Velence tipikusan ilyen – a gondolák, a csatornák andalgó varázsa, a történelmi épületek mesés kulisszái. De mi történik akkor, ha az ember a csillogó képeslap-valóság mögé pillant?
Amikor az első, vagy akár a sokadik látogatás során kiderül, hogy az idill ára a tömeg, a kényelmetlenségek sora és a megdöbbentően borsos árak? Néha érdemes feltenni a kérdést: valóban minden erőfeszítést megérnek ezek a felkapott úti célok?
Vajon tényleg el kell jutnunk egy „mindenki által áhított” helyre, még ha ez az „áhítottság” inkább a közvélekedésé, és nem feltétlenül a saját, személyes vágyunk?
De térjünk rá közvetlenül Velencére! Mi az, ami minden turistának elsőre eszébe jut róla?
1.) Rossz közlekedés. Velencébe baromi nehéz bejutni még a szomszédos Lido di Jesolóból is. Az első lehetőség: autóval elmész a város szélén lévő parkolóig, onnan pedig egy tömött buszon nyomorogsz. A második lehetőség: egy másik busszal elmész a vaporetto (vízibusz) kikötőig, és onnan vízibusszal tovább. Na, pont ezen a buszon fáztam meg először. Pokoli fokozatra kapcsolták benne a légkondit.
A harmadik lehetőség: saját autóval eljutsz a vízibuszoknál lévő fizetős parkolóig, és onnan vaporettóval. Ezúttal már magán a vízibuszon fáztam visszafelé jövet, mert estére erős északi szél kerekedett.
2.) Embertömegek. Sajnos Velencében minden utca tömve van. Rengeteg turista az utcákon. Szinte lehetetlen átverekedni magad. Sorban állás a McDonald’s-ban. Sorban állás az éttermekben. Sorban állás a boltokban. Sorban állás a vízibuszoknál (vaporetto). Sorban állás csak azért, hogy feljuss a Rialto hídra. Velence egyet jelent az állandó tolongással és tülekedéssel.
3.) Hámló vakolatú homlokzatok. Az ember Velencéről álmodozva festői, ódon épületeket képzel el, amelyek méltósággal viselik az idő nyomait. A valóság azonban sok helyütt kijózanítóbb. A képeslapokról visszaköszönő romantikus hangulat mögött gyakran elhanyagolt, piszkos falakat találsz, ahol a vakolat látványosan pereg, az épületek állapota pedig szemmel láthatóan leromlott.
Mintha a város híres szépsége csak bizonyos távolságból vagy jól megválasztott szögekből érvényesülne igazán, közelről viszont előtűnik a karbantartás hiánya, és a tetőkből kinövő gaz már-már szimbóluma ennek az elhanyagoltságnak.
4.) Velencében szörnyű az éghajlat. A város a tengerparton fekszik, ezért nagyon magas a páratartalom. Mész és szakad rólad a víz. Velencében elviselhetetlen a hőség. A nap könyörtelenül tűz szinte egész nap, és nincs hová elbújni – a városból szinte teljesen hiányoznak a zöldterületek. A legtöbb más olasz tengerparti városban rengeteg apró park és liget található. Velencében? Semmi. „Kopasz” terek a perzselő napon.
5.) Az árak. Azért mennek az emberek Velencébe, hogy gondolázzanak. Aztán amikor megérkeznek, jön a kellemetlen meglepetés: a tarifa 100 eurónál kezdődik, vagy még annál is több. Egy üveg víz a boltban 2000 forintba kerül. Az éttermekben az árak az egekben vannak. Még a népszerű McDonald’s étteremben is.
6.) A madarak. Ez Velence másik nagy baja. Először is, ezek az állatok betegségeket terjesztenek. Másodszor, a madarak ételt lopnak. Rendkívül szemtelenek, és senkitől sem félnek. Tőlem például egy ilyen tollas csibész szó szerint az orrom elől nyúlta le a fél szendvicsemet. Ami egyébként szintén nem volt egy olcsó darab!
7.) Velencében büdös van. Ez sajnos tény. Egy érdekes megfigyelés: amikor egyszer ebben a városban jártam, 27-28 fok volt a hőmérséklet. És semmiféle kellemetlen szagot nem lehetett érezni. Máskor viszont +30 fok fölött volt a hőmérséklet. Na, akkor viszont elviselhetetlen volt a bűz. Gondolj csak bele, hogyan oldották vajon meg a csatornázást a város történelmi részén? És akkor le is vonhatod a szomorú következtetéseket.
8.) Velencében szinte egyáltalán nincsenek padok. Látod, az emberek konkrétan a járdakövön ülnek? Egyszerűen azért, mert nincs máshol hely. Minden más tengerparti városban és sétányon általában annyi pad van, mint égen a csillag. De Velencében ez másképp van. Ha pihenni akarsz, légy szíves, ülj be egy kávézóba, és fizess egy csomó pénzt. Ha ingyen szeretnéd, akkor vagy állj, vagy csináld úgy, ahogy a lenti képen látod.
9.) Velencében rengeteg az antiszociális személy. Főleg a nem helyiek. Afrikai országokból származó menekültek. Fiatal, erős, izmos srácok állnak a boltok előtt, és agresszíven kéregetnek. Méghozzá személyeskedve. Odajönnek konkrétan hozzád, és követelik a „nekik járó” alamizsnát.
10.) Velence rendkívül koszos város. Mindenütt csomagolópapírok, fecnik, csikkek és egyéb szemét hever szanaszét. Az „olasz gyöngyszemhez” képest bármelyik horvát tengerparti város maga a tisztaság mintaképe.
Tehát, mielőtt fejest ugranál a velencei utazás tervezésébe, csak mert „bakancslistás” hely, érdemes lehet egy pillanatra megállnod. Gondold át alaposan, hogy az imént említett dolgok mennyire férnek össze azzal, amit te egy pihentető és élvezetes utazástól vársz.
A világ tele van felfedezésre váró helyekkel, amelyek talán kevésbé hangosak a közösségi médiában, mégis őszintébb, nyugodtabb és gazdagabb élményeket kínálhatnak. Ne hagyd, hogy csak a felkapottság vezessen – a legjobb utazások gyakran a kevésbé járt ösvényeken várnak rád!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
