Ha megnézed a népsűrűségi térképet, könnyen észrevehetsz egy egyszerű igazságot: az emberek többsége az életre leginkább alkalmas és kedvező helyeken összpontosul. Ezzel ellentétben a kontinensek és szigetek felszínén még mindig rengeteg olyan terület található, ahol egyáltalán nem élnek emberek.
Ha egy kicsit alaposabban megnézed a térképet, láthatsz néhány egyértelmű, egyenes vonalat, melyek élesen elválasztják egymástól a ritkán és sűrűn lakott területeket. A leglátványosabb ilyen vonal a Szaharától délre húzódik, ahol a legszegényebb afrikai országok találhatók, amelyeknek állandó szárazságban kell élniük.
De míg az első vonal talán nem meglepő, a második annál inkább. Ez ugyanis a világ egyik leghatalmasabb országának, az Amerikai Egyesült Államoknak a területén húzódik. Ha kicsit jobban ráközelítünk a térképre, láthatjuk, hogy az ország területe élesen elkülönül ritkán és sűrűn lakott régiókra.
Ha gondolatban húzol egy vonalat északról délre, akkor ettől a vonaltól keletre nagyon sűrűn lakott városokat láthatsz, például San Antoniót, Oklahoma Cityt, Austint, Fort Worthöt, Fargót, Sioux Falls-t és másokat. Valójában ezek a városok alkotják azt a láthatatlan határvonalat, amely az USA területén húzódik (és ami éjszaka különösen jól látható).
„Amerikai Szibéria”.
Szibéria híres a települések közötti nagy távolságokról. Az USA-ban is hasonló a helyzet: ha keletről nyugatra átszeled ezt a láthatatlan vonalat, azonnal feltűnik, hogy mennyire ritkán találkozol nagy üzletekkel, benzinkutakkal vagy csak egyáltalán lakott településekkel.
A számok is magukért beszélnek. A választóvonaltól keletre 260 millió ember él, ami az USA teljes lakosságának közel 80%-a. És csak minden ötödik amerikai lakos dönt úgy, hogy a válaszvonaltól nyugatra található hatalmas területen éljen (az USA és Alaszka nagy része), ahol vészhelyzet esetén tankoláskor néha több tíz, de akár száz kilométert is meg kell tennie az embernek a legközelebbi benzinkútig. Az egyetlen kivétel Kalifornia állam, de ez éppen az a tipikus szabályt erősítő kivétel.
Kaliforniát mindenképpen meg kellett említeni. Az említett „lakatlan nyugati régió” lakosságának 60%-a ugyanis itt él, ami csak még inkább kiemeli a többi terület ritkán lakottságát.
A Föld a 98. hosszúsági foktól nyugatra.
Mindenesetre a 98. hosszúsági foktól nyugatra egy ijesztően sötét terület található éjszaka, amelynek területe csaknem az Egyesült Államok egyharmada. Persze van egy civilizált terület, amelyet a Sierra Nevada hegység határol keletről és a Csendes-óceán nyugatról, de ez elhanyagolhatóan kicsi ehhez képest.
Összességében az említett területen az USA lakosságának 9%-a, mintegy 30 millió ember él. Ez nagyjából annyi, mint amennyien jelenleg New Yorkban és vonzáskörzetében laknak. Kína és India számára ez a népsűrűség négyzetkilométerenként nevetségesen alacsonynak tűnne. Ráadásul az itt élők többsége nagyvárosokban, például Las Vegasban, Denverben és Phoenixben él.
Itt sokkal ritkábban találkozol az amerikaiak számára megszokott üzletekkel és szolgáltatásokkal, egyszerűen azért, mert nem kifizetődő fenntartani őket. Még a McDonald’s is alig rendelkezik éttermekkel ezen a területen, a nagyobb településeket leszámítva.
