Amikor ezeket a sorokat olvasod, az a négy bátor asztronauta – Reid Wiseman, Victor Glover, Christina Koch és Jeremy Hansen –, akik tegnap éjjel indultak a Hold felé, már nagyjából 70 ezer kilométerre jár a Földtől, és sikeresen átjutott a veszélyes sugárzási övezeteken.
A tíznapos holdutazásuk már most történelmet írt, pedig még csak most kezdődött. Nem is csoda, hiszen 54 év után ők az elsők, akik az emberiséget képviselve a Hold felé tartanak, ráadásul egy vadonatúj rendszerrel: az SLS szupernehéz rakétával és az Orion űrhajóval, amik eddig csak automata üzemmódban jártak a világűrben.
Csak emlékeztetőül: a tíz napos utazás során a legénység eléri a Hold környezetét, nagyjából 7 ezer kilométeres magasságban elrepül felette, majd április 10-re visszatér. Ez a küldetés valójában egy gigantikus teszt, amely előkészíti a terepet a 2028-ra tervezett Artemis-4 missziónak, ahol már a Holdra szállás a cél. Ezért most létfontosságú, hogy ellenőrizzék az űrhajó összes kritikus rendszerét: a sugárzásvédelmet, a hőpajzsot, a navigációt és a létfenntartó rendszert.
A vécé mindig a legrosszabbkor romlik el
Mellesleg, még alig kezdték meg a második kört a Föld körül, ez a bizonyos létfenntartó rendszer máris meglepetést okozott: április 2-án, a földi irányítással folytatott kommunikáció során a legénység jelezte, hogy villog a vécé meghibásodását jelző lámpa. A houstoni központ segítségével szerencsére sikerült elhárítani a problémát. A vécé meghibásodása egyébként a Nemzetközi Űrállomáson (ISS) is gyakori vendég volt, így az Orion tervezői előre felkészültek rá: biztonsági tartalékként van a fedélzeten egy alternatív „hulladékgyűjtő rendszer” is.
Összeesküvés-elméletek és a kiszivárgott jelszó
Aki fennmaradt április 2-a éjjelén, és élőben nézte a kilövést, annak feltűnhetett még valami: a repülés első néhány órájában teljes volt a hírzárlat a fedélzetről. Megszoktuk már, hogy Elon Musk Dragon űrhajóiról vagy akár a Szojuzokról folyamatos a közvetítés, látjuk a vigyorgó asztronautákat és a súlytalanságban lebegő kabalafigurákat. Az Artemis-2 esetében ez elmaradt. Senki sem látta lebegni a Rise nevű kabalát, és a kommentelők között azonnal beindult az összeesküvés-elmélet gyár – sokan egy régi filmet emlegették, ahol az űrutazást csak egy stúdióban rendezték meg. Szerencsére nem sokkal később végre befutott az első kép az Orion fedélzetéről…
„Majd még meghallgatjuk a NASA magyarázatát erről az első körös hallgatásról” – mondja az egyik űrkutató szakértő. „Gyanítom, hogy a távolsági kommunikációval akadtak gondjaik. Viszont az egyik első adásba került videó elég viccesre sikerült: mivel a kamera az asztronauták ülése mögött van, bekapcsoláskor a legelső dolog, amit megmutatott, Christina Koch tabletje volt, és a feloldó PIN-kódja: 3939.”
A videó a PIN-kóddal azonnal letarolta az internetet. Nyilván senki sem fog tudni belépni a Földről az Artemis-2 specialistájának gépébe, de az emberek imádták, hogy az asztronauta az egész világ szeme láttára, lazán pötyögte be a kódját a fedélzeti dokumentációhoz. És nem ez volt az egyetlen történelmi pillanat az első órákban: az Orion fedélzetén mutatták meg először egy civil okoseszköz (tablet) használatát a mélyűrben. Korábban ezt a spontán öngyulladás veszélye miatt szigorúan tiltották, de úgy tűnik, a biztonság terén sokat fejlődött a technológia.
A Hold megkerülése
Jelenleg az Orion már a második kört teszi meg, és közelít a pálya csúcspontjához, nagyjából 70 ezer kilométerre a Földtől. Ezen a szakaszon a hajó hajtóműveinek beindításával megemelik a Föld körüli pálya legalacsonyabb pontját, felkészülve a harmadik, leghosszabb lökésre egyenesen a Hold felé. A NASA friss hírei szerint a manőver után a legénység „folytatja az alvást”. Érdekes belegondolni, hogyan tudnak ennyire töredezetten, parancsra aludni.
Szóval, miután másodszor is megkerülik a Földet, szinte egyenesen a fő célpontjuk felé veszik az irányt.
„Ezúttal nem állnak Hold körüli pályára” – magyarázzák a szakértők. „Ahhoz fékezni kellene a Hold közelében, hogy a hajó néhány száz kilométeres magasságban a Hold műholdjává váljon, ahogy azt az Apollo-küldetéseknél csinálták. Az Orionnak azonban kevesebb az energiatartaléka, mint az Apollóknak, ezért egy másik módszert találtak ki: az úgynevezett távoli megkerülést. A lényeg, hogy a hajó kicsivel a Hold pályája fölé emelkedik, majd a Hold gravitációs vonzását kihasználva megkerüli azt.”
Bunker a ruhászsákokból
Az utazás során elméletileg veszélyes űrsugárzás vár az asztronautákra. A Földtől 3 és 8 ezer kilométerre lévő sugárzási övezeteken már óriási sebességgel átszáguldottak. Bár néhány napja volt egy napkitörés, a sugárzási helyzet jelenleg nyugodt. Az igazi veszély akkor kezdődik, amikor kilépnek a földi magnetoszféra védelméből, ahol áthatoló, nagy energiájú kozmikus sugarak leselkednek rájuk. Erre a helyzetre az Orionon már rég kidolgoztak egy meglehetősen eredeti védelmi rendszert: ha baj van, a legénység minden tagjának a hajó közepén kell összegyűlnie, és mindenféle csomagokkal, ruhákkal teli táskákkal kell körbebástyázniuk magukat, így takarva el a testüket a veszélyes sugarak elől.
Még valami: amikor az Oriont a holdi pályára állító hordozórakéta gyorsítófokozata levált, néhány apró műhold (kockaműhold) is az űrbe került. Ezek egyike egy teljesen egyedi pályán fog dolgozni, és kizárólag az amerikai védelmi képességeket szolgálja majd.
