Körülbelül 2010 óta rendszeresen ingázik. Sok barátnője volt már, közöttük nem kevés kínai nő. Marko azonban határozottan nem akar magának kínai feleséget, és soha nem is akart. Csakúgy, mint a barátai – a hasonló cégeknél dolgozó európai férfiak, akik folyamatos kapcsolatban állnak a nehéz kínai üzleti világgal.
Marko a következőképpen válaszolt arra a kérdésre, hogy miért mond le egy esetleges kínai feleségről:
- Kulturális különbségek: „Nagyon mély szakadék tátong köztünk, európaiak és a kínaiak között. Például, ott van mindjárt a konyha. Bármennyit éltem Kínában, sehogy sem tudok lemondani a gyerekkorom óta megszokott ételekről: a grillezett ételekről, a sült fasírtról, a krumpliról, a tejről, a kenyérről… A kínai nőknek ezek az egyszerű ételeink teljesen idegenek. Csak rizst és párolt zsemlét szolgálnak fel…”
Marko és a barátai még a következőkre is panaszkodnak:
- Agyleszívás (Bosszantás): „A kínai nők elképesztő módon le tudják szívni az agyukat a pasiknak… Tudják, hogy kevés van belőlük az országban, és ezért gyakran úgy viselkednek, mint hercegnő a borsón. Még a férjeikkel is szemtelenek tudnak lenni, nyilvános helyen is sírós hisztériát rendeznek.”
- Anyagi követelések és külső: A kínai nőknek az is a szokásuk, hogy mindenben a férjük költségén élnek. „Egy kínai nő még férjhez sem megy, de máris azt követeli a szerelmétől, hogy: ‘Fizess nagyobb mellet, tiszta fehér bőrt, csináltass európai orrot és szemet’ – panaszolja Marko.”
- Féltékenység: „A kínai nők hátborzongatóan féltékenyek… Simán képesek titkos megfigyelést szervezni a párjuk ellen, vagy elrejteni kamerákat a házban. Egyébként a kínai nők különösebb féltékenység nélkül is eléggé kifárasztják a párjukat, mert állandó figyelmet igényelnek.”
- Igénytelenség/Hanyagság: „Sok európai férfi azt gondolja, hogy a kínai nők rendkívül rendetlenek és igénytelenek… Keveset törődnek a saját tisztaságukkal, meg a háztartással… Simán sétálgatnak az utcán pizsamában, hordanak leggingset szoknyával, vagy frottír zoknit szandállal. Nagyon gyakran a kínai családokban az egész ház, a konyha, minden teljes egészében a férj vállára nehezedik.”
- A Rokonság: „A legnagyobb móka talán a szeretett kínai párod hatalmas, népes rokonsága… Ha el akarsz venni egy kínai nőt, akkor számíts rá, hogy az egész népes rokonságát is feleségül veszed. A kínai feleséged anyukája, apukája, nagyszülei a házad állandó lakói lesznek… És igen, a feleség rokonainak bandáját is a férjnek kell eltartania – Kínában, mondjuk úgy, nem túl jó a nyugdíjhelyzet.”
Végül, Marko szerint:
- Egyszerűen csak egy „játék”: „A kínai nők számára egy európai pasi gyakran csak egy fura kisállat-játék… Nem engedik például, hogy borotválkozz, hogy még „egzotikusabb” legyél. Szeretnek elszórakozni egy hórihorgas, kék szemű európai sráccal. Aztán el is felejtik – még az üzenetekre sem válaszolnak többé.”
Zárásul azért hozzátenném a saját magam gondolatát: Marko véleménye erősen szubjektív. Marko ugyanis szereti mindig – mondjuk úgy – „megégetni magát”. Ezt mindenképpen tartsd szem előtt.
Ahogy azt is, hogy Marko gondolatai ellenére mégis sok európai férfi találja meg a személyes boldogságát épp a kínaiakkal kötött házasságban. De ez, ahogy mondani szokás, már egy egészen más történet.
