A márványfátyol létrehozásának módja: a megtévesztés hatása a szobrászatban 

És csak az igazi mestereknek sikerül olyan alkotásokat létrehozniuk, amelyek valódi csodálatot váltanak ki.

A csúcspontnak tekinthető a márványfátyol – ez a lenyűgöző optikai illúzió mindenkit ámulatba ejt… és amíg néhány kortársunk a sikeres eredményt talán a felszerelésnek köszönheti, akkor mivel magyarázható a XVII. századi szobrokon látható szokatlanul finom márványfátylat?

A súlytalan márvány „szövet” létrehozásának technológiája már az ókori Görögországban is ismert volt, és eredetileg ezt a hatást nedves szövet technikának nevezték. Azonban igazán népszerűvé a XVIII. század elején vált a velencei Antonio Corradini jóvoltából: ilyen hatást először a „Szűziesség” című szoborban alkalmaztak (egy síremlék, amelyet Raimondo herceg rendelt meg a szülés közben elhunyt édesanyja tiszteletére).

A női alakot lebegő márványfátyol borítja, amelynek redőin keresztül áttetszenek az arc és a test vonásai. Így Corradinit kezdték a márványfátyol-effektus megalkotójának tekinteni.

^{„Szűziesség”, A. Corradini, részlet.}

A mester élete során még számos „fátyolos” szobrot alkotott, és élete vége felé bemutatta a világnak a hatás továbbfejlesztett változatát a „Krisztus a lepel alatt” című szoborban (ugyanazon Raimondo herceg megrendelése a nápolyi San Severo-kápolna számára). Sajnos, a munka szinte legelején Corradini meghalt, és Giuseppe Sammartino folytatta a munkáját.

A szobor Krisztus testét ábrázolja, amelyet egy finom szövet borít. A márványfátyol lehetővé teszi a nézők számára, hogy megfigyeljék Krisztus minden izmát és békés arcát. A mű annyira lenyűgözte a művészet kedvelőit, hogy Giuseppe Sammartino életművének gyöngyszemévé vált.

^{„Krisztus a lepel alatt”, A. Corradini, G. Sammartino.}

Corradini és Sammartino után a technológia majdnem egy évszázadra feledésbe merült! Végül a XIX. század elején nemcsak újra felidézték a lenyűgöző technikát, hanem meg is próbálták továbbfejleszteni. A XIX. század adta a világnak a legtehetségesebb „fátyolistát”, aki felülmúlta a XVIII. századi szobrászokat – Raffaello Montit.

Az apja, Gaetano Matteo Monti, szintén szobrász volt. Ő lett a kezdő mester első tanítója. Már 20 évesen Raffaello Monti megkapta első aranyérmét egy kiállításon, és hamarosan megismerték Magyarországon, Ausztriában és Angliában, ahol sikeresen dolgozott.

Monti hírnevét egyetlen motívum – a fátyol alatti nők -bemutatása hozta meg. Leghíresebb szobrainak a vestákat tartják, akiknek a fejét finom anyag borítja. A szobrok annyira valósághűek, hogy az az érzésünk támad, mintha a finom márványfátyol mindjárt reagálna a szél fuvallatára, és felfedné előttünk a lányok arcát.

^Vesták.

Az ókori római mitológiában Vesta istennő a családi kapcsolatok védnöke és a szent tűz őrzője volt, amelyet a rómaiak a világegyetem középpontjának tekintettek, a vesták pedig a templomában szolgáló lányok voltak.

Monti nemcsak számos csodálatos szobrot alkotott, hanem nyilvánosságra hozta a technológia titkát is! A kőfátyol létrehozásához szokatlan szerkezetű márványt – kétrétegűt – használt. A különböző sűrűségű rétegek és a felső, kevésbé sűrű márványréteg megmunkálása tette lehetővé ezt a hatást.

A felső, vékony rétegből lett a fátyol, az alsó, sűrűbb rétegből pedig a test vagy a tárgyak. A felső márványréteg mesteri megmunkálása tette lehetővé az ügyes mesterek számára a fátyolhatás létrehozását. Ezért a szobrok csekély száma nemcsak a rendkívül bonyolult technikával magyarázható, hanem a megfelelő anyag ritkaságával is.

A XVIII-XIX. századi szobrászok mesterségbeli tudása felülmúlhatatlan volt, hiszen mindent kizárólag kézzel, aprólékosan, milliméterről milliméterre készítettek. A folyamat bonyolultságának, valamint a természetben ritkán előforduló kétrétegű szerkezetű márványnak köszönhető, hogy ilyen kis számban készültek ezek a szobrok.

Ahhoz, hogy megtudjuk, milyen eredményeket sikerült elérni a modern szobrászoknak, elég megnézni Benjamin Victor „Betsabé” című alkotását (2013). Az első képen Betsabé, Salamon király anyjának agyagból készült szobra látható. A 2. és 3. képen pedig a bronzból öntött változat.

Melyik szobor tetszett neked a legjobban?