Ha összevetjük a különböző kategóriájú lakásokat, a spanyol lakások leginkább az olaszokra és a törökökre hasonlítanak.
Jellemzőek az olyan megoldások, mint a kerámia padlólap az egész lakásban, még a hálószobákban is, a bidé a fürdőszobában, a nagy teraszok és erkélyek, valamint a tágas nappalik. A lakások alaprajzai is nagyon hasonlóak!
Mint a világ bármely más országában, itt is élnek alacsony jövedelműek, középosztálybeliek és tehetős emberek.
Egy tipikus spanyol lakás
Egy tipikus lakás itt kb. 80 és 120 m² közötti alapterületű, és általában egy 1980 és 2010 között épült házban található (az országos átlag 104 m²). Ez nagyjából megfelel a mi három- vagy négyszobás lakásunknak, csak itt az erkélyek és a szobák tágasabbak, az alaprajz pedig kevésbé szokványos és inkább aszimmetrikus.
Lehetnek extra tárolók, vendégmosdó, a nappaliban 2-4 ablak is lehet, a konyha pedig általában hosszúkás és keskeny.
Nézzük meg, hogyan is néz ki egy ilyen lakás: általában fehérek a falak, a padlón járólap (vagy terrazzo, mint a fenti képen – ez egy régi típusú kőpadló), fehérek az ablakok és régiesek a bútorok, a fürdőben bidé található, és bármilyen is legyen az enteriőr stílusa, szinte biztosan lesz benne egy modern, szürkésbarna (szürke-bézs) kanapé.
Ez a típusú lakás jellemző a kevésbé tehetős spanyol családokra.
A hálószobában általában középen áll egy ágy és a bejáratnál egy szekrény, van légkondicionáló és erkély, vagy franciaerkély.
Spanyolországban a bidés fürdőszoba szabványnak számít, különösen a régi építésű házakban és a déli régiókban, például Andalúziában. A központi rendszereknél a melegvíz-ellátás több lakás vagy az egész épület számára központilag biztosított, ami a régi lakóparkokra jellemző.
Az önálló rendszerek, mint például a bojlerek vagy gáz vízmelegítők, közvetlenül az adott lakás vagy ház számára biztosítják a meleg vizet, és ezek inkább az újabb épületekben terjedtek el.
A régi (történelmi) épületekben gyakran fapadló van, míg a hagyományos tégla társasházakban (emeletes házakban) inkább járólap. A falak mindenhol fehérek és festettek. A kerámia kiváló anyag a meleg éghajlathoz, mivel segít hűvösen tartani a lakást a forró nyári napokon.
A spanyol lakások, főleg a régi házakban, gyakran megőrzik a múlt építészeti elemeit: az íves ajtónyílásokat, a magas belmagasságot, a nagy faajtókat és a kis erkélyeket. Talán úgy tűnhet, hogy ezek csak a kiváltságosok otthonai. Azonban Barcelonában és Madridban annyi ilyen lakás van, hogy a helyiek is bőven laknak bennük.
A spanyolok többnyire lakáshitelre gyűjtenek, és 30-35 éves korukig, a házasságkötésig a szüleikkel élnek. Spanyolországban létezik egy íratlan szabály, miszerint nem vagy köteles fizetni a szüleidnek a lakhatásért és az étkezésért, ha a jövedelmednek legalább a felét lakáshitelre teszed félre. Ha viszont ezt nem teszed meg, akkor bizony illik beszállnod az élelmiszerek, a rezsi és egyéb kiadások fizetésébe.
A spanyol lakások másik jellegzetessége az erkélyek és teraszok megléte. A meleg éghajlatú Spanyolországban a kültéri terek a lakás fontos részét képezik, ahol a lakók sok időt tölthetnek a szabad levegőn. Az erkélyek vagy teraszok pihenésre, étkezésre, baráti beszélgetésekre szolgálnak, vagy egyszerűen csak arra, hogy élvezzék a hűvös esti levegőt.
