Nincs is viccesebb, mint amikor az emberek olyan dolgokról fogalmaznak meg merész állításokat, amikről valójában fogalmuk sincs. Néha olyanokat hallani, hogy csak kapkodod a fejed.
Ilyenkor elgondolkodsz, hogy vajon komolyan mondja-e az illető, vagy csak viccel. De gyakran szó sincs humorról, és az illető teljesen komolyan elkezd sületlenségeket beszélni. Sőt, még másokat is megpróbál meggyőzni arról, hogy az ő verziója a tuti, minden más vélemény pedig hülyeség.
Pontosan ilyen történet övezi azt a koffert, amit az űrhajósok cipelnek magukkal, mielőtt beszállnának az űrhajóba. Igen, azokról van szó, amit a képen is látsz.
Miután az űrhajósokat beöltöztetik a szkafanderbe, mindig van náluk egy személyes koffer, ami egy harmonikaszerű csővel van a szkafanderhez csatlakoztatva a csípőjüknél. Ettől a kis „bőröndtől” egészen addig nem válnak meg, amíg be nem ülnek az űrhajó kabinjában a helyükre.
Nekem iszonyú meglepetés volt, hogy valahányszor ez a téma felmerül valamilyen fórumon, Facebookon vagy máshol, azonnal beindul a komment-cunami a „szakértők” között, akik a rendeltetését találgatják. És olyan elméletek születnek… hát, elég vadak.
Nem is akarok belegondolni, hogy mi járhat az emberek fejében, de a „hordozható WC”, a „hulladéksemlegesítő” és a „fingelvezető cső” verziók gyakorlatilag az esetek 100%-ában felbukkantak a kommentekben.
Sok ember tényleg azt hiszi, hogy ennek a koffernek valami köze van a WC-hez. Érvként pedig azt hozzák fel, hogy az űrhajósnak nyilván nincs lehetősége elvégezni a dolgát abban a böhöm nagy szkafanderben, szóval „teljesen egyértelmű”.
De valójában ez a verzió áll a lehető legtávolabb az igazságtól.
Hogy ezt megértsd, elég megnézni 10-15 évvel ezelőtti fotókat, amikor ezeket a koffereket még nem burkolták be modern, áramvonalas tokokba, amikben tényleg bármi lehet.
A régebbi, kevésbé high-tech kofferek jobban hasonlítanak egy szovjet transzformátorra vagy valami tápegységre, mint egy WC-re, ugye?
És itt már nincs az a kék szín, ami, mint kiderült, sokaknál erősen a parkokban és rendezvényhelyszíneken található kék műanyag mobilvécékhez kapcsolódik.
A valóságban a „titkos koffer” egy SHF: hordozható szellőztetőeszköz. És nélküle az űrhajósnak a földön… hát, nehéz lenne. Egyszerűen rosszul lenne.
A dolog lényege, hogy az űrhajós nem az űrhajó kabinjában veszi fel a szkafandert, hanem jóval a beszállás előtt. A szkafander ugyanis arra hivatott, hogy megvédje és megmentse az életét, ha a kabinban hirtelen nyomáskülönbség lép fel, ezért légmentesen záródik. Már az előkészítő modulban felveszik és ellenőrzik a szigetelését. És körülbelül ugyanekkor rögtön csatlakoztatják is az SHF-et, miután persze alaposan leellenőrizték a szkafandert.
Lényegében az SHF egy hordozható klímaberendezés a szkafanderhez. A légmentesség miatt ugyanis nem jut be kintről levegő, ezért az űrhajósnak azonnal melege lenne benne, főleg nyáron. Télen meg, ha fagyos időben van a kilövés, nem vehetsz fel pufidzsekit a szkafanderre.
Szóval hogy ne főjj meg a melegtől, és ne fázz meg a hidegtől, arról ez a bizonyos koffer gondoskodik. Ez tartja fenn a szükséges hőmérsékletet a szkafanderben, ez felel a páratartalomért, hogy az űrhajósnak a lehető legkényelmesebb legyen, és el tudja végezni a feladatait.
Az SHF-fel az űrhajósnak összesen körülbelül két órát kell eltöltenie: attól a pillanattól kezdve, hogy csatlakoztatják a végső sajtótájékoztató előtt, az ünnepélyes búcsúztatáson át egészen addig, amíg elfoglalja a helyét az űrhajó kabinjában.
Ott egy technikus-asszisztens lecsatlakoztatja a koffert a szkafanderről, és átkapcsolja a szkafandert az űrhajó saját létfenntartó rendszerére.
