A valóságban viszont általában kiderül, hogy a kert sokkal inkább a be nem teljesült álmok területévé válik.
Megveszel mindent, ami a „legszebb, legszükségesebb és legotthonosabb” – azt, amit a szép képeken látsz. Aztán kiderül, hogy együtt élni ezekkel nem is olyan kényelmes, mint amilyennek tűnt. Hol tisztítani kell, hol javítani, hol egyszerűen már nem aktuális – és lám, a pihenőzóna helyett máris kapsz egy fejfájást a friss levegőn. Mindezt úgy, hogy nem kevés pénzt fizettél ki értük.
Miért történik ez így, és mely megoldások bizonyulnak a leggyakrabban haszontalannak? Megosztom a véleményem.
Hely a pihenésre és a baráti összejövetelekre
Egy különálló filagória (kerti pavilon) úgy néz ki, mint egy álom: otthonos, árnyékos, ideális teázáshoz, baráti beszélgetésekhez és saslikozáshoz. De ez csak elméletben van így. A gyakorlatban éppen ez változik át leggyakrabban a telek legdrágább fészerévé.
Az ok egyszerű: ahhoz, hogy ott pihenj, ügyelned kell a tisztaságra, le kell törölgetned a bútorokat, és el kell pakolnod a textileket az eső elől. Nem mindenkinek van elég ideje és kedve mindezt karbantartani.
Ha pedig az összejövetelekről beszélünk – nos, ott először is mindent meg kell szervezni. Hozd ki a házból az összes elkészített ételt, az edényeket, aztán szedd össze, és vigyél vissza mindent.
Idővel a filagória egyszerűen csak elkezdi foglalni a helyet, különösen a kis telkeken, ahol minden méter számít. Egy terasz vagy egy asztal a ház melletti előtető alatt sokszorosan kényelmesebbnek bizonyul, és a filagória elveszíti a jelentőségét. Ha a telek kisebb, mint 600 négyzetméter – ez a megoldás könnyen lehet, hogy nem a kényelmet, hanem a felesleges terheket növeli.
Az első évben habzó szájjal bizonygattam a feleségemnek, hogy nekünk szükségünk van egy filagóriára. Engem nehéz meggyőzni, de akkor neki sikerült, és elálltam ettől az ötlettől. És nem véletlenül: ha már épít az ember, akkor egy nagy filagóriát, nyári konyhával, grillsarokkal, napozóágyaknak és kanapéknak kialakított helyekkel. Ez őrülten drága manapság. Ráadásul olyan nagy társaságok sem járnak hozzánk összejövetelekre.
A szüleim telkén néhány évvel ezelőtt apámmal építettünk egyet, egy kicsit, 2×3 métereset. De csak azért, mert nekik nem volt helyük, ahol egyszerűen megpihenhettek volna az árnyékban. Most már van. Nekünk viszont van egy teraszunk a ház mellett a telken, ahol tudunk vacsorázni, reggelente kávézni (igaz, ez egyelőre csak álom), és megpihenni a kerti munka után.
Romantika, amit gyorsan meg lehet unni
A kerti hintaágy látványosnak és otthonosnak tűnik. A nagy, tetővel és puha párnákkal ellátott szerkezet csábít: íme, egy tökéletes hely a pihenésre! A valóságban azonban a használata a szezon eleji néhány hintázásra korlátozódik. Aztán már nincs idő a hintára: a nap tűz, a párnák átnedvesednek, gyűlik rajtuk a por, a helyet pedig foglalják – akkorát, mint egy fél ágyás.
Sokaknál a hintaágy egyszerűen dekorációvá válik, néha pedig egyenesen tárolóhellyé a tető alatt. Figyelembe véve az árukat, a súlyukat és a gondozásuk nehézségét, ez az élvezet gyakran túlértékeltnek bizonyul.
Ugyanide érdemes egyébként még a függőágyat is besorolni. Csak a képen szép, és tűnik kényelmesnek, a valóságban viszont – először próbálj meg belemászni, aztán meg kimászni belőle anélkül, hogy kizuhannál.
Nálunk a telken van egy függőfotel, és nem mondom, hogy megbántam a megvásárlását. De okoz problémákat: párna nélkül lehetetlen ülni benne, azt pedig pakolgatni kell az eső elől (bár az anyaga állítólag impregnált, mégis átázik). Ráadásul a párna nagyon gyorsan kifakult a napon, és most már nem olyan szép a látványa.
Csobogás helyett – szúnyogok és iszap
Nemrég volt alkalmam vendégségben lenni egy kollégámnál, aki pár éve épített magának egy kerti tavat. Látva, hogy mivé változott az elmúlt 2 év alatt, megértettem, mennyire különbözik az elvárás és a valóság.
