A szalagcímek álomszerűen hangzottak: ősi kőutcák, napfény, kávé és élet rohanás nélkül. De a valóság egészen másnak bizonyult. Miért van az, hogy mégis kevesen akarnak élni egy ilyen „paradicsomban”?
Honnan jöttek egyáltalán az 1 eurós házak?
A „Case a 1 euro” program a 2010-es évek elején indult kis olasz községekben – Szicíliában, Kalábriában, Szardínián és Abruzzóban.
A cél nemes volt: megmenteni a haldokló falvakat, ahonnan az emberek a városokba költöztek, a házak pedig évtizedekig üresen álltak.
Az önkormányzatok úgy döntöttek, hogy szimbolikusan – 1 euróért – árulják az elhagyatott épületeket, egyetlen feltétellel: a vevő köteles néhány éven belül helyreállítani a házat.
Csalogatóan hangzott: egy ház Olaszországban olcsóbb egy csésze kávénál! De pontosan itt kezdődött a buktató.
1. buktató: A felújítás ára
Az 1 eurós ház nem egy kész lakóingatlan, hanem egy romhalmaz, gyakran tető, ablakok, közművek, sőt néha még padló nélkül is. A felújítás több tízezer, vagy akár több százezer euróba is kerül.
Leggyakrabban a következőkre van szükség:
- megerősíteni a falakat,
- újra bevezetni a villanyt, a vizet és a csatornát,
- helyreállítani a tetőt és a homlokzatot a történelmi normák szerint (amelyek Olaszországban nagyon szigorúak),
- engedélyeket intézni, egyeztetni a tervet az építészeti bizottsággal.
Ennek eredményeként az „eurós” ház egy évekre szóló építkezési projektté változik.
2. buktató: A bürokrácia
Az olasz bürokrácia egy külön megpróbáltatás. Hogy elkezdhesd a felújítást, több tucat dokumentumot kell összegyűjtened, engedélyeket kell szerezned a helyi hatóságoktól, építészektől és a tűzoltóságtól.
Ezenkívül letétet is be kell fizetned – általában 3 és 10 ezer euró közöttit – garanciaként arra, hogy a munkálatokat elvégzed.
Ha a felújítás nem fejeződik be időben (általában 2-3 év), a letétet nem térítik vissza.
Sok, az ötlettől fellelkesült külföldi egyszerűen azért veszített pénzt, mert nem volt idejük végigjárni az összes formaságot.
3. buktató: A távolság és az infrastruktúra
Szinte az összes „1 eurós ház” olyan falvakban található, ahol nincs munka és fejlett infrastruktúra.
A bolt 10 kilométerre, a kórház 40 kilométerre van, a fiatalok pedig már rég elköltöztek. Néhány községben kevesebb mint ezer ember él, télen pedig az utcák teljesen kiürülnek. A turistának ez talán romantikus, de a mindennapi életben elszigeteltséget jelent.
Még a ház helyreállítása esetén is alacsony marad az ingatlan értéke: később szinte lehetetlen eladni.
4. buktató: A vásárlás utáni költségek
Még ha helyre is állítottad a házat, a költségek folytatódnak.
Az olasz ingatlanokat adók terhelik:
- éves ingatlanadó,
- szemétdíjak,
- rezsiköltségek,
- biztosítás.
Plusz a karbantartás – a régi kőházakban folyamatosan szükség van javításra: a tető beázik, a vakolat omlik, a csövek öregszenek.
Sok „szerencsés” bevallotta: az 1 eurós ház 100-150 ezer eurójukba és rengeteg idegességükbe került.
Miért folytatják az olaszok mégis a programot?
A paradoxon az, hogy minden nehézség ellenére a program működik – nem ingatanértékesítési módszerként, hanem a régiók reklámjaként.
Ezeknek az akcióknak köszönhetően ugyanis újságírók, bloggerek és turisták érkeznek a falvakba. Néha valóban odaköltöznek emberek, kávézókat vagy vendégházakat nyitnak.
De a vevők tömeges beáramlása nem történt meg – a házak 90%-a üresen marad, és maguk a községek sem kelnek életre.
Kinek éri meg mégis vásárolni?
Akkor van értelme 1 eurós házat venned, ha:
- egy második otthont szeretnél nyaraláshoz, nem állandó lakhatásra;
- készen állsz pénzt és időt fektetni a helyreállításba;
- tudsz olaszul, vagy van helyi ügyvéded;
- a vásárlást „szerelemprojektnek” tekinted, nem pedig befektetésnek.
Azoknak, akik nyugalmat és szépséget keresnek, de nem számítanak jövedelemre, ez egy igazi, jó értelemben vett kaland lehet.
Összegzés
Az 1 eurós házak nem átverések, de nem is olyan „ajándékok”, mint amilyennek első hangzásra tűnnek. Ez egy meghívás egy hosszú és drága történetbe: építészettel, bürokráciával, kultúrával és felújítással az olasz nap alatt.
Papíron az ötlet mesésnek tűnik, de a gyönyörű homlokzatok mögött egyszerű igazság rejlik: Olaszországban 1 euróért nem egy házat árulnak – hanem a lehetőséget egy elfeledett hely újjáélesztésére, ha te készen állsz megfizetni ennek az árát.
