Itt minden a feje tetejére állt, és nem csak azért, mert ez a földdarab valahol a déli féltekén lóg a talpunk alatt. Beutaztam a világ nagy részét, de a kenguruk és furcsa állatkák földje így is felülmúlta minden elképzelésemet. Helyezkedj el kényelmesen – most elmesélem, miért kezd még a legtapasztaltabb utazó is kételkedni a valóságban Ausztráliában.
1. Grillek mindenhol
Azt hiszed, a saslik és a barbecue szakértője vagy? Na-na. Egyszerűen nem voltál még Ausztráliában. Itt a hússütés nyílt tűzön nemzeti vallássá van emelve!
Bármelyik kis parkban, a tengerparton, még ott is, ahol nem várnád – ingyenes grillek állnak. Tényleg ingyenesek! Semmi pénz, csak takaríts el magad után, ha ettél. És ez nem valami vacak rács, ahova neked kell cipelned a szenet. Nem, ezek gázos berendezések csomó beállítással és kiegészítővel, mintha egy profi konyhán lennél.
2. Medencék minden faluban
Ausztráliában még a kis településeken is, ahol mindenki ismer mindenkit, és a kenguruk is helyinek számítanak, feltétlenül találsz egy olimpiai méretű medencét. Nem vicc!
Saját szememmel láttam falvakat, ahol a posta hétnaponta egyszer nyit ki, de medencéből – választhatsz is többet! Az úszás itt része a kötelező iskolai tananyagnak, és tizenkét éves korára minden gyerek úgy úszik, mint egy fóka.
A logika egyszerű: amikor minden oldalról óceán vesz körül tele cápákkal, a vízen maradás képessége nagyon fontos tudássá válik. Néhány medence olyan jól helyezkedik el, hogy úszás közben nézheted a hegyeket vagy kísérheted a naplementét. Micsoda szépség! Ne felejtsd el azonban bekenni magad naptejjel, ha nem akarsz leégni.
3. Fém agyarak az autókon
Emlékszel a posztapokaliptikus filmekre a „Mad Max”-szel, ahol minden verda vassal van teleaggatva? Nos, Ausztráliában ez a normál élet! Még egy elegáns szedán is díszeleghet hatalmas fém kerettel az elején.
És ez nem a tulajdonos felvágása, hanem kőkemény szükségszerűség. Képzeld el a helyzetet: gurulsz az éjszakai országúton, és bumm! – egy kétméteres kenguru úgy dönt, leteszteli a reakcióidat. Ilyen védelem nélkül a találkozás sokba kerülhet mind az autónak, mind a pénztárcának. A helyi erszényesek egyébként elég aktívak: képesek felugrani a kocsira és ott rendezni jelenetet.
Pontosan emiatt a vidéki lakosok igyekeznek nem száguldozni sötétedés után. A kenguruk nagyon kiszámíthatatlanul viselkednek. Én magam is találkoztam ezzel. Jó, hogy a reakcióidőm topon volt.
4. Sivatagos középpont
Tudod, mi történik a kontinens szívében? Semmi. Ott gyakorlatilag sivatag van! Képzelj el egy gigantikus, vörösre izzított serpenyőt, amit erősen süt a nap. Minden város a partvidéken tömörült össze, mintha félnének bemenni a szárazföld belsejébe.
Középen akkora a hőség, hogy még a helyi gyíkok is az árnyékba bújnak. Ráadásul lehet vezetni nyílegyenes úton ötszáz kilométert egyhuzamban úgy, hogy nem látsz se benzinkutat, se kanyart, se bármi jelet, ami lakott területre utalna. Itt aztán tényleg meg kell tervezni az utat az utolsó liter benzinig.
5. Szigorú vám
Az ausztrál vám nem játék. Behozni valamit a kontinensre nagyon nehéz. Még akkor is, ha véletlenül ragadt a cipőd talpára.
Hoztál magaddal egy almát? Ki kell dobni. Egy darabka sajtot is. Koszos a cipőd? Irány a fertőtlenítés! Egyszer láttam, ahogy egy vámos komolyan tanulmányozott egy banánt: „Honnan származik? Mi a látogatás célja?”
Viccen kívül, az álláspontjuk érthető: a természet itt annyira különleges és törékeny, hogy egy véletlenül behurcolt faj erősen megzavarhatja a helyi ökoszisztémát. Ilyen esetek már voltak, ezért ennyire szigorúak szabályok.
6. Angol? Nem egészen
Azt hiszed, az angol nyelv minden ajtót kinyit neked Ausztráliában, hiszen ez az ország hivatalos nyelve? Hah! A helyi nyelvjárás egy külön művészeti ág.
