Sokan azt hiszik, hogy üvegház csak a sci-fikben létezik. A valóságban azonban néhány lelkes építő már régóta népszerűsíti az üvegpalackokat építőanyagként.
Egyes ezermesterek pedig – akik közé cikkünk főszereplője is tartozik – már évek óta saját kezűleg épített „üvegházban” élnek. Vlagyimir Szisza, egy Zaporizzsja melletti üdülőövezet lakója, húsz évig dédelgette az ötletet, de végül valóra váltotta régi álmát!
Az első üvegpalackokból készült házat az USA-ban húzták fel a múlt század elején. A legenda szerint alkotója, William Peck annyira szerette a sört, hogy még építőanyagként is az imádott italának üvegeit választotta.
Peck háza egyébként nagyon sokáig állt, csak 1980-ban bontották le. Nem is olyan régen pedig a híres sörgyár, a Heineken még különleges, tégla alakú palackokat is kiadott!
A múlt század 80-as éveiben Vlagyimir Kirillovics Szisza, cikkünk főhőse egy német magazinból szerzett tudomást ezekről a szokatlan házakról. A férfi azóta szó szerint lázban égett, hogy magának és családjának is építsen egy ilyen otthont.
Szisza akkor kezdte meg az építkezést, amikor a 80-as évek végén szerzett egy telket. Addigra Vlagyimirék lakásában már négyezer pezsgősüveg sorakozott!
A férfi sokáig gyűjtötte az alapanyagot. Elmondása szerint parkokból és üvegvisszaváltókból szerezte be őket, de a barátai is szép mennyiséggel ajándékozták meg.
Vlagyimir ismerősei minden összejövetelre pezsgőt vettek, mert tudták, mire van szüksége. Amikor a szomszédok is megtudták, mivel foglalatoskodik, ők is elkezdték a kapuja elé hordani az üvegeket.
Természetesen nem csak palackokra volt szükség. Szisza a szabadidejében rengeteget dolgozott a projekten: vázlatok százait rajzolta meg, és kidolgozta az építési technológiát. Később aztán más építőanyagokat is vásárolt.
Ráadásul nem minden üveg felelt meg a célnak. A modern pezsgősüvegek például vékonyabbak, mint a szovjet időkben készültek. Vlagyimir ezért nem keverte őket: az egyik falat teljesen a régi üvegekből, a másikat az újakból húzta fel.
Szisza legfőbb segítőtársa a különleges projektben a felesége, Ljudmila volt. A menyükkel és az unokájukkal közösen ő mosta az üvegeket, és ellenőrizte, nincsenek-e rajtuk csorbulások vagy repedések. Később, magánál az építkezésnél a felesége végezte az összes segédmunkát – a fő munkálatokhoz a férje nem engedte oda.
Ljudmilát teljes joggal nevezhetjük Vlagyimir legfőbb múzsájának. Végül, amikor a munkálatok befejeződtek, a férj az aranylakodalmukra ajándékozta neki a hosszú évekig épülő házat!
A házaspár ezután nem győzött betelni a csodaházzal. A betonba ágyazott palackok semmivel sem gyengébbek a téglánál, és még kalapáccsal sem lehet őket betörni. Ez az építőanyag különleges légréteget képez, aminek köszönhetően a ház télen meleg, nyáron pedig hűvös.
Ljudmila az „üvegtornyot” is nagyon dicséri: állítólag remekül nőnek ott a virágok és az uborka. Egy komplett télikertet rendezett ott be magának.
A Szisza házaspárnak mesés összegeket ajánlottak a különleges otthonért, de Vlagyimir és Ljudmila hallani sem akart a varázslatos ház eladásáról. Az ötszáz négyzetméteres telken a főépületen kívül szauna és egy medence is épült. Sőt, a férfi még egy kerti sétányt is kialakított, amihez szintén üvegeket használt!
Hogy régi álmát valóra váltsa, Vlagyimir húsz évig keményen dolgozott, több tonna cementet és mintegy nyolcezer palackot használt fel. Mégis úgy véli, az eredmény minden fáradságot megért.
Pedig a gyárban a kollégái kezdetben csak gúnyolódtak hősünkön, azt hitték, badarságokkal tölti az idejét. Mostanra viszont Vlagyimir Szisza csodaháza világhírű lett!
Sajnos azonban a történet vége egy szomorú bizonytalansággal vegyül. Mivel az ingatlan Zaporizzsja közelében fekszik, nem tudni biztosan, hogy az orosz-ukrán háború pusztításai közepette napjainkban áll-e még az épület. Csak remélni lehet, hogy ez a rengeteg munkával és szeretettel felépített különleges otthon átvészelte a harcokat, és ma is épségben van.
