Tegnap takarítottam a felhőben (ez elég futurisztikusan hangzik, és tényleg az is): a telefonomról a képek már nem töltődtek fel a virtuális tárhelyre, mert betelt a tárhely. És eszembe jutott, hogy milyen emlékezetes volt a nappalink átalakulása. Rengeteg fotót találtam róla!
Megnéztem őket, és magam is meglepődtem: tényleg ekkora átalakulás történt egy év alatt? Hogy megmutassam, milyen ügyesek voltunk, először elmesélem, mivel is kezdtük ezt az egészet.
Volt egy tetőtéri lakásunk nagy alapterülettel (majdnem 100 négyzetméter), de olyan kicsi, lyukszerű szobákkal, hogy senki nem vette meg előttünk.
A folyosó. Egy székkel mentünk megnézni a lakást – hogy lássuk a kilátást az ablakból. A leendő nappali a széles, de alacsony nyílás mögött. Ezzel nem lehetett mit kezdeni – ez az egyetlen teherhordó fal a lakásban.

Régi idők idők voltak. Persze az ingatlanok árai már akkor is emelkedtek, de nem olyan ütemben, mint most. Mégis jelentős árengedménnyel adták el nekünk ezt a lakást.
Kicsi szoba, később a nappali része lett.

Sok falat kellett lebontani, építeni néhány újat, kitalálni az ablakokhoz való hozzáférést (nem lehetett kilátni rajtuk, csak létráról), és megvalósítani. Nem is beszélek a 4 méter magas falak vakolásáról-festéséről. Állványzatot kellett bérelni, stb.
A második szoba – az ablak 2 méter magasan van, csak létráról lehet kilátni.

Szóval, mutatom a fotókat, és megértitek. Utána röviden – az átalakítások és az eredmény.



A végén a két szoba közötti falat lebontottuk. A fal gázbetonból volt, és a papírok szerint nem teherhordó. De (jött a meglepetés!) a bontás során kiderült, hogy egy tetőtartó oszlop van benne „elrejtve”.
És bár a szakemberek azt mondták, hogy el lehet távolítani, nem mertünk kockáztatni. Igen, először csalódtunk, hogy pont a nappali közepén lesz egy oszlop, de most már igazából tetszik is.

Hú, mennyi szemét lett a végén! 4 konténert vittek el a bontási törmelékkel, és még 2-t elvittünk az ismerősömék nyaralójához. A tömbök egyébként olyan sűrűek, hogy két szezon eső és hó alatt sem lett semmi bajuk! Pedig a mesterek azt mondták – nem szabad őket a szabad ég alá tenni, mert „szétmállnak”.


A leendő nappali másik szögből (az ablaktól, ahol a dobogó lesz).

És itt van maga a dobogó. A második falat is le kellett bontani, és kicsit arrébb kellett tolni. A lépcsőket a tervezők rajzolták, ők jelölték ki a magasságot és a szélességet is.

És a hálószobát is megrajzolták a tervben. A nappalit pedig mi magunk, a terv alapján 🙂


A fémvázas dobogót helyi hegesztők készítették, 2 nap alatt elkészültek! Tehát a lakásban összesen két dobogó van. Alattuk tárolóhelyek.

Igen, át kellett helyezni a radiátorokat. És itt illik megemlékezni a vízvezeték-szerelőről is – ő javasolta, hogy az ablak alá tegyünk egy kis radiátort. És ez jó döntés volt – most meleg és hangulatos ott ülni.


Amíg a dobogókat hegesztették, és az áthelyezéseket végezték, lassan haladtak a vakolási munkálatok is.

Itt jobbra is kellett állványzat – ez a lakás legmagasabb pontja. Nem tudom, hány méter, de biztosan több mint 4 🙂 Az oszlopot végül gipszkartonnal burkolták, így gyakorlatilag beleolvadt a környezetbe.

Fa. Az ajtók és maguk a dobogók. Külön ember csinálta – egy jó ismerősöm – aki kifejezetten a fa mestere.

A dobogó falai rétegelt lemezzel vannak burkolva, a padló és a lépcsők hajópadlóval.

Festés!


Lécezés. Már most is menő, ugye? A TV-hez a konnektorokat is kiépítették.

Szóval, gyönyörű! Főleg, hogy a laminált padló már le van rakva.

A többi már csak technikai kérdés volt. Kb. fél év szöszmötölés után voilá! Ilyen lett a végeredmény:

Persze még sok a hiányosság – a korlát nincs lefestve, a bútorok összevissza vannak, huzalokon lógó égők világítanak. De nekem már most is nagyon tetszik. És neked?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK