Elizabeth szeretett volna erős lenni, és megvédeni az anyját. Azonban soha nem mert volna szembeszállni a mostohaapjával. Castlehaven gróf egy szörnyeteg volt. Ezt 12 éves korában a saját bőrén kellett megtapasztalnia.
Derby gróf idősebb lánya, Anne, mindig a figyelem középpontjában állt. Az 1580 májusában, Anglia egyik legbefolyásosabb családjába született lányt lehetséges trónörökösnek tekintették. Végrendeletében VIII. Henrik király a Derby grófokat nevezte meg a trón várományosainak, közvetlenül saját gyermekei után. Amikor nyilvánvalóvá vált, hogy I. Erzsébet királynőnek nem lesz gyermeke, mindenki Anne iránt kezdett érdeklődni. És bár az uralkodó végül a saját unokaöccsét részesítette előnyben, a grófkisasszony továbbra is a társaság egyik legkedveltebb hölgye maradt.
Anne házassága ezért államérdeknek számított. Még olyan híresztelések is szárnyra keltek, hogy a távoli Moszkva cárevicséhez tervezik feleségül adni. Ezek a tervek azonban nem valósultak meg. 1607-ben, amikor Anne már 27 esztendős volt, feleségül ment egy angol férfihoz, a dúsgazdag Chandos báróhoz.
Sudeley várában, ahol a házaspár letelepedett, az élet fényesen és vidáman zajlott: a bálokat vadászatok követték, a vadászatokat pedig fogadások váltották fel. A vendégek gyakran összegyűltek, hogy megnézzék a báróné megrendelésére készült színházi előadásokat, megvitassák a legfrissebb híreket és pletykákat…
Magát Lady Anne-t jó háziasszonynak tartották, bár nem a leggondosabbnak, de emellett jó anyának is számított: két lánygyermekkel és három fiúval ajándékozta meg a férjét. Éppen ezért őszintén együtt éreztek vele, amikor 1621 augusztusában Chandos báró, aki gyógyfürdőbe utazott pihenni, váratlanul elhunyt.
A báróné ekkor már 41 éves volt: a maga korában ez már igencsak tiszteskornak számított. Sokan úgy vélték, hogy Anne valószínűleg özvegy marad, és már nem köti többé össze az életét egyetlen férfival sem. Azonban néhány év elteltével felröppent a híresztelés:
Lady Anne-t eljegyezték!
„Igazán furcsa férjet választott magának a báróné” – susogták a szalonokban. – „Sok bánata lesz még miatta!”
Valóban, Mervyn Touchet, Castlehaven grófja nem tűnt a legjobb választásnak Lady Anne számára. Az összes jó tulajdonsága közül csak a vagyona volt említésre méltó. Ami pedig a többit illeti, arról az úri társaságban igyekeztek nem nyíltan beszélni. A gróf kereken 13 évvel fiatalabb volt a menyasszonyánál! Ráadásul igen kicsapongó ember hírében állt.
„Annak idején nem tudott labdába rúgni a nőknél, most pedig megpróbálja behozni a lemaradást!” – sziszegték a báróról.
Úgy tűnt azonban, hogy Lady Anne tudomást sem vesz a körülötte keringő pletykákról. 1624. július 22-én választottjával az oltár elé állt.
A második házasság megdöbbentően megváltoztatta Lady Anne-t. Ő, aki korábban egyetlen ünnepséget sem hagyott ki, szinte teljesen visszavonult a társasági élettől. Még akkor is sápadt és szomorú volt, amikor ritkán megjelent az udvarnál. Mintha csak az árnyéka lett volna a korábbi vidám önmagának.
„Úgy tűnik, nem valami édes az élet a férje mellett!” – suttogták a társaságban. – „De hát mit várt, amikor egy fiatalembert választott? A gróf vérmérséklete nem egy ilyen korú nőnek való.„
Castlehaven hamarosan egy vidéki birtokra költöztette a feleségét. Ettől kezdve a grófné családi életéről már csak ritkán érkeztek hírek Londonba. Annyit lehetett tudni, hogy áldását adta a lánya, az akkor még csak 12 esztendős Elizabeth házasságára James-szel, Castlehaven első házasságából származó idősebb fiával. Azonban a gróf, aki korábban hevesen erőltette ezt a házasságot, később haragra gerjedt az örökös ellen, és mindent megtett, hogy megfossza őt címeitől és vagyonától.