Egy kis dísztó remek ötletnek tűnik: tavirózsák, az ég tükröződése, kellemes csobogás. A valóságban azonban ez az egyik legkényesebb építmény a telken. Még egy kis tó is állandó gondozást igényel: szűrést, a szemét eltávolítását, iszaptalanítást, a vízszint szabályozását. Ha pedig mindezt nem teszed meg, gyorsan benövi a gaz, bealgásodik, büdösödni kezd és vonzza a szúnyogokat.
Ezenkívül a tó veszélyes lehet a kisgyerekekre és a háziállatokra. Keringető rendszer és gondozás nélkül a víz szó szerint pár hét alatt elveszíti minden „dekoratív hatását”. Ezért mielőtt gödröt ásnál a tónak, érdemes elgondolkodnod – lesz-e időd és erőforrásod a gondozására.
Mi is elgondolkodtunk már ezen, de ismétlem, nem kevés hely kell neki (hogy ne csak egy pocsolya legyen, hanem egy normális vízfelület), ráadásul a mi gyerekeink, akiknek még ott is sikerül megsérülniük, ahol az egyszerűen lehetetlen, szerintem naponta beleesnének egy ilyen tóba.
Na és persze ez sem maradhat ki.
A vázas medence csábítónak tűnik. Különösen a hőségben: belemászol – és máris felfrissültél. Pontosan ezt mondják a barátaim, amikor azt javasolják, hogy állítsak fel egyet a telken.
A múlt nyár közepén majdnem meg is vettem. Betettem a kosárba az interneten, elkezdtem méregetni, hol fog állni, tanulmányozni, hogyan kell helyesen felállítani, milyen felszerelés kell hozzá és így tovább. Aztán hirtelen beköszöntött az ősz, leültünk a feleségemmel, gondolkodtunk, és rájöttünk, hogy talán ha egy-két napot tudtunk volna benne fürdeni – és ennyi!
Magyarország északi részének éghajlati viszonyai mellett a fürdési szezon csak néhány hétre koncentrálódik, a gond pedig sokkal több. Ahhoz, hogy felállítsd, kell egy sík felület, szűrőrendszer, vegyszerek, takaróponyva a szemét ellen, aztán pedig a leeresztés, a szárítás és a téli tárolás.
Dekor „a la falu” (rusztikus stílus)
A kerti „régies stílus” – egy újabb csapda. A dekoratív taligák, szélmalmok, kutak, szekerek és egyéb „nosztalgikus elemek” szépen mutatnak… de leggyakrabban csak az első évben. A fa gyorsan megreped, a festék lepattogzik, az elemek elgörbülnek – és a stílus helyett egy szomorú, omladozó falumúzeumot kapunk.
Ráadásul az ilyen termékek minősége leggyakrabban csak közepes. Az összes világítás kiég, még a szezont sem éli túl, a mozgó elemeket (például a szélforgókat) pedig már az első erősebb szél lefújja.
Ráadásul sok ilyen tárgy nem illik bele a telek modern dizájnjába. Amikor mellette térköves utak, üvegveranda és minimalizmus van a kertben – egy ibolyákkal teli taliga viccnek tűnik. Egy jól átgondolt koncepció nélkül az ilyen elemek gyorsan vizuális zajjal válnak, amit nehéz eltakarítani, de már látni sem akarod.
Ennek ellenére időnként veszek néha fém pálcikán lévő kis pillangókat a virágágyásokba, vagy valamilyen más szélforgókat – de kizárólag a gyerekek kedvéért. Ők örülnek neki pár napig, aztán az egész eltűnik a szemük elől.
Nem minden hasznos a telken, ami a képen szép
A kert – nem dizájner megoldások kiállítása, hanem egy hely, ahol kényelmesen, egyszerűen és igazán komfortosan kell érezned magad. Gyakran azok a „díszítések”, amelyek első pillantásra jó ötletnek tűnnek, idővel olyasmivé válnak, ami zavaró, és energiát, helyet és időt követel. Ha pedig még csak nem is használja senki, akkor az egész kárba veszett erőforrás.
Mielőtt pavilont építesz, hintaágyat veszel vagy tavat ásol – tedd fel magadnak az egyszerű kérdést: „Biztos, hogy rendszeresen fogom ezt használni, és nem csak a fotókon fog jól mutatni?” Néha a legjobb kikapcsolódás egy szék a fa alatt, egy csésze tea és semmi fejfájás.
De ismétlem, mindaz, amit elmondtam, csak az én véleményem. És ha te egy tóról álmodtál, de a cikkemet elolvasva lemondtál róla, és egész életedben ezért fogod hibáztatni magad – akkor csináld meg azt a tavat! Magamból kiindulva mondom: úgy kell cselekedni, ahogy te személyesen akarod, és nem úgy, ahogy valaki az interneten mondta.
És te vettél már vagy építettél valami olyat a kertedben, amiket később megbántál? Mondd el a történetedet!
