Néhány felvételen ezek a „fényszórók” be vannak kapcsolva. Általában jellegzetes vörös-narancssárga színnel világítanak. Ezek a rejtélyes dolgok nem igazán hasonlítanak hagyományos világítóeszközökre. Akkor mégis mire szolgálnak valójában?
Talán kissé nyersen hangzik, de a rejtélyes „fényszórók” a T-90 harckocsikon (és néhány más típuson) valóban fényszórók! Csakhogy ezek nem megszokott fényszórók.
Ezeket a szerkezeteket „OTS-1-7 reflektor egységnek” nevezik, amelyek a „Stora-1” elektrooptikai aktív védelmi rendszer egyik elemét képezik. Néha „Optikai-elektronikus elhárító rendszernek” vagy KOEP-nek is szokták őket hívni.
Ezt a berendezést páncéltörő irányított rakéták elleni védelemre tervezték – mind a félautomata parancsirányítású, mind a teljesen automatikus irányítású rakéták ellen.
A „Stora-1” rendszert még a Szovjetunióban fejlesztették ki és hozták létre 1989-ben. A T-90 harckocsik mellett ez a rendszer látható a T-80, T-72 harckocsikon, a SAM 2SZ31 „Veszna”, BMP-3M járműveken is.
A „Stora-1”-et nem csak az orosz hadsereg használja. Ezt a rendszert felszerelték az ukrán T-84 harckocsikra (a T-80 módosított változatára) és a szerb M-84 harckocsikra (a T-72 modernizált változatára) is. Természetesen nem csak a Szovjetunióban folytak hasonló fejlesztések. Hasonló KOEP rendszerek az amerikai és európai páncélozott járműveken is megtalálhatók. Kínának is van saját rendszere.
Pontosabban a „Stora-1” négy fő elemből áll: egy páncéltörő rakéta érzékelőből, 4 lézersugárzás érzékelőből, 2 infravörös reflektorból (ezek azok a vörös-narancssárga „fényszórók” a harckocsi tornyán), valamint egy modulátorból, világítóegységből és TSU szűrőből álló készletből. A „hab a tortán” egy 40 mm-es gránátvető-készlet 12 füstgránáttal.
Ez a technikai csoda körülbelül a következőképpen működik: amikor a személyzet bekapcsolja az OTS reflektor egységet, a „fényszórók” modulált sugárzást kezdenek kibocsátani optikai és infravörös tartományban, 2-2,5 km távolságra.
Ahová a fény eljut, ott megzavarja a páncéltörő rakéták irányítását. Egyszerűbben mondva, a „Stora-1” megakadályozza, hogy a rakéta pontosan célozzon, ezért a kilőtt rakéta hamis parancsokat kap. Végeredményben a lövedék vagy elrepül a célpont mellett, vagy földet ér, anélkül, hogy elérné a célját.
