Csak el kell képzelned egy tipikus amerikai otthont, és rögtön eszedbe jutnak az utca mindkét oldalán sorakozó, alacsony építésű családi házak. Ez egy átlagos amerikai kertvárosi lakóövezet, vagyis a „suburbia”.
Önmagukban ezek a házak nagyon különbözhetnek egymástól – mind méretben és emeletszámban, mind az anyagok minőségében vagy a kivitelezésben. Egy fontos részlet azonban mégis összeköti őket: szinte mindenhol hiányzik a kerítés, ami elválasztaná a ház elülső részét az utcától.
Hol vannak kerítések?
Rögtön le kell szögezni, hogy azért léteznek kerítések, de az esetek túlnyomó többségében egyáltalán nem a ház homlokzati oldalán állítják fel őket. Viszonylag alacsonyabb kerítések választják el a telkeket egymástól a ház mögött és az oldalsó részeken, de elöl semmiképp.
Így valójában csak a hátsó udvar van körülkerítve, ahol az amerikaiak gyakran összejönnek beszélgetni, grillezni vagy egyszerűen csak pihenni. A hátsó udvar egy privát hely, amit szinte a ház folytatásaként kezelnek. A gyerekeknek ez egy biztonságos játszóhely, a tehetősebbeknél pedig itt kap helyet a medence is.
Helyi törvények
Természetesen a telek, amin a ház áll, a tulajdonos magántulajdona. Ugyanakkor léteznek olyan lakónegyed szintű szabályok, amelyek bizonyos korlátozásokat és tiltásokat tartalmaznak. Ezek közé tartoznak a ház körüli terület szépítésére vonatkozó előírások is.
Ezek a szabályok nem véletlenül léteznek. A helyi lakók így próbálják megőrizni a környék esztétikáját. A környék igényes megjelenése pedig azt eredményezi, hogy az ingatlanok nem veszítenek az értékükből, sőt, akár folyamatosan drágulhatnak is.
A lényeg az, hogy ezzel megakadályozzák a káoszt, ami akkor alakulna ki, ha egyes tulajdonosok olyan változtatásokat eszközölnének a telkükön, amiktől a környék összképe romlana. Egy magas kerítés felhúzása a telek teljes kerületén olyasmi, ami az „egyszintes Amerika” legtöbb lakója számára egyszerűen elképzelhetetlen és elfogadhatatlan.
Ezért a telek elülső részének meg kell felelnie a helyi szabályoknak, különben bírósági eljárással és bírságokkal nézhetsz szembe. A legtöbb esetben csak olyan dekoratív kiskapuk vagy kerítések engedélyezettek, amelyek csak vizuálisan választják el a magánterületet a közterülettől.
Fontos pontosítani, hogy az USA egy hatalmas és sokszínű ország, így a követelmények helyről helyre változnak. Egyes negyedekben lehetséges teljes értékű kerítés felhúzása a telek elé, ha betartasz bizonyos feltételeket és beszerzed a szükséges engedélyeket. Azonban az amerikai otthonok túlnyomó többsége nincs körbekerítve, és ez alakítja ki az általános képet arról, hogyan is néz ki egy tipikus amerikai ház.
A kerítés mint dekoráció
Míg a teleket az idegenek szeme elől teljesen elzáró, magas kerítés inkább csak kivétel a szabály alól, addig a ház előtti dekoratív kerítés teljesen megszokott dolog. De még ez sem a leggyakoribb jelenség: az amerikaiak többségének háza előtt egyáltalán nincs semmilyen kerítés, ami elválasztaná a magánbirtokot a közterülettől.
Az alacsony kerítés vagy a gondosan nyírt sövény formájában megjelenő dekoratív térelválasztás leginkább a tehetősebbekre jellemző, akik megengedhetik maguknak, hogy áldozzanak az otthonuk külső megjelenésére. Ahogy már említettem, az egész környék szép látványa pozitívan hat az ingatlanok árára, mivel a szépség vonzóbbá teszi a helyet.