Az „Afternoon” (délután) rövid „arvo”-vá változik, a „breakfast” (reggeli) „brekkie”-vé zsugorodik, a sima „Hello!” köszönés pedig úgy hangozhat, mint „G’day mate!”, olyan akcentussal, hogy még a brit király is félrenyelné a teáját.
Egyszer megkérdeztem, merre menjek, mire azt felelték: „Chuck a uey at the servo, then head straight to the bottle-o”. Ez nagyjából így fordítható: „Fordulj meg a benzinkútnál, és húzz egyenesen az italboltba”. Telefonon keresztül megérteni valamit pedig különösen nehéz. Főleg, ha valami nem túl gyakori helyzetet kell megoldani.
7. Ehető furcsaságok
Az ausztrál konyha a brit és az ázsiai hagyományok érdekes keveréke.
Például nagyon népszerű itt a Vegemite – egy sötét krém nagyon intenzív sós ízzel –, amit helyi „kincsnek” tartanak. Igaz, az idelátogatók általában igyekeznek minél messzebb tolni a tányért ettől a „finomságtól”. Ezt a cuccot élesztőkivonatból készítik. Innen a mellékíz – sós-keserű. Sűrűségre pedig a mogyoróvajra hasonlít.
Itt nyugodtan esznek kenguruhúst (igen-igen, azét, aki az imént ugrált az autó előtt), krokodilhúst, sőt, bizonyos rovarfajtákat is. Sok helyi pedig reggelire spagettit tesz a pirítósra paradicsomszószban.
Gyakran árulnak húsos pitéket is – frisset és fagyasztottat egyaránt. Előfordul, hogy a boltban elfogyott a kenyér vagy a tojás, de pitéből mindig van dögivel.
És van egy szokatlan étel – nyers krumplisaláta majonézzel. Kértem egyszer egy helyi kifőzdében, mert külsőre hússalátára emlékeztetett. Ízre teljesen másnak bizonyult.
A Fairy bread (tündérkenyér) szintén egyfajta helyi legenda. Fognak egy sima fehér kenyeret, megkenik vajjal és megszórják színes cukorgyöngyökkel. Eszedbe jutott a gyerekkor? Hiszen mi is kentünk vajas kenyeret, csak mi utána sima cukorral szórtuk meg. Ausztráliában ez a mai napig a gyerekzsúrok slágere!
8. Tejbárok a múltból
Ha azt hiszed, a tejbár egy olyan hely, ahol a tehenek buliznak, akkor közel jársz az igazsághoz! Ezek otthonos helyek, amelyek valahol az 1950-es évek és az örökkévalóság között ragadtak.
Olyan tejturmixokat töltenek ott, amik akkorák, mint egy kisebb víztározó, és olyan szendvicseket készítenek, amivel egy egész banda kengurut jól lehetne lakatni. A hangulat pedig olyan, mintha belecsöppentél volna a „Vissza a jövőbe” filmbe, csak Marty McFly helyett a bárpultnál egy barátságos ausztrál ül, és sztorizgat egy krokodilról, ami állítólag beköltözött a medencéjébe.
9. Víz
Egy országban, ahol a nap nagyon erősen tűz, a víz – kötelező. Ivókutak sok helyen vannak elhelyezve, mintha az ausztrálok szomjúságtól elgyötört űrlények invázióját várnák. Az étteremben kérhetsz vizet akkor is, ha csak azért mentél be, hogy megkérdezd az utat. Egyszer hét ivókutat számoltam össze egyetlen utcában – ez több, mint ahány közlekedési lámpa volt ugyanazon a szakaszon!
10. Cipőellenőrzés
És ez nem túlzás. Ha hozzászoktál a gondolathoz, hogy a bakancs csak egy lábbeli, hát Ausztráliában ideiglenes otthonává válhat bizonyos rovaroknak. A cipőkbe, kesztyűkbe és egyéb, kint hagyott holmikba néha pókok költöznek.
Ezért a cipőt jobb nem az utcán hagyni. Amikor pedig leülni készülsz egy padra vagy hintára, előbb alaposan nézz át mindent.
A helyiek rég hozzászoktak ehhez az élethez. Számukra a cipő ellenőrzése, mielőtt bedugnák a lábukat, ugyanolyan átlagos reggeli procedúra, mint az arcmosás. Megrázzák a lábbelit, megkocogtatják, felfordítják, és csak utána húzzák fel.
