A hatéves kislány hátrálni kezdett: soha életében nem látott még ilyen ijesztő lényt. A spanyol király bárkit megijeszthetett volna, főleg egy gyereket. De az udvaroncok úgy tettek, mintha minden a legnagyobb rendben lenne.
– Milyen kövér! – kiáltott fel örömében II. Károly. – Varrjatok neki egy szép ruhát!
Eugénia egy kis feszületet szorongatott a kezében. Az anyukája elmagyarázta neki, hogy majd gondoskodnak róla. De a király látványa még sokáig félelmet ébresztett benne.
Egy buzgó katolikus nő számára elképzelhetetlen lett volna kihagyni a vasárnapi misét. Még várandósan is! Ezért aztán 1674 áprilisában Antonia de La Bodego elindult a templomba. A férje megfogta a kezét, és segített neki leülni egy fa padra… majd éppen a prédikáció közepén víz folyt Antonia lábára.
– Elkezdődött… – suttogta rémülten.
A gyermek egyenesen a templomban jött világra, amit nagyon jó jelnek tartottak! A bábát, aki szintén a misére jött, Eugéniának hívták. Ezért kapta a kislány is ugyanezt a nevet. Egy héttel később Eugénia Martínez Vallejót ugyanabban a katedrálisban keresztelték meg, ahol megszületett.
,,Milyen erős, milyen erős!” – áradozott az anya.
És valóban, a pólyában fekvő újszülött igazi kis erőművésznek tűnt.
Hechita – így hívták otthon – gyorsan nőtt, és az étvágya valami elképesztő volt. Dajkáért kellett rohangálniuk, mert Antoniának nem volt elég teje… A csinos kislány remek reklám lett a szegény szüleinek: az egész környék eljött, hogy saját szemével lássa a csodát. Hihetetlen, milyen gyönyörű kisbaba! A vendégek pedig általában hoztak néhány érmét is vagy élelmiszert. A Vallejo család elgondolkodott: vajon Hechita szerencsét hoz nekik?
Egyéves korában Hechita 25 kilót nyomott, hatéves korára pedig már hetvenet. A szülei nem tudták, mitévők legyenek a lányukkal. Nehéz volt őt etetni, Hechita pedig szinte mindig éhes volt… Szerencséjükre beindult a „szájról szájra” terjedő hír. Burgos környékéről a nagydarab lány híre eljutott Madridba, ahol a tizenkilenc éves II. Károly király elkezdett érdeklődni iránta. És elrendelte, hogy Hechitát vigyék a palotába…
A tizenhetedik században sok uralkodó udvarában tartottak „különleges” embereket. A törpék nagy népszerűségnek örvendtek: német hercegek, francia királynők és orosz cárok mellett éltek… De Hechitában más lehetőséget láttak: egy hegy méretű lányt! Egy ilyen lány megnevetteti a vendégeket, főleg, ha megtanul néhány viccet. Meg kell még tanítani táncolni is… Micsoda móka lesz!
És ezt a mulatságot egy olyan ember találta ki, akinek a külsejét egyenesen… ijesztőnek tartották. II. Károly, aki egy évszázadok óta tartó, családon belüli vérkeveredés eredménye volt, rengeteg betegségtől szenvedett. Nehezen mozgott, rosszul emésztett, az orra aránytalanul hosszú volt, az ajkai pedig túl vastagok.
Négyéves koráig nem tudott beszélni, tízéves koráig pedig olvasni. A túl hosszú nyelve akadályozta a normális beszédben, és 1 méter 92 centiméter magas volt. Egy ilyen emberrel gyerekeket lehetett volna rémisztgetni! Valószínűleg ezért is fakadt sírva Hechita, amikor meglátta a királyt.
Egy évvel a kövér kislány érkezése előtt Károly feleségül vette egy francia hercegnőt. A szegény lány a nagybátyja, a francia király lábainál könyörgött, hogy ne küldje őt Madridba. Amikor pedig meglátta a vőlegényét, elájult. És ez volt az az ember, aki szeretett mások külsején gúnyolódni.
Eugéniát udvari „szórakoztatónak” nevezték ki. A király, aki teljesen el volt ragadtatva az ötletétől, megparancsolta, hogy készítsenek két egész alakos portrét a lányról. „La Monstrua”-nak, azaz a „Szörnyetegnek” nevezték – ezzel is hangsúlyozva a másságát. A lány ezzel a félelmetes király játékszere lett!
Az a bizonyos spanyol királynő, aki elájult és elsírta magát az esküvő előtt, annyira nehezen viselte a sorsát, hogy elkezdett sokat enni. Az udvarban viccelődni kezdtek: „Hamarosan Hechitának konkurenciája lesz!”. Valóban, Mária Lujza rohamosan hízott. Abból a kecses lányból, amilyenként belépett a királyi palotába, egyre kövérebb nő lett. És ő volt az egyetlen, aki soha nem nevetett Hechitán.
…Eugéniáról sokféle történet kering: hogyan alakult a szerelmi élete, hogyan viszonyultak hozzá a férfiak. Valójában nem sok dokumentált bizonyíték maradt fenn róla. Annyi bizonyos, hogy hatalmas méretei miatt nem tudott gyorsan járni, és légszomja volt. Táncolni – a király utasítására – csak ügyetlenül, mindenféle kecsesség nélkül tudott, ami Károlyban mindig hangos nevetést váltott ki. A szórakoztató szerepét tökéletesen játszotta.
1689-ben meghalt a spanyol királynő. II. Károlynak pedig azonnal találtak egy második feleséget, bár semmi sem bizonyítja, hogy a spanyol uralkodó jó férj lett volna. Így most már Hechita egy másik fiatal nő előtt táncolt, aki még az elsőnél is jobban félt.
A szórakoztatónak szép ruhái és cipői voltak… Vajon boldog volt? Összehasonlítva a szegény emberekkel a Merindad de Montija nevű faluból, ahonnan származott, Eugénia nagyon jól élt. Az udvari játékszerként végzett munkája különleges helyzetet biztosított neki. Ráadásul azt mondhatott, amit akart, még csúfolhatta is a királyt. Ez is a szerepéhez tartozott!
De Hechita hatalmas termete nem csak az étvágyának volt köszönhető. A modern tudósok megállapították, hogy a lány Prader-Willi szindrómában szenvedett. 1699-ben meghalt, őt pedig követte – 1700-ban – maga II. Károly király is.
„La Monstrua” egy egyszerű parasztlány volt, ezért is maradt meg a történelemben ezen a néven. És vajon hogyan nevezték azt a királyt, akinek a külseje sokkal inkább alkalmas lett volna a vásári látványosságokhoz? Ó, őt elegánsan csak „Elvarázsoltnak” nevezték.
Pedig simán „Ijesztőnek” is nevezhették volna! De nem tették, a dinasztia iránti tiszteletből.