Így ha a tulajdonos legalább egy vizuális gátat akar szabni a ház és az utca közé, a tájépítészethez fordulhat. Magától értetődik, hogy az USA-ban ez nem kevés pénzbe kerül, de az emberek vállalják a kiadásokat – már csak azért is, mert ilyen környezetben élni sokkal kellemesebb. Emellett ez egy módja a szomszédok előtti kérkedésnek is, megmutatva az ízlésüket és anyagi lehetőségeiket.
A magántulajdonhoz való hozzáállás
Nem szabad elfelejtkezni az USA-ban tapasztalható magántulajdon-szemléletről sem. Egy amerikainak egyszerűen nincs szüksége arra, hogy hatalmas, magas kerítéssel vegye körbe a telkét, mivel a törvény eleve a tulajdonos oldalán áll.
Az USA-ban ritka az olyan bűnöző, aki megpróbálna bemászni egy idegen házba, mert mindenki tudja, hogy ebben az országban rengeteg lőfegyver van az embereknél. A saját területén a tulajdonos jogszerűen használhat fegyvert a birtokháborító ellen, aki behatolt a tulajdonába.
Az USA-ban az „otthonom a váram” mondást nem egy magas kerítés támasztja alá, hanem az erős törvényi háttér. Az amerikaiak számára a kerítés nem védelmi vonal, inkább csak a magánterület határának formális jelölése. Ezen kívül arra szolgál, hogy elrejtse a hátsó udvart a szomszédok elől – egyszerűen azért, mert a szomszédok is ugyanezt akarják.
Ebben az amerikaiak megtalálták az arany középutat. Egyrészt megmarad a kellő szintű privát szféra, másrészt ez az állapot megőrzi a közterület esztétikáját – elsősorban a házak homlokzatáét, amelyek jelentősen hozzájárulnak az egész környék arculatához.
Ami a biztonságot illeti, az USA-ban ez a kérdés nagyrészt a hatóságok vállán nyugszik. Az emberek többsége a rendőrségre és a bíróságokra támaszkodik, nem egy erős kerítésre. A magántulajdon az USA-ban szent és sérthetetlen, mondhatni az állam alapjaiban gyökerezik. Így a vagyont nem a kerítés, hanem a törvény védi.
Biztonság és kényelem
A ház előtti kerítés hiánya tűzvédelmi szempontból is nagy előny, mivel egy masszív kerítés komoly akadályt jelentene a mentőszolgálatok számára. Vészhelyzet esetén pedig minden perc számít.
Ne feledkezzünk meg arról sem, hogy sok amerikai telek meglehetősen szerény méretű. Nem ritka, hogy a magánterület nagyobb részét maga a ház foglalja el, a telek pedig szó szerint pár méterre a homlokzattól véget ér. Ebben az esetben az ablakok egyenesen a kerítésre néznének, ami elég lehangoló látványt nyújtana a házból.
A kerítés hiánya a mindennapi élet szempontjából is egyszerű kényelmet jelent. Az USA-ban sok családi ház egybe van építve a garázzsal, így folyamatosan két kaput nyitni és zárni kényelmetlen és időpazarlás lenne. Ahogy már említettük, a biztonságért az állam felel, nem egy erős, magas fal.
Bár el kell ismerni, hogy a bűnözés az USA-ban magas szintű, a törvénytisztelő polgárok mégis elég védettnek érzik magukat ahhoz, hogy a rendőrségre és a törvényre támaszkodjanak, nem is beszélve az országban rendkívül népszerű ingó- és ingatlanbiztosításokról.
Mentalitás
Összegzésként elmondható, hogy a magas kerítések iránti ellenszenv az amerikaiak mentalitásában rejlik. Az USA-ban a kerítések inkább rendszerezik a teret, mintsem elszigetelnék az embert a külvilágtól.
Ez így alakult történelmileg, valamint a kulturális sajátosságok és hagyományok miatt is. Ebben az országban egyszerűen hozzászoktak ahhoz, hogy a házak előtt nincs kerítés. Az amerikaiak szemszögéből a kérdés inkább így hangzana: „Miért olyan népszerűek a kerítések más országokban, és miért váltak ott általánosan elfogadott normává?”