11. A kempingezés mint életstílus
Miközben te luxushotelek szobáiról ábrándozol, az ausztrálok a vadonból csinálnak nappalit.
A számok lenyűgözőek: tízből hét lakos a kempingezést nem egyszerűen pihenésnek tartja, hanem valódi filozófiának. Bármilyen hétvége vagy ünnep jön – az összes kemping dugig van emberekkel. És ez egy külön világ. A kempingekben vannak zuhanyzók, konyhák, játszóterek, sőt még közös rendezvényeket is tartanak.
Egy átlag ausztrálnak nagyjából háromezer dollár értékű túrafelszerelése van.
Ráadásul az ausztrálok megőrülnek a horgászatért. Még speciális bottartókat is kitaláltak közvetlenül az autókra. Logikus: nem foglalja a helyet a csomagtartóban, és nem kell minden alkalommal a szerelék össze- és szétszerelésével bajlódni.
12. Fordított naptár
Az évszakok itt fordítva járnak! Miközben mi a Szilvesztert télikabátban és sapkában várjuk, az ausztrálok fürdőnadrágban grilleznek a strandon. A forró pulykát plusz harmincöt fokban szolgálják fel.
Júliusban, amikor nálunk a nyár közepe van, itt síelni lehet. Amikor pedig mi októberben elővesszük a télikabátokat, ők megnyitják a strandszezont. Az agy nem hajlandó ezt befogadni, főleg az első hetekben. Látod a feldíszített fenyőket, hallod a karácsonyi dalokat, körülötted meg hőség van és mindenki trikóban.
13. A boltok korán zárnak
Egy országban, ahol elvileg mindennek az emberek kényelmét kellene szolgálnia, a legtöbb bolt bezár délután ötkor! És ez nagyon kényelmetlen utazás közben.
Vasárnaponként pedig csak a nagy szupermarketek dolgoznak. Elfelejtettél venni valamit szombaton? Kénytelen leszel várni hétfőig, vagy utazhatsz a város másik végébe egy éjjel-nappali szupermarketbe.
14. A mezítlábas ország
Az ausztrálok gyakran járnak mezítláb, méghozzá a legkülönbözőbb helyeken: szupermarketben, kávézóban, bankban, postán. Ez nem a szegénység jele és nem hippi mozgalom – egyszerűen ez a helyi életszínvonal.
Az aszfalt úgy felmelegszik, hogy cipőben meleg van, az ausztrál meg nyugodtan lépdel mezítláb és mosolyog. Közben lehet, hogy drága ingben és üzleti nadrágban van.
15. Fordított árcédulák
Négy dollár egy uborkáért, nyolc dollár egy fej káposztáért – ez itt mindennapos dolog. Eközben egy kiló garnéla vagy egy kengurusteak olcsóbb, mint a paradicsom.
A helyi zöldségek és gyümölcsök csillagászati összegbe kerülnek, mert mindent a fél kontinensen át szállítanak, a tengeri herkentyűk és a helyi húsfajták viszont észrevehetően olcsóbbak. Időbe telik hozzászokni, hogy a boltban olcsóbb homárt venni, mint salátalevelet.
16. Nem szokás borravalót hagyni
Ha pénzt hagysz az asztalon – furcsán néznek rád. A pincérek fizetése itt normális, ezért a borravaló hagyománya nem honosodott meg.
Cserébe minden ár már adóval együtt van feltüntetve, amit az árcédulán látsz, annyit fizetsz a kasszánál. Nem kell fejben számolgatni, mennyit dobnak még rá a tetejére, mint például az Egyesült Államokban.
17. „Minden rendben lesz”
„She’ll be right, mate” – ez nem csak egy mondat, ez a nyugalom nemzeti filozófiája. Valami elromlott? Na és? Majd holnap megjavítjuk. Késtél egy órát? Nem nagy ügy.
Ez nem felelőtlenség és nem lustaság, hanem egy sajátos hozzáállás az élethez, ahol a stresszt betegségnek tekintik. Az ausztrálok azon elv szerint élnek, hogy „minek idegeskedni, ha minden úgyis megoldódik majd valahogy magától”.
Ausztrália egy olyan ország, amely arra késztet, hogy átértékelj minden elképzelést arról, hogyan kellene működnie az életnek. Itt kenguruval találkozni a szupermarket parkolójában ugyanolyan hétköznapi, mint nálunk galambot találni a lépcsőház előtt.
Három hét Ausztrália után pedig kezd úgy tűnni, hogy a pók a cipőben ugyanolyan normális, mint a grillek a játszóterek helyett. Te mit gondolsz erről a különleges helyről?
