Épphogy rendbe raksz egy sarkot, már látod is, hogy a másik tele van mindennel. Így rohangálsz a kert négy sarka között, és már az ötödiket keresed.
Nekem például van öt rossz szokásom, amivel tudom, hogy kockára teszem a kert szépségét.
Lomok gyűjtése
Hurrá, a férjem végre megengedte, hogy kidobjam azokat a régi autógumikat, amik már három éve ott hevernek a garázsunkban. Szóval tavasszal írtam a közösségi Facebook csoportba, és több mint biztos vagyok benne, hogy lesz négy ember, aki elgurít egy-egy kereket – hacsak egyikük nem lesz elég szemfüles ahhoz, hogy elvigye mind a négyet.
Hiszen sokan hasznukat tudják venni. Legalábbis én így gondolom. Magaságyásnak, vagy hogy összedobjanak egy hagyományos kis virágágyást… Hattyút kivágni belőle, vagy valami kismalacot… sőt, talán még kígyót is.
Még fel tudok ajánlani „vintage” nyárfarönköket is, amiket lehetetlen felhasogatni. Gombatermesztéshez. És miért ne? Leássák a telek szélén, és csiperkét ültetnek bele. Isten bizony, magam is ültetnék, csak nincs helyem, ahová leáshatnám.
Vaktában ültetni
Ez a kedvencem. És valószínűleg sosem lesz vége. A vágy, hogy megszerezzek egy növényt, szinte mindig felülírja a józan észt, miszerint azt a növényt tulajdonképpen már rég nincs hová normálisan elültetni.
De mindig akad egy hely, ahová be lehet szuszakolni, és örülni annak, hogy van. Aztán jöhet az átültetés, átültetés, átültetés… Amíg össze nem áll a kirakós.
Így például a kert különböző sarkaiból kibányászom a sárga, telt virágú tulipánokat, és átcipelom őket a tornác melletti járda szegélyágyásába. Kitartóan rakosgatom a puzzle-t, amire majd a verandáról nézhetek rá, meg akkor, amikor reggel kilépek a tornácra.
Spórolni a szerszámokon
El tudod képzelni? Egy bizonyos kertész bloggernél, akit elég népszerűnek és ebből fakadóan sikeresnek tartanak, az összes ásó nyele még mindig… ragasztószalaggal van áttekerve!
És ahelyett, hogy megfontoltan vásárolnék kerti munkaeszközöket, inkább boldogan cipelek haza a csomagpontokról mindenféle… nem éppen túl szükséges dolgokat. De tavaly legalább vettem magamnak egy ágvágót, és egész nyáron remekül dolgoztam vele. Most már aprítógép kellene a levágott gallyak felaprításához.
Meg úgy általában – van egy hatalmas listám arról, mi minden kellene.
Akkumulátoros olló és permetező. Meg titán ásó. Minden évben elhatározom, hogy leltározok egy nagyot és kidobok minden felesleget, de tavasszal valami mindig félresiklik.
Pátyolgatni a satnyákat
Nem, nem és nem! Többé nem engedek a sajnálatnak. Ha meghalt, hát meghalt. A tűzre vele, a komposztba, és többet nem vetem el.
Na jó. Utoljára megpróbálom, és ha megint nem sikerül, akkor tényleg vége. Három év. Pontosan ennyi időt adok magamnak, hogy megtanuljak bánni azokkal a növényekkel, amik nagyon tetszenek, de ilyen vagy olyan okból nem akarják az igazságot.
Főleg éghajlati okokkal küzdök, próbálok a lehetetlenből csodát tenni. Hát nem nő rendesen a lobélia, melege van. Nem. Három éve verem a fejem a falba. Az utolsó próbálkozás az volt, hogy szabadföldbe, hidrogélre ültettem a hortenzia alá, hogy biztosan elég nedvességet kapjon. És mégis megég. Valahogy kihúzta a nyár közepéig, aztán kitéptem.
Nem eltakarítani időben a szemetet
Késő ősszel, miközben a takaróanyagokkal hadonászom, nem figyelek az olyan apróságokra, mint a kidobásra előkészített törött kaspók, a rózsametszés hulladékai és a különféle levágatlan évelők.
Aztán tavasszal megérkezem a kertbe, és látom, ahogy ezen a szörnyű szemétdombon keresztülhajtanak a tavaszi hagymások. Ó, ti szegénykéim! Mindjárt kiszabadítalak titeket.
Bűnös vagyok. Megint nem égettem el ősszel a rózsametszés hulladékát, ott hevernek a gyepen, ahová abban a reményben hajigáltam őket, hogy hátha a rózsatövisek megállítják az egerek „metróépítését”, bár pontosan tudom, hogy nem, nem fogják megállítani. Így tavasszal rengeteg munka vár rám a kert kitakarításával, mert ősszel sok mindenre csak legyintettem, mivel semmire nem volt időm.
Télen gyűjtjük az erőt, és annyira szeretnénk már hasznosítani a kertben, hogy csak úgy zsong a testünk a tettvágytól. A nappalok már hosszabbodnak és most újra ünnepélyesen megígérem magamnak, hogy idén gyönyörűvé varázsolom majd a kertet.
