Miért nem vennék soha használt lakást?

Sokszor esik szó arról, hogy hol érdemes inkább élni: lakásban vagy családiházban. Ma azonban egy olyan összeállítást készítettem nektek, amiben elmagyarázom, hogy miért nem vennék soha egy használt lakótelepi lakást, és biztos vagyok benne, hogy nem én vagyok az egyetlen, aki ezt így látja.

„Az öregség szaga”

Soha nem találkoztam még olyan régi házzal, amelynek a lépcsőháza ne árasztotta volna magából az öregség sajátos szagát. És mindig ott van a különféle ételek illata is, ami vagy azért keletkezik, mert a régi lakásokban még nem szereltek fel elszívót, vagy mindenkinek el van dugulva a sajátja.

Az ember mindig szomorúan sétál a rántotthússal és húsleves szaggal illatozó lépcsőházban, amihez általában hozzáadódik még a dohosodás és a cigarettacsikkek szaga, néha pedig mindenféle ürüléké is. Ettől olyan érzésed van, mintha a falak már átitatódtak volna ezzel a hosszú évtizedek alatt, így senki nem is várja tőle, hogy valaha eltűnik majd belőle ez a jellegzetes szag.

A ház állapota meghatározhatatlan

Az új építésű házakban ma már mindenki csak csupasz külső falakat és blokkokból készült válaszfalak jelölését kapja. Vannak persze ott is zsenik, akik megpróbálják szétfűrészelni a tartóoszlopokat, de nincsenek sokan. De hogy mi van feletted és alattad a lakásokban, azt soha nem fogod megtudni a használt lakások piacán.

A szüleim háza 60 éves, de ők még akkor költöztek be, amikor újépítésű volt. Mi mindent nem csináltak a szomszédok az évtizedek során! Véstek betonfalakat a klímáknak, átvágva a betonvasat! Lebontották a konyha és a nappali közötti falat – egyáltalán nem gipszből volt -, és új nyílásokat vágtak a teherhordó falakba. És ami a legfontosabb, a felújítások soha nem érnek véget, a lakásokat folyamatosan eladják, az új lakók pedig kezdik a saját felújításukat, és az egész ház rázkódik a fúrógéptől.

Nincs lift

Tudom, hogy sok 5 emeletnél magasabb épületben már van lift (de milyen liftek…), de nálunk valahogy a régi építésű házak többnyire ötemeletesek – panel és téglából épültek. A kilenc- és tízemeletes házak aránya nem haladja meg a 20%-ot.

Én személy szerint soha nem akarnék egy lift nélküli házban lakni, mindent magammal cipelni az élelmiszertől a bútorokig. Meg hát aztán, nem fiatalodunk, és bármi megtörténhet! Van egy pár ismerősöm, aki mankóval találta magát egy lift nélküli házban, és ez nem a legegyszerűbb vagy legkellemesebb élmény az életben. Ezért én a normális személyliftes ház mellett vagyok, de egy teherlift se ártana, hogy a zongorát vagy egy hatalmas kanapét gond nélkül fel lehessen vinni.

Szörnyű hangszigetelés

Emlékszem a fenti szomszédok diszkóira, amikor arra ébredsz, hogy egy idegen buliban érzed magad, annyira vibrál az ágy, vagy a szomszédok veszekedéseire a fal mögött, a szomszédos lépcsőházból. Vicces, amikor ők ordítoznak, te meg szégyenkezel – mert minden szót hallasz.

Az új építésű házakban is rossz a helyzet ilyen téren, de ott ki tudom használni a belmagasságot és az alapterületet ahhoz, hogy körben normális hangszigetelést csináljak. Hogyan lehet ezt megcsinálni egy régi építésű házban? Csökkentsem az alapterületet 50-ről 40 négyzetméterre, vagy a mennyezetet 230 cm-re?

„Közlekedési megközelíthetetlenség”

Tudod, milyen az új építésű házak zárt udvara? Ez egy olyan hely, ahová csak akkor juthatsz be, ha a lakóparkban laksz. A régi házakban gyakran csak az egyik oldalról van bejárat, a másikról el van zárva. De még az sem garancia, hogy ha be tudsz hajtani, akkor le is tudsz parkolni.

Az öregasszonyoknak nincsenek nagy igényei – friss levegő, és elég egy pad a ház előtt, de nekem, mint autótulajdonosnak, ez nem elég.

És hát ott van akkor az is, hogy a ház előtti padokra bárki leülhet „pihenni”, vagy a nyári estéken italtól mámorosan ordibálni, te pedig átkozod a lakásod, hogy egy hajléktalanszálló a környéke.

Igen, az új építésű házaknak, különösen a belvárosban építetteknek, szintén van gondjuk a parkolással, és a mi lakóparkunkban is vannak szomszédok, akik képesek hangosan veszekedni. Mi egyszerűen egy fizetős parkolóba állunk 500 méterre a háztól, miután kirakodtunk mindent a lépcsőházban.

Csótányok, poloskák és bolhák

Személyesen még nem találkoztam velük, de néhány ismerősömnek voltak már olyan problémás szomszédjai, akik szeretnek mindenféle szemetet hazavinni a kukából, és kóbor állatokat gyűjteni.

Lakást venni utánuk egyenesen rémálom, ott általában olyan a szag, mint egy istállóban, de azzal legalább még lehet tenni valamit. Sokkal rosszabb egy „gyűjtögetőkkel” teli lépcsőházban lakni. Ilyenkor garantált a rovarok végtelen hada, a bűz, és gyakran a kutyák és macskák vonyítása. Sokkal kisebb az esélye annak, hogy ilyen állatkert legyen a szomszédodban egy szép új lakóparkban, mint egy 60-as években épült házban.

Gyilkos játszóterek

Ha nem Budapesten élsz, akkor bármelyik városnak még a belvárosában is találkozhatsz vacak játszóterekkel, ahol tavasszal és ősszel térdig ér a sár, a szórakozás pedig annyiból áll, hogy egy vagy két hinta, ami működik, illetve egy homokozó, ami természetesen tiszta kutya és macskaszar.

Azt akarom, hogy a gyerekem egy modern és biztonságos játszótéren játszhasson, ahol minőségi a burkolat, ami nem lesz tiszta sár az első eső után, és nem töri össze a térdét vagy a könyökét, ha véletlenül elesik. Valakinek persze ez nem lényeges, de számunkra ez volt az egyik fontos szempont az új lakásunk kiválasztásánál.

Tagadhatatlan persze, hogy az ilyen régi panelházaknak is vannak bizonyos előnyei, beleértve például a belvárosi elhelyezkedést. De érdemes tudni, hogy a fent említett hátrányok is jelen vannak. Lakásválasztáskor ezért mindig érdemes megnézni a környéket, hogy mennyire felel meg az igényeidnek, valamint magát a házat, és annak állapotát. Egy jól megépített és karbantartott régi panelház még ma is képes versenybe szállni sok újépítésű társasházzal.