Mielőtt rátérnénk a lehetséges megoldásokra, jöjjön egy idevágó vicc, ami talán neked is ismerős helyzetet vázol fel.
Egy kávézóban három barátnő üldögél: kettő gazdag, egy pedig szegényebb. Rég nem látták egymást, mesélnek a hírekről, és szóba kerül a lakásfelújítás. Az első dicsekedve meséli:
– Az én fürdőszobám most olyan, mint a Louvre. Mindenütt márvány és arany!
A második:
– Az én fürdőszobám az egyiptomi piramisokra hasonlít, tele természetes kővel és freskókkal!
A harmadik, a szegényebb, megszólal:
– Tudjátok, az én fürdőszobám egy metrómegállóra emlékeztet.
– Tényleg olyan hatalmas?
– Nem, csak ugyanolyan nyirkos, és görbén van felrakva a csempe…
Talán nem hiszed el, de a greslap, a márvány, a természetes kő és a legegyszerűbb csempe között (leszámítva a személyes prioritásokat) valójában semmi különbség nincs. Egy panellakás tulajdonosa és egy drága, elit villa gazdája PONT UGYANÚGY sír a fürdőszobája állapota miatt!
A csempét és a márványt is kézzel kell letörölgetni a nedvességtől, a párától és a fehéres vízkőfoltoktól. Persze, hívhatsz takarítókat, de nem minden áldott nap. Elég egy kicsit nem odafigyelni, és a fugákat máris ellepi a lerakódás, nyálkássá válnak, és megjelenik a penész.
Idővel a csempe és a kád, vagy a csempe és a kedvenc „porcelán trónod” közötti fuga, elkerülhetetlenül elkezd elszíneződni, fekete pöttyös vagy penészes lenni.
A drága vegyszerek megmentik a helyzetet, de nem sokáig, mivel kimarják a fuga vagy a szilikon felső rétegét. Ettől az anyaga szivacsossá válik, és kétszeres erővel kezd újra feketedni. Még a szaniter szilikon is idővel sárgulni és feketedni kezd!
Ilyenkor nincs más választás: fel kell fegyverkezni egy késsel, csavarhúzóval vagy egy vékony spaklival, és le kell vakarni ezeket a megkövesedett maradványokat. Közben persze szidod az összes csempét, greslapot, szilikont és… a barátaidat is, akik már két órája a bárban ülnek, te meg itt gürizel, mint egy törpe a bányában, és kapirgálod a fugákat.
És a kaparás még a munka felét sem jelenti. Utána alaposan le kell csiszolni smirglivel (vigyázva, hogy ne karcold össze a csempét), zsírtalanítani, majd a lehető legegyenesebb kézzel újra felvinni az anyagot a szétkínzott helyre, és úgy eldolgozni, hogy ne maradjanak árulkodó szilikon „szoknyácskák”. Ha nem figyelsz, ezek alatt meggyűlik a víz, és kezdődik minden elölről: feketeség, vegyszerek, penész, sárgulás és a csavarhúzó a kezedben… Így néz ki a háztartási mazochizmus.
Azt hiszem, a helyzet sokaknak ismerős. Van, akit annyira kiakaszt, hogy csempe helyett megpróbál PVC-paneleket, hajlékony követ, kőpaneleket vagy akár SPC-laminált padlót felrakni a falra.
Bármit!
Csak hogy megszabaduljon ezektől a fugáktól és illesztésektől!
Pedig mindezen szenvedés hátterében egyetlen ok áll: a szilikon tömítőanyag. A szilikon egy szilikonkaucsuk alapú, viszkózus anyag. Maga az anyag nagyon jó minőségű, de van egy nagy HIBÁJA!
Ha a szilikonkaucsuk nem tartalmaz gombaölő adalékokat és speciális tapadásfokozókat, akkor rosszul tapad a műanyaghoz, akrilhoz, PVC-hez, polipropilénhez. Vagyis elveszíti a használatának értelmét: egyrészt azonnal bepenészedik, másrészt gyorsan leválik a kádról vagy a zuhanykabinról, és befolyik alá a víz.
Ha viszont a gyártó hozzáadja ezeket az adalékokat, akkor a szilikon szilárdsága jelentősen csökken, rugalmasabb lesz, viszont könnyebben szakad, karcolódik és sárgul.