Ezeken a területeken az amerikai angol nyelvnek egy sajátos formája alakult ki (mint ahogy Angliában az angolnak). Amíg a láthatatlan vonal egyik oldalán a szentjánosbogarat „Lightning Bug”-nak hívják, addig a másik oldalán „Firefly”-nak.
Úgy tűnik, a területek közötti különbség annyira nyilvánvaló, hogy ezt a jellegzetes átmenetet már az USA kormányának is figyelembe kellett volna vennie a határok végleges meghúzása idején (leszámítva Texast, amit jóval később csatoltak az országhoz). Azonban ezt a határvonalat először csak 1878-ban fedezte fel egy amerikai kutató, John Wesley Powell.
A kettéválás okai.
John Wesley Powell kiemelkedő személyiség az USA geológiájának kutatásában. Ő volt az a kutató, aki céljaitól vezérelve egy hosszú és részletes utazást tett keletről nyugatra, és elsőként ismerte fel, hogy a növényvilág sokszínűsége csökken, majd bizonyos területeken teljesen eltűnik.
Powell első feltételezése az okokat illetően az volt, hogy keleten sokkal gyakrabban esik az eső, mint a nyugati területeken. Ezért húzott egy képzeletbeli vonalat a száraz és csapadékos régiók közé, amely egészen a századik hosszúsági fokig tartott, ami nagyon közel állt a korabeli, modern kutatások eredményeihez.
Mivel az Egyesült Államok eredetileg a farmerek és pásztorok országa volt, a csapadékos régiókban sokkal könnyebb volt gazdálkodni, mint a száraz területeken. Ez természetesen befolyásolta az ország lakosságának eloszlását is.
John Wesley Powell ismét rájött arra, hogy mi okozza ezt a különbséget: a világ harmadik leghosszabb hegylánca, amely mintegy 4800 kilométer hosszú, Dél-Mexikótól kiindulva egészen Kanadáig és Brit Kolumbiáig nyúlik észak felé. A legmagasabb csúcsok 3900 és 4200 méter közöttiek. Ez a hegylánc akadályozza meg a Csendes-óceán felől érkező esőfelhőket. Ennek a jelenségnek még egy informális neve is van: „esőárnyék”.
Az Atlanti-óceán felől is vannak hasonló „blokkolók”.
A nagyvárosok jelensége a száraz régiókban.
A XX. század elejéig nem léteztek nagyvárosok a száraz területeken. Csak azután kezdett el növekedni ezeknek a sivatagos helyeknek a lakossága, és az emberek letelepedni, miután San Diego és Los Angeles környékén kiépítettek egy komplex csővezeték-, akvadukt- és csatornarendszert, amelyen keresztül vizet vezettek az államok központjaiba más régiókból. Ezzel megszűnt a belső migráció a kedvezőbb tengerparti területek felé.
Sajnos a globális klímaváltozás miatt ez a vonal egyre keletebbre tolódik. Hamarosan ez a ritkán lakott terület még nagyobbá válik, egyszerűen azért, mert a mezőgazdasági tevékenység teljesen ellehetetlenül az öntözőrendszer további, jelentős bővítése nélkül.
Ezt a folyamatot az USA környezetvédelmi törvényeinek legutóbbi hibái is befolyásolják, amelyek jelentősen csökkentik azt a vízmennyiséget, amelyet az államok a folyókból kivehetnek saját szükségleteik kielégítésére.
Figyelembe véve, hogy a Colorado folyó létfontosságú édesvízforrás 40 millió ember számára, a legutóbbi törvények sokkolták szinte az összes érintett állam kormányát, amelyek az öntözőrendszereiken keresztül a folyóból nyerik a vizet.
Hogy mi lesz ezután, azt majd az idő eldönti. De míg a Szahara mentén található területek ritkán lakottsága talán nem meglepő, addig egy ilyen „ellentét” a világ egyik legfejlettebb országában már sokkal inkább elgondolkodtató.
Az ok pedig egyszerű: a katasztrofális eső- és édesvízhiány.
