Annak ellenére, hogy a városok és a technológia rohamosan fejlődik, az életünk továbbra is tele van rejtélyekkel és titkokkal.
A bolygónk egyedülálló természeti sokszínűség és hihetetlen szépségű helyek otthona. Azonban nem minden hely – legyen az szárazföld vagy víz – kész befogadni a kíváncsi utazókat.
Északi-Szentinel-sziget
Biztos láttál már műsorokat a tévében olyan törzsekről, amelyek idegenkednek a modern szokásoktól és technológiáktól. Sok történet szól olyan kannibál emberekről, akik eltévedt utazókkal táplálkoznak. Ha pedig az Északi-Szentinel-szigetre szeretnél utazni, amely az Andamán-szigetcsoportban, a Bengáli-öbölben (Indiai-óceán) található, akkor készülj fel arra, hogy szembe kell nézned az indiai törvényekkel, sőt, talán még a halállal is.
A helyzet ugyanis az, hogy az Északi-Szentinel-szigeten él a szentinelézek törzse, amelynek lélekszáma 50 és 400 fő között van. A lakosok számát nem lehet pontosan meghatározni, mert a törzs nagyon agresszívan reagál az idegenekre.
A szigetlakók évezredek óta nem engednek be senkit sem a szigetre, sem a falujukba. Ugyanakkor tudnak csónakot építeni, fegyvereket készíteni és vadásznak – halat, tengeri teknősök húsát és kókuszdiót esznek. Kiválóan bánnak az íjjal, a fém nyílhegyeiket pedig a sziget közelében elsüllyedt hajók maradványaiból készítik.
Az idegenekkel szembeni ellenségeskedés miatt az indiai hatóságok a szigetet és a környező vizeket tiltott zónának nyilvánították. A szigetre való belépés tilalma ellenére néhány vakmerő ember mégis megpróbált kapcsolatot teremteni a helyi törzzsel. 2018-ban például John Allen Chau, egy amerikai hittérítő úgy döntött, hogy meglátogatja a szigetet azzal a céllal, hogy ő legyen az első misszionárius. Soha nem tért vissza.
A Challenger-mélység
Csodálatos, hogy milyen könnyen meghódítottuk az űrt! Az emberiség milliméter pontossággal meg tudta határozni a Föld és a Hold közötti távolságot. A bolygó meghódítása azonban sokkal nehezebb feladat számunkra, nem is beszélve a világ óceánjainak mélységéről és azok lakóiról.
1951-ben a brit HMS Challenger hajó expedíciója felfedezett egy újabb rejtélyes helyet – egy mélyedést, amelyet később Challenger-mélységnek neveztek el. A Mariana-árok legmélyebb pontja a Fülöp-szigetektől keletre található. Különböző adatok szerint a mélység itt a tengerszint alatt 10 028 és 11 034 méter között változik.
A mélység tanulmányozása még a modern technológiai áttörés ellenére is meglehetősen nehéz. Ilyen mélységben a nyomás egyszerűen óriási, a sötétséget pedig még a nagy teljesítményű reflektorok sem tudják bevilágítani.
2012-ben sikerült mintegy 68 új, addig ismeretlen fajt felfedezni. Ez a felfedezés egy expedíciónak köszönhető, amelyben a híres rendező, James Cameron is részt vett: ő a Deepsea Challenger nevű készülék fedélzetén mintegy 6 órát töltött a Mariana-árok legmélyebb pontján. Azonban a tudósok közül senki sem tudja pontosan, hogy mit rejthet még a Challenger-mélység mélysötétje. Csak találgatni lehet, hogy mi vagy ki élhet ott.
A Kangkar Pünzum
A hegymászás az egyik legnehezebb és legveszélyesebb sportág. De ahogy maguk a hegymászók is állítják, az életük célja, hogy olyan helyekre jussanak el, ahová nem mindenki képes, hogy megtapasztalják a szabadság és a természettel való egység érzését.
Napjainkban a legtöbb hegyet már többször is megmászták a hegymászók és expedíciók, kivéve a Kangkar Pünzumot. Ez a csodálatos természeti alkotás ugyanis nem enged magához senkit.
A Kangkar Pünzum a legmagasabb, ember által meg nem hódított hegycsúcs. Magassága körülbelül 7570 méter a tengerszint felett, amivel csak a negyvenedik legmagasabb a világon. Akkor miért maradt még mindig feltáratlan?
A Kangkar Pünzum felfedezésének története 1922-ig nyúlik vissza: ekkor jelent meg a csúcs első leírása. Az első hegyi expedíciók az 1950-es évekre datálhatók. Sok kérdés és rejtély övezi őket.
Az első két expedíció azért hiúsult meg, mert a hegy nem volt megtalálható a megadott koordinátákon. A hegyvidék koordinátái a mai napig bizonytalanok, sőt, legendák keringenek arról, hogy a hegy olykor akár akár el is tűnik a tájból – ezért van az, hogy sokan nem találják meg. Kína és Bhután folyamatosan vitatkoznak arról, hogy melyik országhoz tartozik a Kangkar Pünzum.
1983-ban Bhután hatóságai végül engedélyt adtak a hegycsúcs megmászására. A hegymászók a világ minden tájáról érkeztek a Kangkar Pünzum meghódításának céljával, de egyetlen expedíció sem járt sikerrel. Sokan megbetegedtek és kénytelenek voltak visszafordulni, másokat a különleges időjárási viszonyok akadályoztak, a helyi éghajlat miatt olyan esős időszakok is vannak, amikor a hegymászás szigorúan tilos. Azt beszélik, hogy jó néhány expedíció végződött már itt halállal.
Bhután helyi lakosai úgy hiszik, hogy a Kangkar Pünzum az istenek lakhelye, és szigorúan tilos őket zavarni. A hegycsúcsokat szentnek tekintik. Ezért az ország hatóságai napjainkra minden hegymászást megtiltottak a hegyen.
A Kangkar Pünzum az ufókutatók érdeklődését is felkeltette. A terület szakértői azt állítják, hogy a hegy egy UFO kikötő, és gyakran lehet „táncoló fényeket” látni a környékén. Hogy elhiszed-e ezt az elméletet vagy sem, az már a Te döntésed.
