Az Egyesült Államokban vagy Nyugat-Európában a nagycsaládoknál azonban ugyanolyan alapvető háztartási gép, mint a tűzhely vagy a mosógép. Nálunk viszont gyakran úgy tálalják, mint valami elképesztő újdonságot, amire minden háztartásban égető szükség van.
Én is bedőltem a reklámnak, főleg, hogy a feleségem sem hagyott békén: vegyük meg, vegyük meg! Elmesélem, miért nem vagyok érte oda, és milyen gondokat okozott ez a látszólag hasznos kütyü.
Hogyan és hova kell felszerelni a konyhamalacot?
A dolog pofonegyszerű: a darálót alulról szerelik fel közvetlenül a konyhai mosogatóra. A készülék testét a lefolyónyíláshoz rögzítik, így minden ételmaradék egyenesen belekerül.
Bekapcsolás után a gép pürévé darálja az ételmaradékot, majd vízzel elkeverve az egész a csatornába folyik. Ezt nagyon kényelmesnek tartják, hiszen így a maradék nem fog a kukában rohadni és bűzölögni. Ráadásul a szemetet is ritkábban kell levinni.
A konyhamalacot felszerelheted te magad is, de hívhatsz hozzá vízvezeték-szerelőt is. Persze egy szakember gyorsabban és szakszerűbben megcsinálja, de pénzt kér érte, ami manapság nem kis összeg.
Lesz-e dugulás?
Ez a legfontosabb kérdés azoknak, akik még csak szemeznek ezzel a géppel. Én azt mondom: egy jól működő daráló pürésíti a szilárd hulladékot. Vízzel elkeverve valami olyasmi lesz belőle, mint a rostos üdítő. Ilyenkor nincs dugulás, minden gond nélkül lemegy a lefolyón.
De van egy kis bibi: nem lehetsz biztos benne, hogy a gép minden bekapcsoláskor tökéletesen végzi a dolgát. Elméletileg nagyobb ételdarabok is bekerülhetnek a lefolyórendszerbe, ami idővel gondot okozhat a csövekben.
Mennyire zajos és mennyi áramot fogyaszt?
Az olcsóbb modellek többsége zajos. Decibelben mérve ez kb. 50–60 dB. Hogy ez hangos-e? Van, akinek ez a zajszint döntő tényező, különösen, ha kisbaba van a háznál, aki minden tüsszentésre felébred.
Lehet kapni olyan darálókat is, amelyek kicsit halkabbak, de ezért a pluszért fizetni kell. Ráadásul a burkolaton lévő hangszigetelő réteg nehezebbé is teszi a gépet, ami a szerelésnél számít – egyedül felcsavarozni elég macerás lesz.
A piacon különböző teljesítményű készülékek vannak. Egy 2-3 fős családnak bőven elég egy 500 wattos gép, de tudni kell, hogy a teljesítmény nagyban befolyásolja a darálás minőségét. Otthoni használatra egyébként bátran választhatsz 1 kW alatti típusokat.
Hogyan használd?
Elméletben pofonegyszerű. Felszerelted a darálót, bekötötted a lefolyóba és az áramba, a kapcsolót pedig elhelyezted, ahova kellett – egyébként léteznek vezeték nélküli gombok is, amiket bárhova feltehetsz, és akkor kapcsolod be, amikor akarod.
A kütyü működési elve egyszerű: megnyitod a hideg vizet, és a lefolyóba söpröd a hulladékot. Ez lehet zöldség- vagy gyümölcshéj, nyesedék, zöldfűszer-maradék vagy bármilyen étel. A konyhamalac megbirkózik a tojás- és dióhéjjal, sőt a kisebb hal- és egyéb csontokkal is. A gyártó szerint még a papírszalvétát is beledobhatod, hogy ne a kukát telítse.
A hulladékot egy speciális tömőeszközzel (dugóval) tudod lejjebb tuszkolni. A gép belsejében lévő tárcsák végzik a darálást. A legfontosabb: mindig folyjon a víz a gépbe! Ez hűti a mozgó alkatrészeket és segít leöblíteni a trutyit a csatornába. Víz nélkül is működne a daráló, de a sűrű massza gyorsan rátapadna a cső falára, ami bűzt és dugulást okozna.
Miután kikapcsoltad a gépet, elzárhatod a vizet.
Mindez egyszerűnek tűnik, de van pár dolog, ami miatt nagyon nem vagyok megelégedve a konyhamalaccal.
Az aprítógép hátrányai
Az első hátrány, amibe belefutottunk – azon kívül, hogy külön konnektort kellett neki kiépíteni –, hogy nem kerülhet bele zsíros étel. Például a sok zsír az edényekről vagy a szalonna. Ez a zsír idővel tönkreteszi a gépet, mert rátapad a működő alkatrészekre.
Ráadásul nem minden zöldséghulladékot tud feldolgozni. Nem szabad például egyszerre sok tojáshéjat beletenni, vagy olyan rostos, kemény zöldségeket, mint a kukoricacsuhé.
Egyszóval, míg régen gondolkodás nélkül, másodpercek alatt dobtam mindent a kukába, most minden egyes héjnál mérlegelnem kell: nem tesz-e kárt a darálóban? Ahogy a mondás tartja: nem volt gondja, hát csinált magának.
Aztán ott van a dugulás állandó réme, meg hogy rendszeresen le kell küldeni egy marék apró csirkecsontot, hogy azok súrolószerként belülről tisztítsák a csöveket, megelőzve a dugulást.
A megelőzés ellenére mégis megtörtént a baj. Egy hónappal a beépítés után eldugultunk. A kihívott szerelő azzal vigasztalt, hogy „nem maguk az egyetlenek”, és azt tanácsolta, kevesebb kemény héjat, például narancshéjat dobjunk bele. A technika ugyanis nem mindig működik tökéletesen, vannak hibák, de erről csak akkor szerzel tudomást, amikor már kész a dugulás.
Ráadásul a mi darálónk – bár nem volt drága és túl csicsás sem – rendelkezett egy olyan „funkcióval”, ami engem személy szerint nagyon idegesített. Ha nem tudott megbirkózni egy adag hulladékkal, azonnal visszaköpte a mosogatóba. Nekem meg kézzel kellett kiszednem azt a trutyit – hát, nem volt egy leányálom.
Kinek felesleges a konyhamalac?
Szerintem ez az eszköz teljesen felesleges annak, aki kevés zöldséget és gyümölcsöt eszik, és főleg házon kívül étkezik. Ilyenkor a bekötéssel és karbantartással járó macera nem éri meg.
A csöveket is át kell alakítani: ha gégecsöved van, le kell cserélni sima falúra. A redőkben ugyanis még a darálás után is megakadnak az ételmaradékok.
Az ananász, a banán, a spárga, a tök, a kemény páncélos tengeri herkentyűk és a petrezselyem kedvelői felejtsék el – ezek hulladékai elakadhatnak a gépben, és tönkretehetik a működését.
Készülj fel a megugró víz- és áramfogyasztásra is – még ha a havi számla csak pár ezer forinttal nő is, de nőni fog.
