És milyen gúnyneveket tudnak kitalálni ezeknek a lakásoknak! Ketreceknek, viskóknak, börtöncelláknak hívják őket…
Persze értem. Van, aki 150 négyzetméteres vidéki házban él, valaki kétmillió forintot keres, és nyugodtan felvesz egy 50-100 milliós jelzáloghitelt, valaki több lakást örököl… Az emberek sorsa különböző. De miért kell hencegni a saját életszínvonallal és megbántani másokat? Ez érthetetlen.
Őszintén megmondom – bár tágas egyszobás lakásban élek (a konyha-nappalival együtt három szoba), mindig kíváncsian nézegetem a garzonokat és az egyszobás lakásokat. Az emberek annyi klassz belsőépítészeti megoldást találnak ki, hogy mindent elhelyezzenek egy szerény alapterületen! És nagyon ügyesek! Úgyhogy nem szabad szégyellni az ilyen lakásokat.
Ma egy olyan lakást szeretnék neked megmutatni, amely Stockholm egyik belvárosi kerületében található. A lakás alapterülete 30,5 négyzetméter. Ki és hogyan él itt? És miért nem költözik nagyobb lakásba?
Így néz ki a ház (a bal szélső), amelynek egyik lakásába ma benézünk. Az épületet az 1900-as évek elején építették.

Ebben a lakásban egy 36 éves nő lakik. Valamikor házas volt, de most elvált. Nincsenek gyermekei. Irodában dolgozik valami irodavezető-féleként.
Ezt a lakást saját pénzéből vette – hitel és jelzálog nélkül. Svédországban nagyon kedvezőek a jelzáloghitel-kamatok (évi 2-4%), de minden bank elutasította – a lakás megvásárlásakor külföldi állampolgár volt (munkavállalás céljából költözött ide Bosznia-Hercegovinából). A tartózkodási engedély és a munkaszerződés nem játszott különösebb szerepet.
Az egyetlen lakószoba egyben hálószoba és nappali is. Szembeötlő a függönyök hiánya (ami jellemző a skandinávokra) és a hálószoba és a kanapé közötti mindenféle térelválasztás hiánya. De maga a berendezés összességében nagyon is kényelmes.

Ezt az asztalt a háziasszony maga készítette egy asztalos tanfolyamon (a bútorgyártás 2022-ben kezdte érdekelni – elfáradt és kiégett az irodai munkától).

A könyvek és a technika számára kialakított nyitott polcrendszer (látok itt egy lemezjátszót) – talán az egyetlen helyes megoldás ilyen kis szobákba. Egy teljes értékű szekrény vagy komód beszűkítené az amúgy is szűkös teret.

Friss virágok, egy élénk színű poszter a falon, egy rózsaszín pléd és egy hozzáillő díszpárna – ezek a részletek megtörik a lakás fehér-szürke színvilágát.

Az ágy alatt kihúzható fiókok vannak, ahol az ágynemű és a szezonális ruházat egy része tárolható.

A fejtámlát a háziasszony az ágytól külön vette. Egyébként, neked hogy tetszik?

A lakás ablakai nem az udvarra, hanem egy forgalmas utcára néznek. És ez, szerintem, az egyik legfőbb hátránya a garzonnak – ha kinyitod az ablakot, akkor poros és zajos lesz a lakás.

De a kilátás persze inspiráló (nem tudom, te hogy vagy vele, de engem mások aktivitása mindig arra késztet, hogy azonnal munkához lássak és bekapcsolódjak a nagyváros ritmusába).

Szerintem egy másik hátrány: a fotel, ami itt egyértelműen felesleges. Egy lakó számára így is bőven van hely a pihenésre – ágy, kanapé… Minek még egy fotel? Csak a helyet foglalja.

De a könyvek, újságok és magazinok tárolására szolgáló állvány (látod a kanapé mellett?) nagyon tetszik – feltűnésmentes és hasznos a mindennapi életben. Egyébként a sarokban lévő ajtó a fürdőszobába vezet, kicsit lejjebb azt is megmutatom.

A komód is teljesen passzol ide. Kopottas persze, de ebben is van valami báj.

És itt a fürdőszoba. Egyébként az egyik skandináv lakásokra jellemző dolog, amit már régóta átvettem, az a kis vázák apró élő virágokkal.

A nappaliban megtetszett ez az állvány az élő virágok számára. Egyrészt kockázatos (szerintem állandóan megbotlanék benne), másrészt jó módja annak, hogy színt és életet vigyünk egy kis előszobába.

A konyha nagyobb, mint a mi panel lakásainkban. Szükség esetén az étkezőasztal kinyitható, akár 6-7 ember is elfér mellette.

Egy másik érdekesség: a sótartó, ami kagyló formájú.

Először látok ilyet, hogy a munkalap rálóg a párkányra. És összességében a munkalap valahogy nem tetszik… Rosszul illik a konyhabútorhoz, bár ha távolabbról nézem, akkor azért nem is olyan rossz…

Tavaly nyáron én is rászoktam, hogy bazsalikomot vegyek eldobható cserepekben. Szupermarketekben lehet venni, 3-4 hétre elég, utána általában elhervad.

Az előszobában van egy kis gardrób. Valakinek ez a szekrény nyilván nem lesz elég, de a háziasszony, úgy tűnik, a minimalizmust kedveli mindenben.

És így néz ki a lépcsőház azon a emeleten, ahol a mai lakásunk található. Az egységes stílusú régi ajtók nagyon szépek.

A földszinten ugyanaz a színvilág uralkodik.

Te is szoktál garzonokat és egyszobás lakásokat nézegetni? Mit gondolsz erről az egyszobás lakásról? Unalmas? Vagy hangulatos?
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK