Mázlijukra Észak-Hollywoodban laktak, a srác keresztanyja a „The Osbrink Agency” nevű tehetségkutató ügynökség tulajdonosa volt, ráadásul a fiúnak a külseje is megvolt hozzá.
1996-ban Jake Lloyd feltűnt a népszerű „Vészhelyzet” sorozat négy epizódjában is. Még ugyanebben az évben szerepet kapott három, sztárokkal teletűzdelt nagyjátékfilmben: Nick Cassavetes „Csillagot az égről” (Unhook the Stars) című drámájában Marisa Tomei és Gena Rowlands oldalán, a „Hull a pelyhes” című vígjátékban Arnold Schwarzeneggerrel, valamint az „Apollo 11” című történelmi tévéfilmben Carmen Argenziano társaságában.
1998-ban láthattad „A kaméleon” (The Pretender) című sci-fi sorozatban, illetve a Peter Gallagher és Mimi Rogers főszereplésével készült „Virtuális megszállottság” című sci-fi thrillerben.
A korához képest lenyűgöző portfóliójának köszönhetően a kis színész kitűnt a castingon, amikor George Lucas azt a fiút kereste, aki az új „Star Wars” trilógiában az ifjú Anakin Skywalkert alakítaná. Végül ő kapta meg a szerepet, és 1999-ben be is írta magát az egyetemes filmtörténelembe a „Star Wars I. rész – Baljós árnyak” egyik főszereplőjeként.
A már rég kultikussá vált „Star Wars” trilógia új filmjének megjelenése az év egyik legfontosabb filmes eseménye volt. A mozi hatalmas közönségsikert aratott – az emberek tömegei tódultak megnézni, akár többször is. A kritikusok és a rajongók véleménye azonban kíméletlennek bizonyult.
Az eredeti trilógia rajongói és a hivatásos filmkritikusok is szidták a filmet, különösen az Anakint alakító tízéves Jake Lloydot. Mindenki egyetértett abban, hogy a játéka „fából volt”, a karaktert pedig gúnyosan csak „Manöken Skywalkernek” hívták.
Jake Lloyd később úgy emlékezett vissza a bemutató utáni időszakra, hogy durva zaklatásnak volt kitéve a sajtó és az osztálytársai részéről is. Ő és a családja szinte azonnal úgy döntöttek, hogy Hollywood és ez a fajta kétes hírnév mégsem nekik való.
A következő két évben a fiú még teljesítette korábbi kötelezettségeit, és szinkronhangját adta a karakteréhez a „Star Wars” videojátékokban. 2000-ben aztán leforgatta színészi pályafutása utolsó filmjét, a „Madison” című életrajzi sportdrámát, melynek James Caviezel volt a főszereplője. A filmnek hányattatott sorsa volt: a 2001-es Sundance Filmfesztiválon debütált, ahol pozitív fogadtatásban részesült, és meg is vette egy forgalmazó. A cég azonban nem sokkal később megszűnt, így a film négy évig dobozban maradt, arra várva, hogy rendeződjenek a szerződéses és jogi viták.
Amíg a „Madison” a polcon porosodott, Jake Lloyd és szülei Kaliforniából Indiana államba költöztek. Ott érettségizett le 2007-ben, majd Chicagóba ment, hogy filmrendezést, vágást, pszichológiát és szociológiát tanuljon. A nagyratörő tervek azonban hamar összeomlottak. Már az első szemeszter után otthagyta az egyetemet, 2008-ban pedig skizofréniát diagnosztizáltak nála.
A következő néhány évben azonban látszólag normális életet élt. A skizofrénia mellett anozognóziában is szenvedett – ez egy olyan állapot, amikor a beteg nincs tudatában a betegségének, és képtelen reálisan felmérni a helyzetét. Időnként eljárt „Star Wars” rajongói találkozókra, interjúkat adott, alapított egy saját produkciós céget, arról beszélt, hogy dokumentumfilmet rendezne, sőt, 2014-ben még a közelgő esküvőjét is bejelentette.
2015-ben azonban az állapota drasztikusan leromlott. Januárban bejelentette, hogy felbontotta az eljegyzését, márciusban pedig az anyja kényszerült ráhívni a rendőrséget, miután Jake rátört a házában, őrjöngeni kezdett és bántalmazta őt. Júniusban a dél-karolinai rendőrségnek csak nagy nehézségek árán sikerült megállítania egy zavart sofőrt. A sofőr nem volt más, mint az álnéven bujkáló Jake Lloyd.
A színészt börtönbüntetés fenyegette, de végül csak néhány hónapot töltött előzetes letartóztatásban, ahonnan egy pszichiátriai klinikára szállították, miután megerősítették nála a „paranoid skizofrénia” diagnózisát.
Jake Lloyd azóta eltűnt a sajtó és a rajongók szeme elől. 2020-ban a családja ismét megerősítette, hogy az akkor 31 éves férfi intenzív kezelés alatt áll.