Így a szilikongyártók folyamatosan Damoklész kardja alatt állnak: ha nem tesznek bele adalékot, leválik, ha beletesznek, besárgul.
De mi lenne, ha megnéznénk, hogyan oldják meg a kádak és zuhanykabinok illesztéseit MÁSHOL, a földgolyó másik oldalán? Tényleg ugyanúgy szenvednek és kapargatják a fugákat, mint mi?
Sajnos, nem!
Bár, ha őszinték akarunk lenni, akkor de.
Ott is akad elég „szilikonos”, akinek megéri pár évente visszatérni, és a gyanútlan ügyfelek zsebével együtt a fugákat is kitisztítani. De a legtöbb vízvezeték-szerelő és burkoló egyáltalán nem tömítőanyagot használ.
Első módszer: Öntapadós poliuretán szalag.
Érdekes, hogy nálunk is kaphatók ilyen szalagok, csak azok puha PVC-ből készülnek, ami túl merev. A kád vagy a csempe legkisebb mozgására vagy egy ütésre azonnal felpúposodik, elválik a faltól vagy a kádtól, és még több bosszúságot okoz a tulajdonosoknak.
A poliuretán ezzel szemben puhább és rugalmasabb, a szélességének 300%-áig nyújtható. A falról csak egy nagyon éles spaklival lehet letépni. Ez egy hihetetlenül kényelmes, mondhatni, bombajó dolog!
5-10-15-20 méteres tekercsekben kapható, és különböző szélességű lehet, 20-tól 100 mm-ig. Vagyis egy ilyen szalaggal nagyon könnyű megvédeni az illesztést. Elég levágni a megfelelő hosszúságot, zsírtalanítani a felületeket és óvatosan felragasztani.
Óvatosan! ÓVATOSABBAN!!!
Én háromszor ragasztottam újra ezt a szalagot! Tapasztalat nélkül vágtam bele. Nem is sejtettem, hogy ENNYIRE görbe a kezem, vagy hogy nem a megfelelő helyen van.
De a végeredmény – gyönyörű! Ez a szalag már 5 éve fent van, és egy csepp sárgulás, lerakódás, por, kosz vagy pláne penész sincs rajta.
Második módszer: MS-polimer tömítők. Szilikon tömítő helyett a csempe és a szaniterek illesztéseit MS-polimer tömítőkkel védik. Igaz, ha bemész egy építőanyag-boltba, nem a tömítők, hanem a… ragasztók osztályára fognak küldeni.
Az a helyzet, hogy az MS-polimereket leggyakrabban ragasztónak nevezik, mert az adhéziójuk (tapadási erejük) 600%-kal nagyobb, mint a szilikoné.
ÉS NEM, NEM HALLOTTAD FÉLRE, TÉNYLEG 600%-KAL!!!
Az MS-polimereket még a 20. század 80-as éveiben fejlesztette ki a japán Kaneka vegyipari konszern, a szilikon megbízhatóbb helyettesítőjeként. De a mi piacunkon és az USA-ban csak 10-15 éve jelentek meg.
Ennek az anyagnak az a trükkje, hogy a poliuretánban szilíciumvegyületek vannak feloldva, és a nedvességgel érintkezve nem megkötés, hanem vulkanizálódás történik. Ennek eredményeként egy egyedülálló anyag jön létre, amely egyesíti a gumi és a szilikon előnyeit: nem fél az UV-sugárzástól, a nedvességtől, az oxigéntől, a szerves anyagoktól, a mikroorganizmusoktól és a baktériumoktól.
A szilikonnal ellentétben nem bocsát ki szén-dioxidot, és a megkötés során nem válik porózussá. Akár diszperziós festékkel is lefesthető, nem hagy zsíros foltokat a kerámián, és nem zsugorodik. Vagyis amennyit felviszel, annyi marad a fugában! Egyszerűen ez egy álom, nem is csak egy anyag.
Fittyet hány minden rosszra, ami a fürdőszobában történhet! Még a lusta tulajdonosokra is.
Ahogy látod, a világ nem ért véget a szilikonnal, és választhatsz számos más, az ízlésednek és a kézügyességednek megfelelő módszert.
