenére i. e. 400 körül feltalálták a módját, hogyan állítsanak elő jeget a forró sivatagban.

Sőt, a világ legelső fagylaltja, a falude is éppen Perzsiában jelent meg, körülbelül kétezer-ötszáz évvel ezelőtt.
A falude egy olyan desszert, amely étkezési keményítőből készült szálakból (egyfajta cérnametéltből) áll, amit rózsavízzel, lime-lével és őrölt pisztáciával fagyasztanak le.

Képzeld csak el: +50°C-os hőség van, tűz a nap, te pedig az árnyékban ücsörögve a legfinomabb fagylaltot falod, és egy frissítő, zsombor magos, rózsavizes, jégkockás sörbettel öblíted le.
Mindeközben viszont nincs se hűtőd, se jéggéped. Van azonban egy Yakhchāl-od – az ókori perzsák legzseniálisabb találmánya, amellyel egész évben jeget készítettek és tároltak, még a legkegyetlenebb hőségben is. Az így kapott jeget pedig nemcsak hűsítő italok és fagylalt készítéséhez, hanem az élelmiszerek tartósítására is használták.

A Yakhchāl – egy párologtató elven működő ókori hűtő –, perzsából fordítva „jégvermet” jelent. De persze itt nem csupán egy egyszerű gödörről volt szó. A dolog ennél egy kicsit bonyolultabb:

A Yakhchāl keresztmetszete. 1 – víztartály, amely felett a párolgásos hűtés miatt csökken a levegő hőmérséklete. 2 – a lehűlt levegő áramlata egy speciális nyíláson keresztül jut be a yakhchālba. 3 – egy ember, aki egy speciális létrán mászik ki a hűtőből. 4 – a jég és az élelmiszerek tárolója. 5 – árok az olvadékvíz összegyűjtésére.
A yakhchāl alsó része (4) valóban egy hatalmas, mély gödör – a jég és az élelmiszerek tárolóhelye. Térfogata akár az 5000 köbmétert is elérhette!
Legalul egy speciális árkot (5) alakítottak ki, amely az elolvadt jégből származó víz összegyűjtésére szolgált. Ezt az olvadékvizet aztán újra lefagyasztották.

A felső, kupola alakú részt vályogtéglából építették. A falak vastagsága legalul, a föld közelében akár a 2,5 métert is elérhette. Felfelé haladva a falak egyre vékonyodtak, a kupola tetején pedig feltétlenül hagytak egy nyílást a meleg levegő elvezetésére.
Aligha hallottak az ókori perzsák bármit is a fizikáról és annak törvényeiről, de azt pontosan tudták, hogy a meleg levegő felszáll!

A yakhchāl falait minden oldalról egy szarudzs nevű speciális, vízálló keverékkel kenték be. Ezt a keveréket homokból, agyagból, tojásfehérjéből, mészből, kecskeszőrből és hamuból állították elő meghatározott arányok szerint. A vízállóság mellett a szarudzs alacsony hővezető képességgel is rendelkezett.
Annak érdekében, hogy a yakhchāl belsejében még jobban lecsökkentsék a hőmérsékletet, gyakran látták el őket badgirokkal, vagyis szélfogókkal.

A badgir egy másik zseniális perzsa találmány. Egyfajta ókori légkondicionáló, amely kellemes körülményeket képes teremteni, akár a lakóépületekben is. Egy jó badgir a kinti hőmérséklethez képest körülbelül 12°C-kal hűti le a belső teret. Régebben mindig azon tűnődtem: vajon hogyan élték túl ott azt a vad hőséget klímaberendezések nélkül!
A földalatti vízvezetékekkel – kanátokkal vagy karizokkal – kombinálva a badgir még nyáron is képes volt alacsony, a víz fagyáspontjához közeli hőmérsékletet fenntartani.

De térjünk vissza a yakhchāljainkhoz. A vizet kanátokon vagy aquaduktokon keresztül vezették oda, ami a hideg évszakban, illetve éjszakánként fagyott meg odabent, amikor a sivatagban a hőmérséklet nagyon alacsony.
A belső hőmérséklet további csökkentésében a párolgásos hűtés segített, amikor is a yakhchālba áramló levegő egy külső tartály vizének párolgása révén hűlt le. Ezt a tartályt az északi oldalon, közvetlenül az épület mellé helyezték, egy olyan fal mögé, amely megvédte a medencét a naptól.

Nem kizárt, hogy fizikai szempontból nem írtam le teljesen pontosan a folyamatot – ha így van, javíts ki kommentben.
A fizika törvényeinek nem ismerete azonban nem akadályozta meg az ókori perzsákat abban, hogy megalkossák ezt a kiemelkedő dolgot, amely jéggel látta el őket a forró sivatagban!




