„Szegény teremtés! Biztosan nagyon megbánta már ezt a meggondolatlan házasságot” – hallatszottak az együttérző hangok… Amikor hirtelen hatalmas botrány robbant ki!
1630. november 1-jén James, a gróf tizennyolc éves fia megjelent Anglia Titkos Tanácsa előtt, amelynek az arisztokrácia legelőkelőbb képviselői voltak a tagjai, és követelte, hogy hallgassák meg. Nyíltan megvádolta apját azzal, hogy az a mostohaanyját arra kényszerítette, hogy szolgálókkal… háljon együtt.
A fiatal James szörnyű vádjaitól megdöbbenve a lordok választ követeltek Anne-től. Vagy megcáfolja a mostohafia állításait, vagy el kellett mondania azt, amire még gondolni is kínos. Castlehaven grófné nem hallgatott.
Hamarosan az egész társadalom felháborodva tárgyalta azt a felfoghatatlan történetet, amelyet az ötvenéves hölgy elmesélt. A szégyentől sápadtan Anne elmondta, hogy miután a gróf összeveszett a fiával, elhatározta, hogy új örököst szerez. És ezt tőle követelte. Castlehaven, aki korábban sem volt kedves és gyakran erőszakkal kényszerítette akaratát a feleségére, valóságos szörnyeteggé változott. Amikor a gyermeknemzési kísérletei kudarcot vallottak, hűséges szolgálói segítségét vette igénybe, és személyesen fogta le a feleségét, mialatt azok elvégezték a piszkos munkát…
Anne senkinek sem panaszkodhatott. És nemcsak a szégyen miatt, vagy mert a saját életét féltette. A gróf megfenyegette: ha egy szót is szól, Elizabeth lesz a következő. Bár Anne annak idején beletörődött a férje akaratába, és hagyta, hogy a lányát 12 évesen férjhez adják, elképzelni sem tudta, hogy neki is hasonló borzalmakat kell majd átélnie…
Azonban a grófné tévedett, amikor azt hitte, hogy a férjében maradt még bármi emberség. Amikor rájött, hogy a felesége nem fog fiút szülni neki, Castlehaven úgy döntött, hogy terveit a fiatal menyével és egyben mostohalányával váltja valóra. Így Elizabeth is az anyja sorsára jutott.
Miután a feleségétől tudomást szerzett a történtekről, James rászánta magát a cselekvésre. A Titkos Tanács előtti fellépése meghozta gyümölcsét: Mervyn Castlehaven grófot letartóztatták és a Towerbe zárták. 1631 áprilisában bíróság elé állították, ahol nem ismerte el a bűnösségét.
„Csak nézzétek!” – háborodott fel a gróf. – „A tulajdon vádolja a gazdáját! Ki adott nekik jogot, hogy kinyissák a szájukat?!„
Castlehaven védelme korántsem arra épült, hogy megpróbálja cáfolni a vádakat. Hanem arra az érvre, hogy egy feleség nem tanúskodhat a férje ellen. Ez a stratégia azonban nem járt sikerrel: Anne-nek megengedték, hogy tanúskodjon a bíróság előtt, és a vallomását elfogadták…
1631. május 14-én Mervyn Castlehaven grófot kivégezték. Ugyanez a sors várt a szolgáira is.
Az egész Angliát felkavaró tárgyalás után Anne élete továbbra sem volt könnyű. A közvélemény megoszlott: sokan elítélték, és őt okolták a történtekért. Bár a király megbocsátott neki az akaratán kívül elkövetett erkölcstelen tetteiért, a hírneve helyrehozhatatlanul károsodott.
Anne-t idős anyja, az özvegy Derby grófné felügyeletére bízták, aki az unokákat is magához vette, csak Elizabethet utasította el, mert úgy vélte, rossz hatással lenne a többi gyermekre.
Elizabethnek a férjével kellett maradnia. Házasságuk azonban csak formális volt: James ellátást és otthont biztosított neki, de házaséletről szó sem lehetett. A kapcsolat gyermektelen maradt.
A sokat szenvedett nőknek hosszú élet adatott: Anne 1647-ben hunyt el, Elizabeth pedig 1678-ban követte.
