Igazából az életük egyáltalán nem volt olyan felhőtlen, mint amilyennek látszik: komoly korlátozásokkal találkoztak nemcsak a társadalmi és politikai jogaik terén, hanem a mindennapi életükben is.
Semmi jog, csak kötelességek:
A nők rengeteget dolgoztak. A szegényebb sorból származó lányoknak kevés joguk volt, és sokat dolgoztak – főleg a házimunkát végezték. Mivel nem szavazhattak, nem birtokolhattak vagy örökölhettek földet, a nők otthon maradtak és a gyerekneveléssel foglalkoztak.
A nők igazi társadalmi mini-struktúrát hoztak létre az otthonukban: a család minden tagjának megvoltak a saját feladatai és kötelességei. A gazdag házakban rabszolgák segítettek a nőknek, de a szegény családokban a nők maguk végezték a házimunkát, vagy a feladatok egy részét a gyerekekre hárították.
Szabadidő:
A külvilággal való kapcsolattartás nem volt tiltott, de nem is bátorították. Megengedhetőnek tartották, de illetlennek számított, ha egy feleség hajadon nőkkel vagy férfiakkal beszélgetett. Amikor pedig vendégek érkeztek, a ház asszonyának a jelenléte nem volt kívánatos.
A szabadidő eltöltésének és a baráti találkozóknak a helyszínei a fürdők voltak. Itt a nők tudtak egymással beszélgetni, és akár szeretőre is találhattak, bár a férfiaknak és a nőknek tilos volt ugyanazokat a fürdőket látogatniuk.
Házasság:
Elég korán mentek férjhez – 12-14 éves korukban, de az arisztokrata nők még hamarabb is találhattak férjet. A család legidősebb férfi tagja volt a családfő, és korlátlan hatalma volt a gyerekek felett – jóval a megfelelő kor elérése előtt megegyezhetett a házasságról. Azonban egy lány visszautasíthatta a házasságot, ha sikerült bebizonyítania, hogy a leendő férjnek rossz a természete.
De még a házasság után is az apa hatalma alatt maradt a lány, és megtartotta a „lánynévét”. Egyébként a lányoknak egyáltalán nem volt saját nevük! A nemzetségük szerint nevezték őket, például Cornelia – a Cornelia nemzetségből. Ha egy családban több lány volt, akkor a születési sorrendjükre utaló beceneveket kaptak, például Tertia (Tertia – harmadik). Később két nevet kezdtek adni, ami az apa vezetéknevét és a születési helyének nevét egyesítette. Aztán a lányokat az anyjukról vagy más női rokonukról nevezték el.
Háromféle házasság létezett, amiket a római jog szabályozott: confarreatio – házasság patríciusok vagy előkelő rómaiak között, coemptio – házasság vásárlás, amikor a vőlegény fizetett a menyasszonyért, és usus – együttélés, amikor egy nő, aki több mint egy évig élt a tényleges férje házában, a törvényes feleségének számított.
Az utolsó esetre volt a legegyszerűbb a válás: a nőnek 3 éjszakát kellett a házon kívül töltenie ahhoz, hogy a házasságot érvénytelennek tekintsék.
A házasságoknak kevés közük volt a szerelemhez. A legjobb, amire számíthattak, az a „philia” volt – lényegében baráti érzések, az „eros”-t, a szerelmet/vágyat pedig a házastárs máshol kereste.
Remek példa a korai házasságra Trójai Heléna (a gyönyörű Heléna) története. A legenda szerint Thészeusz rabolta el 10 éves korában. Miután hazatért (12 évesen), megszülte a lányát.
Gyermekszületés:
A nemes római nőknek tilos volt szoptatni az újszülöttjeiket – a kicsiket dajkákhoz vitték. Az egyik híres orvos abból a korból, Szóranosz, úgy gondolta, hogy az anya kimerül a szülés után, ezért nem szabad megosztania a tejét a gyerekkel. Ha pedig egy görög dajka kapta a gyermeket, akkor a táplálékkal együtt átadhatta az anyanyelve ismeretét is, ami nagy félelem volt a rómaiak számára, amikor meghódították a görögöket.
Szépség:
Az ókori Görögországban a testkultúrának és a szép testnek nagy jelentősége volt: gimnasztika, higiénia, kozmetika.
A nők gondosan ápolták magukat, és a tiszta bőr volt a legfőbb divat. A lanolin, ami egy birkagyapjúból nyert anyag, az egyik kedvelt összetevője volt a kozmetikai maszkoknak. Viszont ennek a szépségápolási szernek olyan rossz szaga volt, hogy a férfiak gyakran panaszkodtak miatta. Növényi levet, állati trágyát, ként, ecetet, őrölt osztrigahéjat, hagymát madárzsírral és szamártejet is használtak.
A vagyonos nők krokodilürüléket és csigákat is használhattak a bőrük fehérítésére. A rómaiak pedig még elefántcsontból is készítettek műfogakat.
A hajápolás igazi rituálé volt. A frizurákat ékszerekkel díszítették. Az antik fodrászok különböző összetevőket kevertek össze, hogy elérjék a kívánt színeket a hajfestéshez. Persze, ez nem olyan volt, mint a mai hajfestékek, de a krémek keverésével különböző árnyalatokat tudtak létrehozni.
Művészet:
A nők részt vehettek a vallási ünnepségeken. Megengedett volt nekik, hogy templomokban szolgáljanak, áldozatokat készítsenek elő, imákat mondjanak és himnuszokat énekeljenek.
Azt is megtehették, hogy szentélyeket látogassanak és istennőket imádjanak – imádkozzanak az egészségért, a jólétért és a védelemért. Voltak különleges rituálék, amiket csak nők végeztek – Athéné, Démétér, Artemisz és Aphrodité kultuszainak szertartásai.
Sok ókori nőt énekeltek meg költők és zenészek, és létezett egy különleges társadalmi réteg is – a hetairák. Ők műveltek voltak és zenei tehetséggel rendelkeztek. Nem csoda, hogy híres filozófusok, politikusok és szobrászok vették őket körül, ami különleges hangulatot teremtett az elit társadalomban. És a szexmunkásokkal ellentétben a hetairák szabad nők voltak, akik kimehettek az utcára és beszélgethettek a férfiakkal.
Oktatás:
Elég érdekes, hogy a demokratikus Athénban volt a legrosszabb a nők helyzete egész Hellászban. A totalitárius Spártában pedig a legjobb. A spártai nőket a férfiakkal egyenrangúan kezelték, joguk volt földet birtokolni és még bort is fogyaszthattak – ezek a jogok a család minden nőjére vonatkoztak, beleértve a feleségeket és a lányokat is.
Szeretnél az ókori Görögországban élni?
