Ez volt a kulcsa a szabadságához. A Newgate-ben a fiatal várandós nők haladékot kaptak a kivégzés alól. Aztán, ha szerencséjük volt, a büntetésüket is megváltoztatták. Ebben a nem könnyű ügyben a híres „gyermekcsináló” ajánlkozott segíteni.
Bethnal Green viskóiban mindig rengeteg gyerek volt. Egykor ezek a földek az előkelő Baton családhoz tartoztak, de aztán az arisztokraták eladták a birtokot. A Londonhoz szorosan kapcsolódó települést hamarosan elnyelte a város. És ez volt az egyik legszegényebb része! Idegenek nem kockáztatták meg, hogy Bethnal Greenbe tévedjenek. Elkerülték ezeket az utcácskákat és zsákutcákat, ahol gyakran megszegték a törvényeket…
Az ezen a peremvidéken születetteknek nem volt esélyük kitörni. Nem volt iskolázottságuk, ismeretségük, de még rendes ruhájuk sem, hogy egy jó házba szolgálónak álljanak. Ezért a nyomornegyed lakói gyakran rossz útra tértek. Nancy Single hétévesen tanult meg pénztárcákat elemelni. Tizenkét évesen pedig olyan ügyesen „dolgozott” a piacokon, hogy senki sem tudta elkapni.
Aztán a felcseperedett lánynak másfajta kereseti lehetőségei is akadtak. Csinos nővére maga vitte el Nancyt az első „felnőtt” útjára. 1748-ban Nancynek állandó „vevői” lettek, beletanult, felbátorodott, valahol lankadt az ébersége… aztán letartóztatták. Abban az időben az ilyen ügyeket száműzetéssel intézték el.
– Kegyelmes uram, ez a nő nem lélegezhet egy levegőt London tisztességes lakóival – jelentette ki szigorúan a vádló. – Új-Angliába küldik.
Egy kalapácsütés tudatta, hogy Nancy további élete eldőlt: Amerikába megy! De a fiatal nő nem tervezett ilyen messzire menni, ezért megpróbált megszökni. Amikor másodszor is rajtakapták korábbi mesterségén, és kiderült, hogy Nancy Single egyszer már megszökött a büntetés elől, egyenesen a Newgate-be küldték.
Ó, ez kifejezetten zord hely volt! A Newgate börtön 1188 óta létezett, és számos rab sínylődött a falai között, férfiak és nők egyaránt. Nancy tudta, hogy kivégzés vár rá. Mennyire félt! Nyomorúságos és értéktelen élete volt, de elveszíteni… na, ez nem szerepelt a tervei között. Két napon át tartó zokogás után Nancy meghallotta, ahogy a fülébe súgják:
– Gyermekcsináló.
A börtönőr, a csinos fiatal nő fölé hajolva, egyértelműen rákacsintott. Aztán suttogva, körülnézve elmesélte: itt, a Newgate-ben van egy ember… Olyanokon segít, mint szegény Nancy. Különleges képessége van – elég egyetlen alkalom, hogy egy nő teherbe essen tőle. És ha Nancy teherbe esik, enyhítik a büntetését. Jó néhány ilyen esetről tud!
– És talán még ki is engednek téged! – fejezte be tárgyilagosan a börtönőr.
Visszautasítani butaság lett volna. Milyen más módon menthette volna meg Nancy az életét? Senki sem állt volna ki érte. Senkit sem érdekelt, hogy fiatal, és nincs más megélhetési módja, mint az, amiből addig élt. Ezért Nancy azonnal azt mondta: „Hozd ide őt!”
Idegeneknek nem volt bejárásuk a Newgate falai közé, tehát a „gyermekcsináló” egy bennfentes volt. A nevét nem árulták el, mindig maszkban jött az ügyfeleihez. És pénzt kért a szolgáltatásaiért! Nancynek, tekintettel sanyarú helyzetére, kedvezményt adtak: a nővére kaparjon össze két fontot.
De még két fontot sem volt olyan egyszerű előteremteni. Miután sikerült az üzenetet kijuttatnia, Nancy várta, hogy idősebb nővére összegyűjtse a pénzt. Egy nap Lizzy diadalmasan átadta húgának a pénztárcát (az elítéltekkel való találkozásokat, bár ritkán, de engedélyezték). A büntetés végrehajtására még körülbelül két hónapot kellett várni…
…Félelemmel és reménnyel várta ezt a találkozást. Tulajdonképpen mitől is kellett volna félnie? Annál, amire ítélték, rosszabb már aligha történhetett volna vele. Aztán egy este, ahogy leszállt a sötétség, az ajtó kitárult.
Kiderült, hogy a börtönőr cseppet sem csapta be a fiatal nőt. Valóban elég volt egyetlen találkozás. És amikor a kijelölt órában eljött hozzá a pap, hogy az elítélt meggyónjon, ő szelíden, akár egy bárányka, közölte vele: gyermeket vár!
– Ó, milyen kár, hogy nem láthatja majd meg ennek a világnak a szépségét!
Nancy csele bevált. A pap bánatosan összevonta szemöldökét. Először egy orvos vizsgálta meg az asszonyt, és megerősítette, hogy a rab nem hazudik. Aztán a kivégzést… börtönbüntetésre és újbóli Amerikába szállításra változtatták. Hogy a leendő anya ne szökjön meg, állandó őrizet alatt tartották. És bár Nancy nem örült a közelgő utazásnak, ez egyértelműen jobb volt a halálnál.
1751. március 6-án Nancy Single, gyermekét magához szorítva, felszállt a hajóra. Hosszú út állt előttük, hideg szél fújt, és fülében csengett nővére búcsúszava: „Te ott nem fogsz elveszni, mindenütt szükség van a csinos lányokra.” Azonban Nancy egyáltalán nem akarta megismételni angliai tapasztalatait az új földön. Az anyaság megváltoztatta őt. Apró fiacskájára nézve elöntötte a meghatottság, és fogadkozott magának és neki: megváltozik! Teljesen más élet vár rá! Nem véletlenül szabadult ki a pokolból!
Annyit tudni, hogy Nancy szerencsésen elérte Amerika partjait és egy angol gyarmaton telepedett le. Egy lelkipásztor családjánál állt szolgálatba, becsületesen dolgozott, és később feleségül ment egy Nicholas Harding nevű cipészhez.
A „gyermekcsinálót” pedig, aki segített a nőknek haladékot kapni a büntetés alól vagy enyhíteni azt, idővel a Newgate vezetősége kézre kerítette. Azt beszélték, hogy sikerült kinyomozni a kilétét és elbocsátották. Nevét azonban nem őrizte meg a történelem. Ám azok az asszonyok, akik megjárták a Newgate-et, életük végéig buzgón imádkoztak az egészségéért: ha nem lett volna ez az ember, mindannyian a kötélen végezték volna…
