Néha az öreg mesterek olyan egyszerűen fogalmaznak, hogy egyből minden a helyére kerül. Velem is megesett: állok a lapáttal a kezemben, és épp arra készültem, hogy majdnem egy méter nyolcvan centi mély árkot ássak a csatornának, ahogy a szomszéd mondta. Ekkor odajön egy öreg vízvezeték-szerelő, rám néz, elmosolyodik, és így szól:
– Ne áss ilyen mélyre, fiam. Később még megköszönöd magadnak.
Akkor még nem értettem. Elmagyarázta. Aztán még egyszer, hogy teljesen leessen a tantusz.
A csövek színe nem csak a szépség miatt fontos
Az első dolog, amit meg kell jegyezned: a cső színének jelentősége van. A kültéri hálózatokhoz narancssárga, a beltériekhez pedig szürke csöveket használnak. A kintiek fala vastagabb, bírják a talaj nyomását, és nem árt nekik a fagy.
Ezeken a csöveken SN4 vagy SN8 jelölést fogsz találni – ez a gyűrűmerevségi osztályt jelöli.
- SN4 — 1 méteres mélységig nyugodtan lefektetheted.
- SN8 — ezt akkor válaszd, ha tömör a talaj, vagy kocsibejáró alá kerül, ahol jóval nagyobb a terhelés.
Egy átlagos családi házhoz az SN4-es több mint elegendő.
A lejtésen múlik minden
Következzen a lejtés. Egy 110 mm átmérőjű csőnél a megfelelő lejtés 2 cm méterenként. Ha az átmérő nagyobb, például 160 mm, akkor elég 1–1,5 cm is méterenként. Sokan azt hiszik, hogy minél nagyobb a lejtés, annál jobb, mert gyorsabban lefolyik a víz. A valóságban azonban épp az ellenkezője igaz.
Ha túl meredekre csinálod, a víz lefolyik, de a szilárd hulladék ott marad. Ennek az eredménye pedig dugulás, kellemetlen szag és a fagyásveszély lesz.
Gyakori hibák a csőfektetés során
- 1. hiba: A csövet közvetlenül az agyagos talajra fektetik. Ezt nem szabad. Készíts legalább 10 cm vastag homokágyat! Ez stabilizálja a lejtést, és megakadályozza, hogy a fagy kinyomja a csövet.
- 2. hiba: Üveggyapottal szigetelnek. Ez ugyanis magába szívja a nedvességet, átfagy, és végül maga is jéggé válik. Jobban jársz, ha inkább extrudált polisztirolt (XPS) vagy poliuretán (PUR) csőhéjat használsz.
- 3. hiba: 90 fokos könyököt használnak. Egy ilyen éles kanyar könnyen dugulást okoz. Rakj be inkább két 45 fokos idomot – így nem lassul le az áramlás.
És most jöjjön a legnagyobb tévhit
Sokan meg vannak győződve arról, hogy a csövet a fagyhatár alá kell fektetni. Az egyetlen érvük erre: „nehogy szétfagyjon”.
Nos, az öreg szaki kétszer is elmagyarázta nekem, hogy ez miért butaság.
Először is, az építésügyi előírásokban nincsenek konkrét követelmények a mélységre vonatkozóan. Csak annyi szerepel bennük, hogy a csövet védeni kell a mechanikai sérülésektől, és megfelelő lejtést kell biztosítani. Ennyi az egész.
Másodszor, az éghajlat mindenhol más. Van, ahol egy méter mélyen fagy át a talaj, máshol 50 centinél, megint máshol pedig egyáltalán nem fagy meg a föld télen. Mérsékelt éghajlaton bőven elegendő a 30–40 cm-es mélység, és minden tökéletesen fog működni.
Miért nem fagy be?
A szennyvíz alapvetően meleg. A csatornában lévő víz hőmérséklete még télen is +4 °C körül mozog.
A folyamatos áramlás, a házból érkező hő és a megfelelő lejtés gondoskodik róla, hogy a cső ne fagyjon be.
Ha viszont túl mélyre ásod, egészen más problémákkal fogod szembe találni magad:
- nehezebb lesz javítani;
- munkagépet kell hívnod;
- megnő az anyagköltség és a munkaidő.
Az öreg szaki így fogalmazott: „A csatorna nem vízvezeték. Nem kell mélyen lennie. Neki csak az kell, hogy meglegyen a megfelelő lejtés, és homokágyban feküdjön.”
Szóval ne akard egyből kőbányává változtatni a telkedet.
Egy szakszerűen, 80–90 cm mélyre lefektetett cső évtizedekig ki fog szolgálni. A legfontosabb a lejtés, a homokágy és az SN4-es narancssárga cső.
És ha valaki legközelebb is azt mondja neked: „áss a fagyhatár alá”, csak mosolyogj egyet. Az öreg vízvezeték-szerelők tapasztalata sokat ér, és ők pontosan tudják, hol kell ásni, és hol elég egy fél ásónyom is.
Te mit gondolsz, érdemes ennél mélyebbre ásni? Írd meg kommentben.
