1980. november 20-án egy csütörtöki délelőtt a Diamond Crystal Salt Company sóbányájában dolgozó bányászok a dél-louisianai Peigneur-tó közelében döbbenten tapasztalták, hogy elkezdett emelkedni körülöttük a víz.
A több mint hatvan éve működő sóbányának nem lett volna szabad, hogy nedves legyen. A só ugyanis nem úgy lép kölcsönhatásba a vízzel, hogy az kedvező legyen a kitermelés végett. Az egész bánya bibliai méretű sóoszlopokon nyugodott. A víz gyorsan feloldotta volna ezeket a támasztékokat, ez pedig a bánya beomlását okozta volna. Miközben a férfiak a kijárat felé siettek, fogalmuk sem volt arról a rémálomról, ami a fejük felett történt.
Ugyanebben az időben, amikor a Diamond Crystal Salt Company emberei evakuálták a bányát, egy másik csoport férfi egy fúrótornyot evakuált éppen, amely a felettük lévő tavon volt. Ezek a férfiak egy olajkutat fúrtak, mivel az olaj gyakran előfordul a sókupolák közelében.
Ugyanazt a sókupolát tehát, amelyet a só kitermelésére használtak, egyben olajlelőhelyként is vizsgálták. A fúróberendezésük elakadt, és amikor kiszabadították, a platform hangos csattanással megrándult, majd a férfiak gyorsan a partra menekültek.
Senki sem tudta, hogy a fúrótorony átlyukasztotta a Peigneur-tó alatt található sóbánya felső rétegeit. A lyuk mindössze 35 cm átmérőjű volt, ekkora volt a fúrófej szélessége, de ez is elég volt ahhoz, hogy az egész tavat káoszba taszítsa. A hatvan évnyi sókitermelés után a sóbánya hatalmas alagút-, üreg- és barlangrendszerré vált. Ez a rendszer pillanatok alatt megtelt vízzel. A tó úgy folyt le a bányába, mint egy kád, amiből kihúzták a dugót.
A baleset előtt a Peigneur-tó egy nyugodt édesvizű tó volt, a közepén egy mesébe illő szigettel. A tó mélysége mindössze 3 méter volt, ami rekreációs célokra is ideálissá tette. Mindez pillanatok alatt megváltozott. Több ezer liter víz ömlött a lyukon keresztül a sóbányába.
A lyuk közben persze gyorsan tágult, és egyre több víz ömlött a földalatti üregekbe. A bányát tartó sóoszlopok feloldódtak, hatalmas barlangomlást okozva. Fent, a tavon egy örvény keletkezett, mint valami görög mítoszban. Az örvény gyorsan elnyelte a fúrótornyot, több uszályt és a tópart jelentős részét.
A tó egy mesterséges csatornába ömlött, amely a vizet a közeli Mexikói-öbölbe vezette. Ez a csatorna lehetővé tette, hogy a tó édesvize az öböl sós vizébe folyjon. Az örvény olyan erős volt, hogy a csatornából visszaszívta a vizet a tátongó lyukba. A tó ekkor már az öbölből is szívta a vizet, sós vízzel feltöltve a bányát.
A csatornából a tóba ömlő víz rövid időre Louisiana legmagasabb vízesését hozta létre.
Szerencsére senki sem halt meg ebben a balesetben. A katasztrófa kibontakozásához harminc perc kellett, ami mindenkinek elegendő időt adott az evakuálásra és a tóban növekvő örvény elől való menekülésre. Több tucat ember is meghalhatott volna, ha nem követik a betanított gyakorlatokat, és nem figyelnek a jelekre, hogy valami nincs rendben.
A tó végül megnyugodott, és a víz visszatért a nyugodt állapotába. Miután a bánya megtelt vízzel, az örvény eltűnt, és minden visszaállt a normális kerékvágásba. A tó azonban visszafordíthatatlanul megváltozott.
Ahelyett, hogy egy hangulatos tó lett volna egy kis szigettel a közepén, a Peigneur-tó most elvesztette a szigetét. A lenti bánya egyszerűen beszívta. A bánya megsemmisült, és a tó új mélysége 60 méter lett. Ez teszi a Peigneur-tavat Louisiana legmélyebb tavává. Mindössze néhány óra alatt 3 méterről 60 méter mélységűre nőtt.
A tó azóta sós tóvá vált. A bánya megtelt a Mexikói-öbölből visszaáramló vízzel, ami kiszorította az összes édesvizet. Az édesvíz valamikor (sok-sok idő múlva) újra kiszoríthatja a sós vizet, de ehhez rengeteg évnyi esőre lesz szükség, hogy szépen lassan felhígítsa a tóba ömlött sós vizet.
A fúrást végző vállalat a katasztrófa idején a Texaco-nak dolgozott, és mindkét felet arra kötelezték, hogy több millió dollárt fizessenek kártérítésként a balesetért. Az összes ügyet peren kívül rendezték.
A tó ma is hússzor mélyebb, mint 1980-ban volt. Első pillantásra soha nem gondolnád, hogy a tó egy furcsa ipari baleset helyszíne volt, amely szerencsére nem járt halálesettel.
Kétségtelen, hogy lenyűgöző látvány lehetett látni, ahogy egy egész tó egy apró kis lyukba folyik, és nem valószínű, hogy ilyesmi valaha is megismétlődik majd.
