Menetes kötéseknél általában két esetben használnak alátétet, az alátét típusától függően.
Rengetegféle alátét létezik, de rendeltetésük szerint két fő típusba sorolhatjuk őket:
- biztosító alátétek;
- alátámasztó alátétek.
Alátámasztó alátétek – miért használjuk őket?
Alátámasztó alátéteket az anya vagy a csavarfej alá helyeznek a következő célokból:
- hogy csökkentsd az alkatrész benyomódását, ha az kevésbé szilárd anyagból készült (pl. alumínium, színesfémek és ötvözeteik, műanyag, rétegelt lemez stb.). Emlékezz vissza a fizikaórákra: az alátét növeli a felfekvési felületet, így csökkenti a csavarral és anyával rögzített alkatrészekre nehezedő nyomást;
- hogy megvédd az alkatrészek megmunkált felületeit a karcolásoktól a kötőelem meghúzásakor;
- hogy nagyobb furatokat vagy réseket áthidalj;
- hogy kiegyenlítsd az összekapcsolt alkatrészek felületeinek nem párhuzamosságát (erre ferde alátéteket használnak).
Az említett esetek között nem volt ott a tiéd? Akkor gondold át – talán nincs is szükséged alátétre.
Persze vannak kivételek, például nagy szilárdságú csavarok szerelésénél, vagy ahol a meghúzási nyomatékot ellenőrizni kell, illetve dinamikus terhelések esetén. Ilyenkor a csavarfej és az anya alá is tesznek alátétet – ez növeli a menetes kötés meghúzásának stabilitását.
Ha az előző mondatot „emberi nyelvre” fordítjuk a műszaki szakzsargonból, akkor azt mondhatjuk, hogy két alátét használata (az anya és a csavarfej alatt) csökkenti annak az esélyét, hogy a kötőelem magától kilazuljon. Persze erre a célra megbízhatóbb megoldást nyújtanak a második típusú, azaz a biztosító alátétek.
Biztosító alátétek
A menetes kötés biztosítására szolgáló alátéteket azért használják, hogy megakadályozzák az oldható kötés önmagától történő kilazulását, ezzel növelve annak megbízhatóságát. Különösen fontos biztosító alátéteket használni olyan kötéseknél, ahol nagy a kockázata annak, hogy a menet önzáró képessége sérül – például rezgések, ciklikus vagy dinamikus terhelések esetén.
