És nem ritkán a közösségi oldalakon is megjelennek posztok az ilyen leletekről. Az emberek megosztják: nézd, egy kártya hevert a földön. És máris záporoznak a kommentek olyan tanácsokkal, mint: P2P alkalmazás segítségével utalj rá egy forintot, és add meg közleményben az elérhetőségeidet, stb. Mondjuk olyasmit, hogy „Megtaláltam a kártyád, hívj!”.
Első látásra ez a módszer teljesen logikusnak és működőképesnek tűnik. De a személyes tapasztalat és az ismerősök történetei azt bizonyítják, hogy jobb elmenni az ilyen kártyák mellett. És itt nem a közönyről vagy arról van szó, hogy nem akarsz segíteni másoknak. Egyszerűen a túlzott igyekezet komoly problémákat okozhat magának a „megmentőnek”.
Nézzük meg, milyen veszélyekkel járhat, ha megpróbálod visszajuttatni az elveszett kártyát, és érdemes-e egyáltalán belevágni ebbe. Kiderülhet, hogy az önzetlenség fitogtatása itt nem éppen helyénvaló. És néha a jó szándék több kárt okozhat, mint hasznot.
A jóindulat kimutatásának kockázatai
Természetesen nem arról van szó, hogy teljesen figyelmen kívül kellene hagynod mások problémáit. De egy elveszett kártya visszajuttatása nem egy túl bonyolult feladat, ami különösebb hősiességet követelne meg egy kívülállótól.
Ma már egy kártya letiltása és egy új igénylése csupán néhány kattintás a mobilbanki alkalmazásban. A virtuális kártyák és a mobilbankolás megjelenése előtt az eljárás valóban sokkal macerásabb volt. Ennek ellenére az emberek valahogy akkor is megoldották.
És pont itt járhat komoly problémákkal a túlzott segítőkészség. Mondok egy valós példát.
Egy ittas állapotban lévő polgár kicsit kikészült éjszaka, és közben elejtette a kártyáját. Amíg ő gondtalanul aludt, valakinek sikerült mondjuk X ezer forint értékben vásárolnia a kártyával. Többször 15000 forint alatt, mert ugye az ilyen vásárlások többségéhez nem szükséges PIN-kódot megadni.
Itt valószínűleg kis összegekről és nem nagy tranzakciókról volt szó. Így az ismeretlen „jóakaró” nyugodtan vásárolgatott más kártyájával reggeltől délig különböző üzletekben.
Miután a peches tulajdonos kialudta magát, észrevette, hogy a kártyájáról egy nagyobb összeg hiányzik, és már csak az az egyetlen forint volt a kártyán, amit a megtaláló küldött. Ő közleményben ott hagyta az elérhetőségeit, azzal a kéréssel, hogy hívják fel.
És mit gondolsz, mit tett ez az „áldozat”? Hát persze – elment a rendőrségre és megadta a „megmentő” összes adatát. Azzal, hogy lám, valószínűleg ő ürítette ki a kártyámat.
Végül a jószívű szamaritánus kénytelen volt egész hétvégéket kihallgatásokra, az érintett üzletek felkeresésére (ahol a vásárlások történtek) és egyéb rendőrségi procedúrákra áldozni. És utána még többször behívták további ellenőrzésekre.
Habár addigra a kártya már le volt tiltva, és az igazi tolvajt meg amúgy is meg lehetett volna találni a térfigyelő kamerák felvételei alapján.
De mit csinál a rendőrség?
Kétségtelenül az elsődleges felelősség magát a kártyatulajdonost terheli, aki ittas állapotban hagyta elveszni.
De kérdéseket vetnek fel a bűnüldöző szervek intézkedései is. Miért kell lecsapni az első szembejövőre, ha vannak más nyomozási módszerek is?
Érthető, hogy a megszokott séma szerint dolgoznak – először azokat veszik elő, akik kéznél vannak és könnyebben elérhetők. És csak utána ásnak mélyebbre: tanulmányozzák a kamerafelvételeket, ellenőrzik a blokkokat, kihallgatják az eladókat és így tovább. Ez sokkal több időt és erőfeszítést igényel.
Feltételezhető persze, hogy maga a kártya megtalálója fizetett mindent, majd megpróbált kibújni a felelősség alól. De egy csaló aligha hagyná meg az elérhetőségeit az áldozatnak. Inkább messzire eldobná a felesleges kártyát.
És értelmetlen a tulajdonost hibáztatni azért, mert megadta a megtaláló adatait. Hiszen a feljelentésben meg kellett volna adnia, honnan került elő az elveszett tárgy. Tehát a rendőrség mindenképpen eljutott volna a „jóakaróhoz”. Az információ elhallgatásáért pedig (mármint a megtalálóval kapcsolatban) sokkal komolyabb problémái adódhattak volna.
Hogyan járj el helyesen
Tehát, összefoglalva a fentieket, adhatunk néhány ajánlást arra, hogyan járj el ésszerűen, ha más bankkártyáját találod meg.
Először is, ha felfedeztél egy kártyát valahol az utcán, jobb egyszerűen elmenni mellette. Az esetek túlnyomó többségében az ilyen kártyákat már letiltotta a tulajdonosuk, vagy illetéktelenek már kiürítették.
Másodszor, ha a kártya egy boltban, kávézóban vagy más nyilvános helyen került a kezedbe, elegendő erről értesíteni az alkalmazottakat. Ők értesítik a látogatókat vagy átadják a kártyát a banknak.
Harmadszor, felhívhatod a bankot a kártyán lévő telefonszámon és értesítheted őket a leletről. Az alkalmazottak felveszik a kapcsolatot a tulajdonossal.
A lényeg, hogy ne siess kimutatni a túlzott segítőkészségedet. Ez rendőrségi problémákkal, idegeskedéssel és feleslegesen elvesztegetett idővel járhat. Gondold át, érdemes-e neked belekeveredni egy idegen bankkártya körüli hercehurcába. És ne feledd, hogy ez esetben a jó szándék végül nagy kárt okozhat neked.
Te mit gondolsz erről? Oszd meg a véleményedet hozzászólásban!
A BEJEGYZÉS A HIRDETÉS ALATTI GOMBBAL FOLYTATÓDIK
