Éveken át érdeklődve figyeltem azokat az embereket, akik látszólag a legkisebb erőlködés nélkül alakítanak ki barátságokat másokkal.
Amit felfedeztem, attól kissé kényelmetlenül éreztem magam. Ugyanis ez nem az volt, amit a társas készségekről szóló könyvek tanácsoltak.
Íme néhány váratlan dolog, ami szimpatikusabbá teszi az embereket:
Kissé kibillentik a többieket az egyensúlyukból
A legtöbb ember arra törekszik, hogy mások mindig jól érezzék magukat. De észrevettem, hogy a legszimpatikusabb emberek gyakran ennek az ellenkezőjét teszik. Apró, bizonytalan pillanatokat teremtenek.
Talán egy ütemmel tovább várnak a válasszal. Vagy mondanak valami kissé váratlant. Vagy úgy reagálnak, ahogy nem számítasz rá. Megtörik a sémát, pont amikor azt hinnéd, kiismerted őket. Ez az enyhe kiszámíthatatlanság arra készteti a többieket, hogy közelebb hajoljanak, figyeljenek, és többet akarjanak.
Vállalják, hogy esetleg nem kedvelik őket
Észrevetted már ezt?
A legszimpatikusabb emberek gyakran teljesen rendben vannak azzal, ha nem kedvelik őket.
Láttam valakit így viselkedni egy vacsorán a múlt héten. Elmondott egy olyan véleményt, amiről tudta, hogy valószínűleg népszerűtlen lesz. Nem azért, hogy megosztó legyen – csak mert tényleg ezt gondolta.
Amikor mások nem értettek vele egyet, nem hátrált meg és nem finomított az álláspontján. Az, hogy őt nem feszélyezte a lehetséges elutasítás, mindenki mást is bátrabbá tett, hogy őszinték legyenek. A légkör ellazult. Mintha ezzel másoknak is engedélyt adna arra, hogy felhagyjanak a megfelelési kényszerrel.
Nem próbálnak meg minden csendet kitölteni
A legtöbben pánikba esnek, ha megakad a beszélgetés. Sietnek kitölteni az űrt, hogy fenntartsák a társalgást, és elkerüljenek mindenféle kínos érzést. De a szimpatikus emberek hagyják érvényesülni a csendet. Jól érzik magukat ebben a helyzetben, pont úgy, ahogy a beszélgetés hevében is.
Megértik, hogy a kapcsolódáshoz nincs szükség állandó zajra. Az, hogy ők jól érzik magukat a csendben, megmutatja másoknak, hogy nekik sem kell „szerepelniük”. A félnivaló dologból értékelendővé alakítják a csendet.
Engedik, hogy lásd őket hibázni
A vonzó emberek nem mindig tökéletesek. Engedik, hogy lásd őket hibázni. Nem a kiszámított, „íme az én gondosan összeválogatott hibám” módján. Hanem az „Hoppá, ezt teljesen elszúrtam!” módján.
Nevetnek a saját hibáikon. Megosztják a kínos pillanataikat. Engedik, hogy lásd, ahogy tanulnak. Az igazi tökéletlenség vonzóbb, mint a mesterséges tökéletesség.
Nem rejtik véka alá a határaikat
A legtöbb ember igyekszik mindig elérhetőnek és egyetértőnek tűnni. Gondolkodás nélkül bólogatnak, remélve, hogy ezzel megnyerik mások tetszését. De a szimpatikus emberek? Ők egyenesen megmondják neked, mi az, ami nekik nem fér bele. Nemet mondanak. Korábban elmennek.
Nyíltan vállalják, ha nem értenek egyet. Kihagyják a bulit, ha nincs hozzá kedvük. És mindezt bocsánatkérés vagy túlzott magyarázkodás nélkül teszik. Csak tiszta, világos határokat húznak. A világos határaik azt mutatják, hogy készek megtenni, amit kell az energiájuk védelmében, és ez vonzó.
Nem próbálnak „izgalmasabbnak” tűnni, mint amilyennek érzik magukat
Íme egy érdekes dolog: a szimpatikus emberek egyáltalán nem próbálnak szimpatikusak lenni. Ha fáradtak, megmondják. Ha nincs kedvük társasági életet élni, nem tettetik. Ha lelkesek, kimutatják. Az energiaszintjük a valós állapotukat tükrözi, nem azt, amiről úgy gondolják, hogy mások látni szeretnék. Nem kell mindig a mosolygós „Jófej Srácnak” lenned.
Engedik, hogy mások tanítsák őket
Míg a legtöbb ember igyekszik lenyűgözőnek tűnni – megmutatni, milyen okos, és bizonyítani akar, addig a szimpatikus emberek tanulni akarnak. És ebben nem szégyenlősek. Kérdeznek olyan témákról, amikről semmit sem tudnak. Hajlandóak feltenni az „ostoba” kérdéseket is. Engedik, hogy mások elmagyarázzanak nekik dolgokat.
Őszinte kíváncsiságot mutatnak mások szakértelme iránt, még olyan területeken is, amelyeket esetleg alapvetőnek gondolnak. Azáltal, hogy hajlandóak a diák szerepébe helyezkedni, mások értékesnek érzik magukat a tudásukért. Ez a nagylelkűség egy váratlan formája.
Megszegnek apró társadalmi szabályokat
Akiknek van egyfajta aurájuk, gyakran figyelmen kívül hagynak apró társadalmi szokásokat. Lehet, hogy a földre ülnek, amikor mindenki más széken ül. Elkezdik az evést, mielőtt mindenkit kiszolgáltak volna. Esetleg kérdésre kérdéssel válaszolnak.
Apró lázadásaikkal megkérdőjelezik másokban a saját társadalmi beidegződéseiket. Ez a szelíd szabályszegés segít másoknak, hogy szabadabban merjenek önmaguk lenni.
Legfőbb tanulság:
A szimpátia gyakran arról szól, hogy hajlandó vagy pontosan az lenni, aki vagy, még akkor is, ha ez kényelmetlen érzés.
És legfőképpen: ez nem arról szól, hogy megpróbálj másoknak tetszeni. Hanem arról, hogy legyen bátorságod az igazsághoz, a valódihoz közelíteni. Az emberek ezt szeretik.
Kevesen születnek így.
Ez egy olyan dolog, amiben gyakorlással fejlődhetsz.
Haladj kis lépésekben.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
