- Igen, Jeanne háza a legrégebbi, de csak az Occitánia régióban.
Van, aki egész Európa, mások szerényen csak Franciaország legrégebbi lakóházának nevezik. Nos, a helyiek még ennél is szerényebbek:

Akárhogy is van, a helyi útikönyvek szerzői szerint a Rue de Belvéze 10. szám alatti épület vagy a 14. század elején, vagy a 13. század végén épült (az adatok eltérnek).
Ez volt az az idő, amikor épp csak véget ért a tatárjárás Magyarországon. Ekkoriban Akkó – a keresztesek utolsó szentföldi védvára – még ellenállt a muszlimoknak.

A templomosok még büszkén felemelt fejjel jártak – rendjük Európa leggazdagabb és leghatalmasabb szervezete volt. Jeanne háza megőrizte építészeti sajátosságait és persze a szellemét azokból a sötét időkből, ami érthető módon vonzza az antikvitás szerelmeseit a világ minden tájáról.
A ház formája feltűnő – minden emelettel egyre szélesebb lesz. Ez a középkori városok építészetének egyik jellegzetessége. A beépíthető terület a várfalak közé szorult, a telekadó magas volt, így a házak szélességében gyakorlatilag nem, csak magasságukban nőttek.

Ugyanakkor a felső emeletek területe gyakran nagyobb volt, mint az alsóké. Ettől a jellegzetességtől az épületek furcsa formát öltöttek, a középkori város ilyen épületekkel beépített utcája pedig alagúttá változott, ahol a kiálló falak örök árnyékot vetettek.
Jeanne háza egy ideig csak állt és állt, senki sem figyelt rá különösebben. Ilyen kevés az öreg ház az európai városokban? De 2017-ben a népszerű amerikai Imgur fotómegosztó egyik felhasználója esküvőn járt Sévérac-le-Château-ban, és közzétett egy képet az épületről az oldalán.

A fénykép elsöprő sikert aratott: tíz nap alatt 1,7 millió lájkot kapott! El lehet képzelni, hogy Jeanne házához először patakokban, majd folyókban özönlöttek a turisták. Mindenki meg akarta örökíteni az ősi falakat, meg akarta érinteni az időtől megkövesedett fagerendákat, amelyek talán látták Jacques de Molay-t, a templomosok utolsó nagymesterét.
Mindenki be akart nézni, megnézni, hogyan élnek az emberek ilyen ódon és autentikus belső terekben. A tulajdonosok eleinte mérgesek voltak a hívatlan vendégekre, de aztán rájöttek, hogy a turistákon sok pénzt lehet keresni – felvettek egy idegenvezetőt, és elkezdtek túrákat vezetni.

És mit láttak a turisták a házban? Az első emeleten, ahol a középkorban az istálló volt, megtekinthetők a fából készült edények, amelyekből a lovakat itatták. A második emeleten egy régi kandallóval ellátott terem található, a harmadikon pedig egy hálószoba.
Nehéz megmondani, hogyan boldogulnak Jeanne házának lakói a modern kényelem nélkül, de nyilván úgy döntöttek, hogy a haszonért egy kicsit muszáj szenvedni.
Egyébként ma, a közösségi oldalakon megjelent legutóbbi bejegyzések alapján, az épület külseje némileg megváltozott. A járvány idején, amikor a turisták áradata alábbhagyott, Jeanne háza felújításra került. Az épületen kicserélték a tetőt, néhány gerendát, és összességében „felújították” a homlokzatot.
A felújítás eredményeivel nem mindenki volt elégedett. Íme egy kép, amelyet Natalie Froment, Occitánia egyik lakója készített tavaly nyáron:

Egyetértesz, hogy régen az épület sokkal színesebbnek és autentikusabbnak tűnt? Ez persze a turisták és az antikvitás szerelmeseinek a nézőpontja.
A ház tulajdonosai azt állítják, hogy felújítás nélkül az épület nem bírta volna a rá zúduló hírnevet, és egy szép napon egyszerűen összeomlott volna.
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK