A 19. századi élet 18 olyan jellegzetessége, amit egy modern ember nem tudna elviselni

• A gyerekek nem látták gyakran a szüleiket. Idejük nagy részét dajkákkal töltötték az óvodában. Korán kellett kelniük, mert az ágyban fekvést a lustaság jelének és bűnnek tekintették. Sok gyerek naponta legfeljebb egyszer látta a szüleit, de néhány családban az anyukák és apukák próbáltak jobban odafigyelni az utódaikra: az anya megtanította őket írni-olvasni, az apa pedig latinra.
• Az intelligenciát nem tartották a nők erősségének. Egyesek még azt is hitték, hogy a tudományok tanulása ártalmas a lányok törékeny testére, különösen a reproduktív rendszerükre. Lady Caroline Lam felidézte, hogy 10 éves koráig nem tanították meg írni és olvasni, mert féltek attól, hogy idegrohamot kap. A későbbi matematikus Jane Sommerville apja pedig, amikor megtudta, hogy a lánya éjszaka olvas, komolyan attól félt, hogy a lányának elment az esze.

• A lányoknak egyáltalán nem mondták el, hogy honnan jönnek a gyerekek, vagy hogy mi vár rájuk a házasság után. Az írónő Marie Stopes 1880-ban született. Édesanyja szüfrazsett volt, egyetemi végzettséget szerzett és harcolt a nők jogaiért, de lánya ennek ellenére semmit sem tudott a házassági viszonyokról. A lány 31 évesen ment férjhez, és csak 2 évvel később, a könyveknek köszönhetően jött rá, hogy férjével soha nem léptek tovább a „plátói kapcsolaton”, és nem is tudta, hogy a házas férfiak és a nők több „dolgot” is csinálhatnak együtt.

A képen Marie Stopes látható.

• A viktoriánus Angliában a szórakozás modern mércével mérve meglehetősen bizarr volt. Például voltak kiparodizált bírósági tárgyalások. Abban az időben ugyanis több egyéb mellett a válóperek tárgyalása is a nagy nyilvánosság előtt zajlott, és bárki meghallgathatta valaki más magánéletének a mocskos részleteit. Gyakran a megszerzett információkat ezután paródiákban használták fel.
• A XIX. században Nagy-Britannián valóságos egyiptománia söpört végig. Az Egyiptomba özönlő gazdag brit turisták megpróbáltak onnan szuvenírként egy-egy valódi múmiát hazahozni. A nyaralásból hazatérve partikat rendeztek a trófea kicsomagolásával. Még egy fotó is van az egyik ilyen eseményre szóló meghívóról, ahol a múmiát hajnali fél háromkor tervezték kibontani.

• A viktoriánus Angliában született meg a Valentin-nap, legalábbis a ma ismert formája. A postai reformoknak köszönhetően megjelentek a Valentin-napi kártyák, amiket egyetlen pennyért cserébe az ország bármely pontjára el lehetett küldeni. Egy évvel a reform után 400.000 szerelmi és szeretetnyilatkozatot tartalmazó kártyát küldtek szét Nagy-Britanniában.
• A nem sokkal később megjelent sértő üdvözlőkártyák egyfajta válaszok voltak a megható szerelmes üzenetekre. Ezeket azonban ellenségeknek és nem kívánt hódolóknak küldték. Az ilyen kártyák tartalma a humorostól egészen a kifejezetten sértőig terjedt. Szinte bárkinek készítettek ilyet, akit valamiért nem kedveltek, legyen az egy bosszantó boltos, földesúr vagy basáskodó munkaadó. Ezek a kártyák legtöbbször a címzett szakmáján vagy külsején gúnyolódtak.

Sértő kártya egy „együgyű kisaszonynak”:
„Az arcodon a mosoly a füledig húzza a szádat.
Azt hiszed, nem vitás, hogy édes vagy, mint a méz,
de valójában, te kedves lány, csak nevetséges vagy.”

• A képeslapok általában nagyon népszerűek voltak, különösen a karácsonyi képeslapok. Az ilyen kártyákon ábrázolt témák azonban meglehetősen furcsák, sőt ijesztőek voltak: jégen csúszkáló békák, madárfejű emberek, vagy óriás cékla emberi fejjel.